Kritika 8. (1970)
1970 / 12. szám - Hankiss Elemér: A halál és a happy ending
2. Érték-típusok Az értékszint feltárásához mindenekelőtt az szükséges, hogy tisztázzuk: mit nevezünk értéknek, s ezen belül mit pozitív s mit negatív értéknek. Munkánk szempontjából azonban fölösleges volna állást foglalnunk az érték mibenléte körül folyó évezredes vitában, s eldöntenünk, hogy az érték szubsztancia-e vagy akcidencia, lényeg vagy minőség, hogy egyszerű létfogalom-e vagy viszony fogalom, hogy érzések „intencionált tartalma”-e vagy platonikus idea, hogy a priori vagy empirikus jelenség, abszolút vagy relatív, hogy objektív, szubjektív vagy interszubjektív, hogy a „vágy kielégítésének eszköze”-e, vagy „célja”, vagy a „vágy kielégíthetőségének valamire kivetített tudata” — és így tovább. Félretolva ezt az egész vitát, egyszerűen azt nevezzük értéknek, pozitív és negatív értéknek, amit a köztudat annak nevez, s amit a közérzés annak érez, tudván tudva, hogy az értéktudat és az érték érzés meglehetősen bizonytalan, pontatlan, erősen fluktuál, alkat, környezet, helyzet, kontextus szerint erősen hullámzik, s számtalanszor önnön ellentétébe, pozitív értékítéletből negatív értékítéletbe csap át, vagy megfordítva. De a közkeletű, gyakori, mindennapi értékélmények, értékítéletek többsége mindennek ellenére statisztikailag elégségesen állandó ahhoz, hogy elemzéseinkben rájuk hagyatkozhassunk, természetesen mindenkor figyelembe véve az említett relativizáló tényezőket. E társadalmilag átlagosnak tekinthető értékállományt azonban — az elemzőmunkát eredményesebbé teendő — valamiféleképpen differenciálnunk kell. A differenciálásnak sok módja van, válasszuk közülök az egyik legegyszerűbbet, s csoportosítsuk az értékeket aszerint, hogy az emberi élet milyen tartományához kapcsolódnak elsősorban (azért csak „elsősorban”, mert az értékek többsége szorosabban-lazábban több tartományhoz kapcsolódik). Az Osgood — Lud—Tannenbaum-féle „szemantikai differenciális” jegyzékekből kiindulva a következő értékcsoportok, értéktartományok alakíthatók így ki (egy-egy értéktartomány + «-» — értékű melléknévpárjainak listáit a jegyzetben közöljük):2 P — a Percepcióval, érzékeléssel kapcsolatos értékek tartománya (kellemes ‹-» kellemetlen) F — a Forma-érzékeléssel kapcsolatos értékek tartománya (szép ‹-» csúnya) E — az Érzelmekkel kapcsolatos értékek tartománya (gyönyörűséges *-* fájdalmas) V — a Vitális értékek, illetve általában a tevékenységgel kapcsolatos értékek tartománya (erős ‹-» gyenge) К — a Közösségi élettel kapcsolatos értékek tartománya (társadalmilag hasznos «-» káros), s ezen belül M — a Morális, erkölcsi értékek tartománya (jó ‹-» rossz) J — az Ismerettel, megismeréssel kapcsolatos értékek tartománya (igaz ›-» hamis) A — az Anyagi javakkal, tárgyakkal, eszközökkel kapcsolatos értékek tartománya (hasznos ›-‚ nem hasznos) A továbbiakban elsősorban azt jelöljük majd, hogy egy-egy érték pozitív vagy negatív érték-e (jelük: +, illetve —), azt viszont, hogy melyik értéktartományba tartozik (egy pozitív Vitális érték jele például: V+) csak akkor jelezzük, ha ez az elemzés