Schmidt Márton: Római régiségek - Tudományos zsebkönyvtár 15. (1899)
A római alkotmány a királyok alatt
, a római polgár birtokot vehetett és eladhatott, és szabadon költözhetett. A teljes polgári jogot élvező polgárok patríciusok voltak s e megnevezéssel megkülömböztették magukat a később bevándorlott és letelepített lakosoktól, akik személyes szabadsággal bírtak ugyan, de az állam ügyeire befolyást nem gyakorolhattak. Ezen utóbb bevándorlott lakosok voltak a plebeiusok. A plebeiusok ki voltak zárva a tribusokból és curiákból, a népgyűléseken nem szavaztak és a patríciusokkal nem köthettek jogérvényes házasságot. Voltak Rómában a legrégibb időktől kezdve letelepedett idegenek (peregrini) is. A peregrinust a régi időben nostis-nak nevezték. A vendégbarátságot védő istentől (Juppiter hospitalis) való félelemből nem bántották az idegeneket. Peres ügyekben védő úrra (patronus) szorult a peregrinus. A polgár jogaiból nem élvezhetett az idegen egyet sem, de jogában állt az idegennek Rómában saját istenét saját vallása szerint tsztelni. Egy középosztályt a polgárok és idegenek között képeztek a Latini, akiknek megadatott a commercium. A Latini megnevezés eredetileg csak a latinokat (Latium lakóit) illette, de későbben megadatott más városok lakóinak is; a szövetséges háború (tehát K. e. 88) után megadatott a ius Latii Italián kívül fekvő városok és országok lakóinak. A Latinus megszerezhette a teljes polgárjogot az által, hogy ha egy gyermeknek hátrahagyásával Rómába költözött, vagy ha hazájában hivatalt viselt. Amennyiben a római polgár védelme alá vette Róma azon lakosait, akik maguk nem védhették magukat, nevezték őt patronusnak. A védelemre szoruló ember neve cliens. Mindegyik gensnek megvoltak a maga cliensei. A patronus kötelessége volt védenczét jogi tanácscsal ellátni, azt a törvényszék előtt helyettesíteni, s neki szükség esetén védelmet és segítséget nyújtani. — A cliensnek kötelességei voltak: 1.) fegyőrt fogni a védőúrért és vele táborba szállani, 2.) védőura leányának kiházasításánál segítségre lenni, 3) védőurát, ha az foglyul esik, kiváltani és a törvényszék által reárótt bírságot lefizetni, 4) a védőurnak pénzbeli segélyt adni, ha neki egy hivatal viselésénél nagy kiadásai voltak