Kritika 1. (1972)
1972 / 8. szám - A progresszió megosztása ellen
,,»lelépi«))urbánus« " vita ? A progresszió megosztása ellen A harminc éve elhunyt Móricz Zsigmond öröksége előtt tisztelegve közöjük ezt az összeállítást. Joggal kérdezheti tőlünk az olvasó, miért közöljük ezt a régi vitákat felelevenítő idézetsorozatot. Indokolt a kérdés, hiszen a mintegy negyven évvel ezelőtt megindult (fellángolt) ,,»népi«-»urbánus« vita” felett eljárt az idő. A történelem választ adott az egykori vitában feszülő reális társadalmi kérdésekre, leleplezte az álkérdéseket, s társadalmunk fejlődése, igazolva minden konstruktív múltbeli szándékot, szigorúan rácáfolt a hamis, rossz utópiás megoldási javaslatokra. Az egykori viták résztvevői közül azóta többen is módosították régebbi álláspontjukat, s ezt már csak azért is hangsúlyoznunk kell, mivel az itt közölt idézetek természetüknél fogva nem alkalmasak arra, hogy bármelyik író vagy publicista teljes álláspontját, állásfoglalásának valamennyi oldalát reprezentálják. Ebbe a vitába „beleszólt” a szocializmus, s nemcsak ideológiai értelemben, hanem mint társadalomformáló valóság, mint a munkáshatalom gyakorlata, gazdaságpolitikája és ideológiája. Ám úgy tapasztaljuk, hogy a közelmúlt években is gyakran jelentkeztek vitáinkban — még a sajtóban is olykor, s nem is csak az irodalmi vitákban — olyan indulatok, eszmék és eszmetöredékek, amelyek a régi ,,»népi«-»urbánus« vita” tartalmaival, elfogultságaival igyekeznek állást foglalni mai társadalmi feszültségek, mai ellentmondások, valóságos vagy vélt ellentétek, ellentétekké dramatizált különbségek dolgában. Nos, az itt következő idézetsorozatnak nem utolsósorban az a célja, hogy minden jóhiszemű olvasónk számára bebizonyítsa: mai feszültségekre, egy megváltozott és változó társadalomban jelentkező új gondokra és ellentmondásokra nem adhatnak választ a tegnapi és tegnapelőtti ellentétek — gyakran eleve hamis tudattal megfogalmazott — értelmezései. És nem lehet hasznos közös dolgaink és közös jövőnk szempontjából a tegnapi és tegnapelőtti viták mai hamis tudattal való értelmezése sem. Az idézetsor közlését egyéb okok is indokolják. A „»népi«-«urbánus« vita” a tegnapé, sőt a tegnapelőtté, de ennek a vitának a helyes értelmezése a mát is érinti, hiszen a közelmúltról, közelmúltunkról van szó. Meggyőződésünk, hogy maga a „»népi«-»urbánus« vita” elnevezés sem fedi pontosan a valóságot. Mind a „népi”, mind az „urbánus” oldalon széles skálája bontakozott ki az egymástól eltérő politikai-ideológiai álláspontoknak. Ezt még az itt közlendő idézetsor is érzékelteti, noha tartózkodtunk attól, hogy teret adjunk bármelyik „oldal” legszélsőségesebb megnyilvánulásainak. Egyik „oldal” sem volt egységes, de mindkét oldal jobboldali szárnyán felismerhető a szovjetellenesség és a marxista munkásmozgalommal való szembefordulás. Ugyanakkor a „népi” Illyés Gyula írt szemet nyitó könyvet Oroszországról, és az „urbánus” Zsolt Béla is szót emelt a szovjetellenes hecckampánnyal szemben. A „népi” mozgalom jobboldalán a szovjetellenességgel együtt jelentkező fajmítosz, antiszemitizmus nem akadályozta meg a népi mozgalom centrumának és baloldalának legjobbjait abban, hogy nevük odaadásával tiltakozzanak a zsidótörvények ellen. Az „urbánusok” közül a balra tartó szellemi hangadókat pedig az egyre gyilkosabban fenyegető fasiszta nyomás nem a magyar néppel és kultúrával, hanem a népelnyomó osztályokkal és a mögöttük álló hitlerizmussal fordította szembe. Azt tapasztalhatjuk, hogy mindkét „oldal” legjobbjaiban — hol felerősödőn, hol halványabban — munkált az a gondolat, hogy a rosszul meghúzott frontvonalak betemetésével egy táborba kell tömörülni mindazoknak, akik a társadalmi haladás, a társadalmi és nemzeti felszabadulás hívei. A haladás hívei, nem az elvont és sápatag humanista sóvárgás és nem is az agresszív faji előítéletek energiátlan, illetve kirekesztő-fasisztoid átértelmezésében, hanem az osztályharcos radikalizmushoz közelítve. E mindkét „oldalon” fel-feltörő igény önálló ideológiaipolitikai álláspontként a tudományos szocializmus alapján fogalmazódott meg a „harmadik” oldalon, a marxisták politikai publicisztikájában, tudományos tevékenységében. A következetes osztályszemlélet, a következetes harc a Szovjetunió világtörténelmi jelentőségének elismertetéséért, a következetes küzdelem a munkáshatalomért, a szocialista nemzetért és nemzetköziségért, a faji gyűlölködés minden megnyilvánulásának leleplezése és visszaszorítása, a marxi értelemben népi Magyarország felépítése — íme ez jellemezte a marxisták sok évtizedes küzdelmét. Nem állítjuk, hogy a kommunista álláspont képviselői