Greguss Ágost: Írói arcképek - Magyar irodalmi ritkaságok 30. (1934)

M. K.: Greguss Ágost

GREGuss Ágost. (1825-1882.) „Emberszeretet a pont, ahonnan, emberboldogság a pont, hová indu­lok. Az emberek között pedig legis­­legelőször boldoguljanak a magya­rok.“ Greguss Ágost. A fiatal, alig húszéves Greguss, a későbbi kiváló esztétikus írja e sorokat abban a kis kötetben, amellyel legelőször lép hazájában a nyilvánosság elé,­ s e néhány sor jellemzi leg­jobban egész pályafutását. Szívvel és ésszel, tollal és tettel küzd eszméi valósulásáért Magyarország ama kietlen kor­szakában is, amidőn legjobbjaink félrevonul­tak, abban a szomorú korszakban, amidőn leg­jobbjaink is a „non cogito, ergo non sum“ senyvesztő letargiájában szunnyadtak. A nem­zet apatikus, a „minden hiábavaló volt“ béní­tóan kínzó hangulata nehezedik közéletünkre. Várjon kire támaszkodjék, ki lesz segítsége a magyarság boldogulásáért küzdő Gregussnak? Nem jönnek segítségére az élők, de a nem­zetét féltő hazafi nem csügged. Segítségül hívja, halottaikból feltámasztja azokat, akik

Next