Vajthó László (szerk.): Kazinczy világa - Magyar irodalmi ritkaságok 10. (1931)
Magyar Pantheon. Csokonai Vitéz Mihály
33 okoz. Minden incorrectió mellett elég becsülni valót találunk mi az ő munkájában. Egy igen szerencsés erű s geniális szökdelésű poéta, egy igen szép érzésű, s midőn tisztelt barátai között ült, minden irritábilitása mellett képzelhetetlenül nyájas modestiájú ember, a legszebb misanthropiájú fiatal bölcs — az az ifjú, akit a halál dicsőségének fele útjában kapott ki közülünk, minden emberiségei mellett érdemes arra, hogy emlékezetét fenntartsuk, aminthogy neki, kinek gyönyörködve hallgatánk kedves zengéseit, míg élt, kenyeret nem adtunk, adjunk most, midőn már nem él, követ.. .* 1 1 Kazinczy „végső szava“ sem tudta meggyőzni a debrecenieket. A 3