Kritika 1. (1972)
1972 / 11. szám - Nemeskürty István: Petőfi a moziban
Petőfi a moziban A téma fennköltebb címet érdemelne — például: „Petőfi a magyar filmművészetben” —, de mivel a Petőfiről eddig készült, egész műsort betöltő magyar hangosfilmek aligha nevezhetők műalkotásoknak, maradjunk mégis ennél. Pedig milyen szépen indult Petőfi filmpályafutása. A születésének első évtizedében a polgári haladást vagy néha még ennél is nagyobb ügyet szolgálni vágyó magyar némafilm legelső nagyobb lélegzetű alkotásai között már 1914-ben ott van egy Petőfi-film, Az apostol. Acél Pál újságíró rendezte, aki éppen ekkoriban, filmje előkészületei során publikálta első irodalmi művét; az Ecce Homo című dráma (1913.) címlapját Gulácsy Lajos rajzolta, a vékony kis kötetet Füst Milán méltatta a Nyugatban. A film ma már nincs meg, nem is rekonstruálható, csupán néhány fényképet találtam meg belőle — az Apostol, Petőfi maszkjában. K. Kovács Andor, a női főszereplő R. Laár Aranka —, de hogy a Petőfi-műnek tudatosan társadalombíráló, haladó megfilmesítése lehetett, arra nemcsak a kortársak nyilatkozatai a bizonyságok, hanem a rendező későbbi életpályája is. Acél Pál a Tanácsköztársaság idején filmrendezést vállalt, a húszas években pedig Párizsból küldözgette cikkeit a csehszlovákiai magyar kommunista és más progresszív lapoknak (Kassai Munkás). John Reed híres könyve: „Tíz nap, amely megrengette a világot” az ő fordításában jelent meg Moszkvában, 1931- ben. Majakovszkijt is fordított, dramatizálta Eizenstein Patyomkin páncélos című filmjét, Párizsban magyar színjátszó-egyesületet alapított. De talán még ezeknél az adatoknál is figyelemre méltóbb Az apostol forgatása előtti évben megjelent drámája, az Ecce Homo, melyben Krisztus egy jeruzsálemi kültelki kocsmában ilyen gondolatokat fogalmaz meg: „a szép, a nagy, a börtöncsöndre teremtett gondolat” terjesztője ő, elszánt ellensége a gazdagoknak, mert „minden gazdag embernek halomban hever a vagyona, mint a trágyadomb, melynek szennye megmételyezi a levegőt.” A folytatás ugyan nem volt már ilyen radikális, de szép és dicséretes. A Berlinből a háború miatt hazatért és frontszolgálata után rövid ideig itthon működő Illés Jenő a János vitézt vitte filmre, mely kétezer méternyi hosszával, nagyszabású kiállításával az első monumentális magyar film volt, s nem is híján művészi értékeknek, amint arról szintén kortársak írnak (1916). Figyelemre méltó, hogy Illés nem az akkoriban már országszerte játszott daljátékból, hanem az eredeti Petőfi-műből készített mozgófényképet. Ebből is csak pár fotó maradt meg, mint ahogyan Janovics Jenő Kolozsvárott forgatott Petőfi-dalciklusának emlékét is mindössze négy-öt fényképfelvétel őrzi. A Petőfi-dalciklus hat verset vitt mozivászonra: A magyar nemes; Lopott ló; A kisbéres; Befordultam a konyhára; Falu végén kurta kocsma; Csaplárosné (1916—17). A Csaplárosné fotója — Berky Lili mint csaplárosné havas téli tájban, egy gémeskút mellett tyúkokat etet — karcolt, gyűrött mozdulatlanságában is megkapó hangulatképet örökít ránk a magyar némafilmművészet hőskorából. Ennyit a lelkesítő kezdetektől. A folytatás lehangoló. A Petőfi-centenáriumra Deésy Alfréd, a János vitéz-film Kukorica Jancsija rendezett egy Petőfi-életrajz-filmet (Petőfi, 1922), e nemben az elsőt és utolsót. Nem