Kritika 8. (1970)

1970 / 12. szám - Hankiss Elemér: A halál és a happy ending

Az olvasót azonban meglepi a pozitív értékeknek ez a regényvégi apotheózisa, mint­hogy korábban az író mindig megtörte a túlzottan pozitív érték­hangulatokat hol egy-egy közbecsúsztatott negatív értékkel, hol a pozitív értékek már képtelen, s követ­kezésképpen ironikus hatású eltúlzásával. Még az eszményi hősnő leírásában is: ,,Hallgassanak el most a durva szelek. Verje acélláncra a szelek pogány paran­­csolója a lármás Boréász féktelen kölykeit... Te pedig édes Zephürosz... [a hangnem túlzottan pozitívra, túlzottan glorifikálóra fokozása is, negatív értékítélet: hamis, nem egészen komolyan veendő: I—]. Ébredjen hát a gyöngéd (K+) szenvedély minden szerető (K+) szívben, mert íme: ... telve szépség­gel (F+), ifjúsággal (V+), életkedvvel (V+), ártatlansággal (M+), szemérem­mel (M+) és gyöngédséggel (K+), rózsás ajkán (P+ , V+) édes (P+) lehelet­tel és ragyogó (P+), tündöklő (P+) szemekkel a szépséges (F+) Sophia jó! .. . Dús (V + ) fekete haja (P +) — mielőtt a legújabb divat szerint rövidre vágatta volna (hiúság, M— ) — derekáig ért (V+)... Ha irigyei egyáltalában találhattak rajta valami kifogásolnivalót, legfeljebb annyit, hogy a homloka lehetett volna valamivel magasabb (V—) ... Szemöldöke dús volt (V+) s oly csodásan ívelt (F+)... ” Az irónia nyilvánvalóan a túlzottan pozitívra hangolt befejező résszel kapcsolatban is felvillan, az imént felírt értékképletet tehát így kell kiegészítenünk: [V + ]2 ZM+ A 3K+ 2 E+ Ill­­ ából is az I — a Megismerés-tartományból való negatív értéket jelöl, azt az olvasóban fölmerülő kérdést, kételyt s a ráadott választ, hogy: de igaz-e mindez, lehetséges-e mindez, ennyi jóság és boldogság már nem is lehet igaz. A pozitív és negatív értékek keveredésének egy másik, egyszerűbb típusa az, amikor a regény „pozitív” értékű főszereplőinek többsége boldogul, néhányan azon­ban elbuknak. Mint például Scott Waverley-jében, ahol kedvezően alakul a regény végén Edward, Rose, Bradwardine báró és Talbot ezredes sorsa, Fergus-t viszont kivégzik és Flóra kolostorba vonul : + л+ л+л + ‰— л-·2 + Az értékek végső mérlege itt még, mint látható, pozitív. Ha viszont a főszereplők többsége kerül végleg a boldogtalanok közé, mint például a Karenina Annában (Anna — ; Vronszkij—; Levin (+ —), akkor az értékmérleg átbillen a negatív oldalra: - А -ا(+ -) = 2-Elfogadja-e az olvasó az ilyen negatív befejezést? Általában nem. Legalábbis erre lehet következtetni abból, hogy az írók az ilyen, a cselekmény szintjén negatíve záruló regények többségében erőnek erejével igyekeznek a pozitív oldalra vissza­billenteni a mérleget, mégpedig elsősorban más értéktartományokból származó értékek bevetésével, esetleg halmozásával. Hogy e visszabillentési manővereket

Next