Koszorú, 1864. július-december (2. évfolyam, 1-26. szám)
1864-07-24 / 4. szám
Megjelenik hetenkint vasárnap. Szerkesztő szállása, hová a dolgozatok, előfizetési pénzek, reclamatiók is küldhetők • Üllői út 7 sz. Előfizetés: egész évre * 12 frt, félévre 6 frt. Előfizetést elfogad s a lap szétküldését is kezeli Emsch Gusztáv kiadóhivatala : Barátok tere 7. sz. MÁSODIK ÉVFOLYAM. JULIUS 24. 1864. MÁSODIK FÉLÉV. 4. SZÁM. HETILAP A SZÉPIRODALOM S ATALÁNOS MIVELTSÉG KÖRÉBŐL. A KÉZRAJZOK. KÜLÖNÖS TEKINTETTEL A NENCZEG ESTERHÁZY- KÉJIRAJZ-GYŰJTEMÉNYÉRE. Minél inkább közeledik az ido, melyben az ige testté fog válni, vagyis melyben az európai hírű Esterházy képtár fővárosunkba le fog szállíttatni, hírlapjaink annál több érdekeltséget tüntetnek fel a tárgyban. Apróbb híreket és hosszabb értekezéseket néhány év óta sűrűbben olvasunk e képtárról mint azelőtt. Mióta tudjuk, hogy a képtár műkincsekben szegény fővárosunkat gazdagítandja, azóta figyelmünk, vagy ha tetszik vonzalmunk növekedett, mint a családtaggá vált idegen iránt növekszik, kinek jeles tulajdonait azelőtt csak távolról és hírből, de most már közelről s mindinkább kiismerjük. A dolog a hírlapi vitatást valóban megérdemli, s pedig nemcsak azért mivel magában nagy jelentőségű, hanem azért is, hogy a nemzet az esemény korszaki fontosságát belássa. Lehet mondani, hogy Mátyás király ideje óta, midőn az elöljáró Olaszország a renaissance kor műveltségét Európa több országaival együtt honunkra is kiterjesztette, s a körünkbe meghívott olasz tudósok és művészek buzdítására a tudományok mezején szintúgy mint a művészeteken rendkívüli tevékenység uralgott, a művészetek terén egy esemény sem merült fel, mely korszaki fontosságára nézve herczeg Esterházy Pál úr honfias felajánlásával mérkőzhetnék. A művészetekben való hátramaradásunknak legerősb bizonyítéka volt, hogy honunk nagy területén egyetlen műgyűjteményt sem birtunk felmutatni, mely nem mondom világhírű lett volna, hanem mely jelentőségére nézve például Olaszország tartományi vagy Németország kisfejedelmi városai valamelyikének másodrangú műgyűjteményével mérkőzhetett volna. Ha a jeles képtár majd körünkben leend és csarnoka ajtói megnyílnak, büszke öntudattal felkiálthatjuk: Bírunk műgyűjteményt, melynek Európában hitele van. — E képtár civilisatiónk czégét képezendi, mely által a művelt nemzetek sorában hitelünk növekedni fog. A szellemi s anyagi haszon, mely a műgyűjteményből a tanulni vágyó művészekre, fővárosunkra, s az egész honra átszármazik, egyaránt nagy, s ezen hasznok egyenkénti elősorolása értekezésemet igen hosszúra nyújtaná. A herczegi képtár azon részéről, mely a németalföldi-, franczia-, spanyol-, olasz-, és német-iskolákra felosztott gazdag festménytárlatot magában foglalja, ezúttal nem szólok, miután a képtár ezen részét német műirók, mint Kugler, Förster és Waagen is figyelmükre méltatták, és róla újabb időkben honi hírlapjaink is gyakrabban értekeztek. Ez alkalommal a kaptár azon részét vizsgálandom, mely a műirók és műbarát