minden helyzetben a tévedhetetlenség vértjét hordozták vagy hordozzák. Azt azonban állíthatjuk, hogy a „»népi«»urbánus« vitában” a legtöbb érvényes eszmét és értékelő gondolatot a marxista— leninista álláspont képviselői fejtették ki a vitázó évtizedekben. Ez a dokumentáció sem teljességre, sem a vitaszakaszok rendszeres képének bemutatására nem törekszik. Amolyan „montázs” ez, amely jelez, figyelmet irányít, de nem pótolja a módszeres tájékozódást. Amint ez a fentiekből talán kiderül, nem kívánjuk folytatni a ,,»népi«-»urbánus« vitát”. Azt azonban lapunk szerkesztési stílusához híven ígérhetjük, hogy aki az itt közölt anyaggal kapcsolatban konstruktív nézetekkel, a szocialista társadalom építését előrevivő eszmékkel jelentkezik, nem fog zárt kapukra találni. ILLYÉS GYULA: „Az első tíz év után 5 százalékkal apadt a magyarság és tízzel szaporodott a németség, a második után már 12 százalékkal volt kevesebb magyar, a harmadik után 25-tel ötven-hatvan év múlva már keresni kell itt magyart. Nemcsak itt lent Tolnában, Somogyban és Baranyában, hanem az egész Dunántúlon. Ez már az én vizsgálódásaim eredménye. Hacsak valami csoda nem jő közbe. A közbejövő csodának, sajnos, el kellene vinni az egyházi és világi nagybirtokokat és így nagy a valószínűség, hogy a csoda nem fog magától megérkezni, vagy mire megérkezik, már késő lesz, legfeljebb németül áldják érte azt, akit addigra Berlinben megtesznek Istennek... ... Az egyke oka tisztára anyagi. Nem a szegénység az oka, hanem a szegénységtől való félelem, tehát végeredményben mégis a gazdasági megnyomorítás okozza. A parasztokat nem lehet hibáztatni. »Szörnyű fertő«ben élnek, de ezt a fertőt nem ők készítették... ... készíttessék egy új örökösödési törvény, melynek értelmében minden öröklődő birtok legalább négy részre oszlik; ha az örökhagyónak négy gyermeke van, azok egyenlő részben öröklik; ha három van, csak háromnegyed részét, ha kettő van, csak a felét, ha egy, csak egynegyedét, a többi az államra száll vissza. Ha egyetlen gyermek sincs, az egész az államra száll, amely köteles azonnal új telepesnek átadni. Ehhez persze szükséges, hogy minden örökös annyi földet kapjon, amennyiből új családjával megél. Ezt a hiányt a nagybirtokból kell pótolni, melyre a törvény különben szintén érvényes.” (Nyugat, 1933.) BRAUN RÓBERT: „De térjünk át Illyés Gyulának arra a javaslatára, hogy minden öröklendő birtok négy részre osztandó és ahánnyal kevesebb örökös van négynél, anynyi részt örököljön az állam. Nézzük, mi lenne, ha ezt a nem éppen új és reménytelenül kivihetetlen javaslatot elfogadnánk, pl. egy 8 holdas parasztbirtokkal három nemzedék múlva. A harmadik nemzedékben a 8 hold minden egyes parcellája 64 részre oszlanék. Ma, amikor az agrárpolitika mindenütt a birtokelaprózódás ellen küzd, lehet-e komolyan venni ezt a javaslatot? ... ... Illyés Gyula cikkét különösen károsnak tartom azért, mert mérsékelt ... hangjánál és irodalmi színvonalánál fogva nagyon alkalmas arra, hogy hangulatot teremtsen a falusi német lakosság ellen, amely gazdasági erényeinél fogva még sokáig fog követendő például szolgálni a magyar mezőgazdasági népességnek.” (Nyugat, 1933.) ILLYÉS GYULA: „A megemlített örökösödési törvénytervezet szerinte [ti. Braun Róbert szerint] a földbirtok elaprózódásához vezetne. Nem érti. Azért nem érti, mert a tervezetet követő első mondatot már nem olvasta el. Leírom még egyszer: »Szükségszerű, hogy minden örökös annyi földet kapjon, amennyiből új családjával megél; a hiányt a nagybirtokokból kell pótolni« ... ... A magyarságot egy rettenesen egészségtelen földbirtokmegoszlás sújtja. E nép sorsa, legyünk csak tárgyilagosak és maradjunk a földön, nem bosszús istenek kezében van, hanem alig ezernyi nagybirtokos kezében ... ... A társadalomnak ezen a téren csak az a feladata és törekvése lehet, hogy minél több családnak tegye lehetővé, hogy a gyermekáldásban kedvet, örömet és érdeket találjon ... ... Cikkem megjelenése után volt barátaim zokon vették azt a panaszomat, hogy Pest semmit sem tud az országról, semmi köze a magyar néphez. Valamennyit külön-külön megkérdeztem: mit tudsz te a magyar népről, a magyar falvak szellemi és anyagi életéről? Semmit sem tudtak. Kiderült, hogy Párizs lakosságát, de még Bretagne-ét vagy Siciliáét is jobban ismerték, mint a Pesttől alig ötven kilométerre kezdődő végtelen nagybirtokokon élő magyarság életét...” (Nyugat 1933.) NÉMETH LÁSZLÓ: „A tétel, melyet Illyés Fülep Lajos süllyedő falvaiból hozott, a magyarság pusztul s belátható időn belül elpusztul. Megríkatja az egyke, s elnyomja a szívósabb német faj ... ... A magyar földbirtokelosztás természete digKRITIKA