maradt fenn, a kortársak azonban annyi rosszat írtak róla, s ez mind a rendező szerény képességeinek, mind az ellenforradalmi korszak legrosszabb éveinek ismeretében („hivatalos” film volt, minden mozira rákényszerítették) annyira valószínű, hogy több szót nem is érdemes rá vesztegetni. Persze még így is tény, hogy a magyar filmipar legalább készült a nagy költő centenáriumára, mint ahogyan tény az is, hogy a magyar némafilm hőskorában nyolc év során négy, átlagon felüli kiállítású filmet forgattak Petőfi műveiből vagy életéről. Hangosfilmben viszont mindmáig mindössze kétszer bukkant fel Petőfi alakja. (Pár perces epizódalakításokat, rövidfilmeket, dokumentumfilmeket, televíziós produkciókat nem számítva; ezekre cikkünk nem tér ki.) Először: Zsabka Kálmán Petőfi Zoltán életéről forgatott filmjének elején. (Szeptember végén, 1942.) Petőfi garabonciás köpönyegben, Szendrey Júliát karon fogva jelenik meg a költői kastély kertjében; „nemhiába vagyok a csárdák lantosa, mégis király vagyok, csak nem a fejemen hordom a koronát, hanem a szívemben" — közli büszkén ifjú hitvesével, aki nagyközeliben olvassa fel a Szeptember végén című költeményt. Értesülünk arról is, hogy „ha összetörnek minden pondrónépet, akkor lesz magyar szabadság”. Amíg azonban a magyar vért pondrónépek fertőzik, amíg léha idegen szokásokat majmol a magyar, addig nem virradhat fel a szabadság napja. Ezt a visszataszító fasiszta-soviniszta uszítást szerencsére rossz rendezés, rossz színészi játék, unalmas meseszövés közvetíti, így a film idejében megbukott. A második hangos nagyjátékfilm, melyben Petőfi alakjának hosszabb terjedelem jutott, a felszabadulás után készült Föltámadott a tenger. (1953.) A film Petőfi és Bem alcímen jeleneteket mutat be a magyar szabadságharc történetéből 1848 ősze és 1849 kora nyara között. Kiváló író, kiváló rendezők, kiváló színészek közös erőfeszítésének gyümölcse, hogy tehát Petőfi alakja ezúttal sem hiteles, annak nyilván nem a művészek az okai, hanem a filmcsinálás akkoriban derűre-borúra hangoztatott, rosszul értelmezett kollektív jellege, melynek folytán senki sem felelt igazán egy filmért; a felelősség arányosan megoszlott a rendező, az író, a színészek, az operatőr, a gyártásvezető, az időjárási körülmények, a napi politika pillanatnyi helyzete és a népművelési minisztérium között. Petőfi Sándor (három rövidebb jelenetet leszámítva: az országgyűlés ülésén, a Pilvax kávéházban, otthon feleségével) három filmrészletben látható: Schwechat alatt a katonai táborban, egy laktanyaudvaron, végül Bem erdélyi seregében. A néző tehát egy katona Petőfit ismer meg, a lovat huszárosan megülő vitéz harcost, aki mellesleg költő is. Schwechat alatt válságos percekben jelenik meg a költő: az egész tábor habozik, üldözzék-e a menekülő ellenséget vagy ne? Petőfi láttán a seregben harci kedv ébred, a költő parancsára máglyákat gyújtanak, hadd lássák Bécsben, hogy itt vagyunk. Petőfi kioktatja Görgey Artúrt: „Én tanítsak önnek stratégiát?” — és miután elszavalta Akaszszátok fel a királyokat című versét, fáradtan ledől a csatatér porába. A laktanya-jelenetben Petőfi nótázni tanítja a honvédeket: „Hogyha el kell veszni nosza, Mi vesszünk el ne a haza” — és rajongva néz az éppen akkor megérkező Kossuthra, aki szintén nagyra becsüli a költőt. Ne