Lenhossék József: A Szeged-öthalmi ásatásokról, különösen az ott felfedezett ős-magyar, ó-római és kelta sírokban talált csontvázakról
I. A szeged-öthalmi ásatások
A kiküldött szakértő Varázséji Gusztáv megérkezése előtt már negyvennél több sír nyittatott meg, mely alkalommal az azokban talált tárgyak legnagyobb része elveszett; 77 sír szorgosabb vizsgálat alá vettetett, melyek közöl 38-ban a csontvázakon kívül említésre méltó és legnagyobbrészt szerfölött érdekes, valamint értékes tárgyak is találtattak. E tárgyak alapján lehetséges vola 16 sírnál a nemzetiséget és így nagy valószínűséggel az eltemettetés korszakát meghatározni, mig 12-nél ez kétes maradt; e meghatározásoknál, — mit köszönettel kell fölemlítenem — a nemzeti múzeum régészeti osztályának őre, Hampel József úr, nekem lényegesen segédkezett. A fennebbiek alapján, az említett,átvizsgált sírokat 5 csoportra osztom: Sírok I. a barbár magyar, II. a római, III. a kelta, IV. a rómaiak utáni korszakból, melyek utóbbiaknál biztossággal meg nem határozható, váljon a sír barbár-magyar, kelta vagy barbár vala-e. V. Egy sír a középkorból. 7. §■ Történetről Trissza-pillantások- A Magyarországra vonatkozó korszakok könnyebb megérthetésére bátorkodom röviden következőt felsorolni: 1. A kelta korszak 590-ben Kr. e. kezdődik, mely évben az Ázsiából jövő kelták vagy mint őket Polibius nevezi, galátok x). Sigoresus alatt Pannóniának a Duna középső medenczéjét elfoglalták és ezt Krisztus előtti 40. évig uralták, mely évben a geták által legyőzöttek és jelentékeny veszteséget szenvedtek; ily állapotban találták őket a Pannóniát elfoglaló rómaiak és az általuk eddig birt földet, római tartománynyá alakították át. A fennebbiek szerint tehát a kelták vagy gálátok uralma Magyarországban 450 évig tartott. De ők nemcsak a rómaiak, hunnok és avarok uralmát, hanem még Pannóniának a pogány magyarok által való meghódíttatását is túlélték. A kelták vagy gálátok főtörzsét a boiok képezték, míg a tauriskok, skordiskok, quadok, karnok, gothinok, araviskok, ambisontok és vindelieiek csak melléktörzsek valának * 2). Ebből látható, hogy mint Pulszky F. mondja: »A kelták Magyarország történelmében és oly kevéssé mellőzhetők, mint a rómaiak, hunnok és avarok« 3). 0 IlORYBIOY ISTOPIA. Polybii Historia. Edidit Ludovicus Dindorfius. II. köt. Lipsiae, 1866 —1867. — I. köt. 133. lap. 13. fejezet, 5. vers, 148. lap. — II. könyv, 24. fej., 8. vers, 249. lap. — III. könyv, 40. fej., 3. vers és 348. lap, 118. fej., 6. vers. — III. kötet 240. lap. — XXV. könyv, 4. fej., 1. vers, 435. lap. — XXVI. könyv, 6. fej., 4. vers. 2) Pulszky F. A kelta uralom emlékei Magyarországban. Arch. közrem. XIII. köt., 1. füzet. 1879. — 14., 15. és 18. lap. — Thierry A. Histoire des Gaulois. Paris. I. köt. — 145. lap. — Goss C. : Skizzen zur vor. römischen Culturgeschichte der mittleren Donaugegenden. I. rész. Hermannstadt. 1877. — 31. lap. — A. Bertrand: Archaeologie Celtique Gaulois. 4. kiadás. II. köt. Paris, 1875. — I. köt. 432. lap. 3) Pulszky F. Kelta uralom Magyarországon e. m. 44. lap. — Broca, Pál. Qu’ est ce que les celtes ? Bulletin de la societé d’Anthrop, 1864. V. köt. — 557. lap. — Broca P. Girard de Bialle-e az első betörés összes népeit keltáknak nevezi, azaz mindazokat, melyek a pelasg és germán vagy teuton népeket megelőzték és a vasat még nem ismerték. Broca szerint központi és déli Galatia létezett. A galaták e közös népétől állító-