Bartha József: A magyar művelődés története - Tudományos zsebkönyvtár 100. (1901)
Az újkor
Kármán József, Csokonai Mihály és Kisfaludy Sándor. A XIX. század elején pedig feltűnik költészetünkben Katona József remekműve, a Bánk bem, amelyben a nemzeti szellem és a művészi alakítás tökéletes összhangban olvad össze egymással. Művészet. A művészetek virágzásához békés viszonyok és anyagi jóllét szükségesek. Ez a két feltétel pedig e hosszú korszak egész folyamán hiányzott, s épen ezért művészetünk egy irányban sem mutat valami figyelemre méltóbb fejlődést. 1. Műépítés. A műépítés a XVI. században alig mutat fel valami derekasabb alkotást, védőhelyekre volt szükség a török hordák ellen s e végből legnagyobb részt várakat építettek. A XVII. században már néhány műbecsű épület is keletkezett. Ilyen volt Esterházy Pál nádor kismartoni várkastélya (1683), díszes volt a brunóczi (Nyitramegyében) és a fricsi (Sárosm.) várkastély is. A jászói várból lett a mai szép kolostor, amelyet Szauberer András praelatus 1745—1779 közt alakíttatott át. A budai királyi palotát Mária Terézia alatt 1769-ben fejezték be. A középületek közül nevezetesebbek a lőcsei városháza (1550—1606) és az egri lyceum, amelyet Esterházy Károly gr. egri püspök építtetett. A templomok közül a lőcsei (torony, 1647) a váczi (1772), a győri és a szombathelyi (1806) székesegyházak a kiválóbbak. Az építésben a renaissance és a barokk ízlés vegyesen fordul elő, de az utóbbi gyakoribb, noha jelesebb épületeink inkább az előbbi stilt mutatják. 2. A szobrászat. Szobrászatunk még csekélyebb haladást tüntet fel. Legnagyobb számmal vannak a síremlékek. Ilyen a Szapolyay Istváné a szepesváraljai kápolnában vörös márványból és a Thurzó-család több tagjáé a lőcsei templomban. Figyelemre méltók a beszterczebányai templom főoltárának a XVII. századból való s fából készült allegorikus alakjai (hit, vallás, remény, szeretet), a győri istenbotány a szobor 1731-ből s az 1751-ben felszentelt zirczi apátsági templomban (a mai templom mellett) álló sz.Imre szobra. 3. Képírás. A képírás sem mutat nagyobb fejlődést, mint az előbb említett művészetág. A XVII. és XVIII. századból alig maradt valami nyoma. Egyébiránt e két művészetágra e századokban rendkívül károsan hatott a hitújítás is. Az új vallás ugyanis teljesen kizárta egyházaiból a szobrokkal