firtassuk most e két jelenetsor enyhén szólva kétes történelmi hitelét; a sajnálatos nem is ez, hanem inkább a költőt tábori igriccé stilizáló törekvés. De hát, istenem, végül is szabadságharc volt, ne kicsinyeskedjünk, nézzük tovább a filmet! Szegény Petőfi úgyis elesik majd, talán ezt a katonahalált készítik így elő. Erdélyben vagyunk, Bem seregénél. Bem makacs kitartását figyeljük — Makláry Zoltán emlékezetes alakításában — és Gábor Áron rézágyúiért izgulunk, hogy időben megérkezzenek, amikor egy véres csatába í vér lovon, kivont karddal bevágtat Petőfi! Oda minden meghatottságunk, egy kalandfilm bonyodalmaiba keveredtünk. A költő remekül vív, Robin Hood módjára suhintgat kardjával, majd felkap egy földre hullott honvédzászlót, és akrobatikus ügyességgel rohamra vágtat. Ezzel a fehér lovas Petőfivel búcsúzunk a filmtől. 1953 óta így él Petőfi azoknak képzeletében, akik ebből a mozgófényképből akarták őszinte hittel megtanulni, kicsoda is volt ez a férfi, a magyar költészet halhatatlanja. Petőfi halálát nem látjuk, csak amint győz a csatában, ahogy az egy mozihőshöz illik... NEMESKÜRTY ISTVÁN KRITIKA Eszmecsere Petőfi a nagyvilágban 2 Csendes szavakkal 3 Sorok Petőfiről Fekete Sándor: Tíj Petőfi-tudomány született 4 Garai Gábor: Kalandom Bolond Istókkal 5 Gyurkó László: Petőfi, a lobogó 5 Horváth Ferenc: Keviben 6 Pervomajszki: Levél a Kritikához Petőfiről 6 Illyés Gyula: Vallomástöredékek Petőfiről 7 Szabó István: A gimnazisták Petőfi-képéről 9 Balázs Béla: Polémia . Szigethy Gábor: Petőfi a koalícióban 12 ..Lobogónk: Petőfi”? — beszélgetés Horváth Mártonnal 13 Rózsa György: Petőfi arca a képzőművészetben 16 • Ismerjük-e Petőfit? (Tóth Dezső) 18 Ilyés Gyula: Petőfi Petőfi és Illyés (Kulin Ferenc) 19 Jegyzetek Illyés Petőfi-könyvének fogadtatásáról (Szálai Anna) 20 Petőfi tüze (Csatári Dániel) 21 Mezőfi Károly: Közelebb Petőfihez (Kiss József) 22 Petőfi nyolc esztendeje (Galsai Pongrác) 23 Csanádi Imre: Petőfi koszorúi (Bokor László) 24 Petőfi életútja (T. Erdélyi Ilona) 24 Petőfi-akták , levéltári gondok (Kerényi Ferenc) 25 Tigris és hiéna (Dezsi Tamás) 26 Hunyady József: A viharmadár (Kovács Magda) 26 A legújabb orosz Petőf-kötet (Radó György) 27 Petőfi az olaszoknál (Kardos Tibor) 27 Wágner Lilla: A negyedik Petőfi (Martinkó András) 28 Hegedűs Géza rádiójátékáról (Bodolay Géza) 29 Kovács Endre: Népek országútján (Fenyő István) 30 • Járt-e Petőfi a pamdorfi táborban? (Orbán Aladár) 30 Petőfi a moziban (Nemeskirity István) 32 A CÍMLAPON: BECK Ö. FÜLÖP — PETŐFI ÉREM, BRONZ, 1905 Művelődéspolitikai és kritikai lap Megjelenik havonta Felelős szerkesztő: Pándi Pál Kiadja a Hírlapkiadó Vállalat Felelős kiadó: Csollány Ferenc Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest VIII., Blaha Lujza tér 3. Bp. 8. Pf. 40. Telefon: 343-100, 142-220. Terjeszti a Magyar Posta • Előfizethető bármely postahivatalnál, a Posta hírlapüzleteiben és a Posta Központi Hírlap Irodánál (KHI, Bp. V., József nádor tér 1.). Közvetlenül vagy postautalványon, valamint átutalással KHI • 215 496 162 pénzforgalmi jelző számára Előfizetési díj fél évre 24,— Ft, egy évre 48,— Ft Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. 72.2582/2-H — Készült a Zrínyi Nyomdában, HD/72-es gépen, ofszet rotációs eljárással Felelős vezető: Bolgár Imre INDEX: 25461 .