Berényi Pál: Kereskedelem-isme - Tudományos zsebkönyvtár 104. (1902)

Első fejezet. A kereskedelem történeti fejlődésének vázlata

MACHT. AKADÉMIA­. KÖNYVTÁRA­­ V­III II . : J­­­ ELSŐ FEJEZET. A kereskedelem történeti fejlődésének vázlata.­ ­ Az ó­kor kereskedelme. A mikoron az emberek elhagyogatták azt az életmódot, a­mely folytonos vadászásból és kóbor­lásból állott, és szilárd épületekbe költözködve, a földmíveléssel kezdtek foglalkozni, következetesen szaporodtak szükségleteik. Ennek az lett a folyo­mánya, hogy abba­hagyták azt a gazdálkodást, a­mely kizárólag csak az egyes szükségleteinek ki­elégítését czélozta, és megkezdődött a munkameg­osztás, ennek kapcsán pedig, kezdetben a lehető legszűkebb határok között, az ipar és a kereske­delem. Az emberek kicserélték készítményeiket. Ilyen értelemben vett ipara és kereskedése volt az aegyptomiaknak, indusoknak, assyroknak, baby­­loniaiknak, stb. népeknek, a­kik az emberi művelődés legrégibb helyein laktak. Az említett népek iparának felvirágzásával hova­tovább mind érezhetőbbé vált a termesztmények kölcsönös kicserélése. De ez a kicserélés csak ritkán történt közvetetlenül, hanem a termelő népeket föl­keresték olyan népek, a­kik részint termésezetszülte rátermettségük, részint pedig országuk földrajzi viszonyainál fogva kiválóan hivatva voltak arra, hogy a termesztmények és készítmények kicserélését közvetítsék. Ilyen nép volt, az ó­korban az arab és a fönicziai. A fönicziai nép Syriának azt a keskeny part­vidékét lakta, a­mely a Libanon hegység és a Föld­közi - tenger közé van szorítva.,,Ez volt az ó­kor legnevezetesebb kereskedő népe. Ők kezdték a tengeri hajózást és a tengeri kereskedést. Ők közvetítették

Next