Kritika 3. (1974)
1974 / 8. szám - Bodolay Géza: Petőfi-kötetek az NDK-ban
vi adatát (a Petőfi Sándor összes Művei címen 1951 és 1964 között hét kötetben megjelent kritikai kiadás alapján) számba veszi és értelmezi, valamint minősíti, minimális észszerű kivétellel (például ilyenek az idegen nyelvű, illetőleg más szerzőktől származó szövegek stb.; — érdemes azonban megjegyezni, hogy szerepelnek viszont benne — igen helyesen — azok a szó- és szövegváltozatok, amelyek nyelvi szempontból hiteleseknek tekinthetők). A címszavak kiválasztását — mint az egész szótár szerkesztését — az eredeti szöveghez való (lehetséges) maximális hűség, továbbá a racionalitás, az anyagnak minél ésszerűbb, a nagyközönségre is tekintettel levő közlésmódja jellemzi. Külön címszóban szerepelnek például a szenvedő igék; egyes, mindig személyraggal használt főnevek (atyafia, csendesülte stb.); a tulajdonnevek; a rövidítések stb. Ha a mai helyesírás többféle ejtésformát, illetve írásmódot megenged, a szerkesztők azt a változatot választják címszónak, amely Petőfinél gyakoribb (például föllázad a címszó, mert 15-ször ö-vel fordul elő és csak 1-szer e-vel), hogy a szótár címszavaiban is tükrözze Petőfi nyelvhasználatának jellegzetességeit. A szótárírásnak kétségtelenül legnehezebb és legfelelősségteljesebb része az egyes szavak, szókapcsolatok jelentéseinek megállapítása és bemutatása, valamint az úgynevezett stitusminősítés. Csak helyeselhető, hogy a szerkesztők ebben a munkaszakaszban az Értelmező Szótárra támaszkodtak. De nem követték szolgai módon, hanem e tekintetben is a fentebb jelzett elvek szerint jártak el: a Petőfi-szótárban rövidebbek, egyszerűbbek az értelmezések, mert a cél „a különböző szójelentések és árnyalatok felismertetése” (11), és erre alkalmasak a rokon értelmű szavak, természetesen a példamondatok segítségével, a tulajdonnevek (valóságos személyek, földrajzi helyek, folyóiratcímek stb.) esetében — minthogy szótárírói hagyományra nemigen támaszkodhattak, újszerűen — értelmezés gyanánt lexikonszerű rövid tájékoztatást adnak (például Füred 1. ’Balatonfüred, fürdőhely az első magyar kőszínházzal’, „folytatom hát utamat... Füred felé...” Levél Szeberényi Lajosnak; 2. ’Tiszafüred, (gyorskocsi-) átkelőhely’, „Átkelve a Tiszán éri az ember Füredet” Úti Levelek); az idegen szavak, szókapcsolatok eredetét mindig jelzik, és magyar nyelvi megfelelőjükkel megmagyarázzák őket (például etc. Cat ’et cetera, stb.’). A Petőfi-szótár — ismét reálisan — nem veszi át az Értelmező Szótár stílusminősítéseit, effélét csak teljesen világos esetekben alkalmaz: „...mert nem mindig tudtuk egyértelműen megállapítani — írja a tájékoztató (12) —, hogy nagy költőnk egyéni nyelvében saját korára vonatkoztatva mi az, ami régies, elavuló, népies, tájnyelvi, bizalmas, választékos, udvarias, hivatalos stílusárnyalatú. Mindig rámutattunk azonban a gúnyos, évődő, kedveskedő, durva, szépítő, rosszalló, dagályos, túlzó szóhasználatra és a szójátékra." Ezenkívül a szóképek, az alakzatok és más stíluseszközök közül csak a legfontosabbakat emelik ki, sőt bizonyos stilisztikai kategóriákat össze is vontak (pl. képek mindazon képes, képszerű szövegrészek, „amelyek valamely metafora kiszélesítése, továbbfejlesztése révén jöttek létre, és nem minősíthetők hasonlatnak, megszemélyesítésnek, megelevenítésnek, allegóriának vagy szimbólumnak” 13), így aztán a „keveset, de (viszonylag) biztosat” elv érvényesítésével könnyebben lehet tájékozódni a Petőfinél szereplő szavak, szókapcsolatok jelentéseinek és ezek stílusértékeinek a világában, bizonyos teret hagyva — a líra esetében ez különösen jogosult — az olvasó meglátásának, állásfoglalásának is. Minden adatot valamennyi szöveg összefüggésében bemutatni — terjedelmi okok miatt — szinte lehetetlen. A jól kiválasztott és változatos idézetekkel mégis pregnánsan érzékeltetik a szerkesztők a kérdéses jelentést, jelentésárnyalatot, a nyelvhasználati és stílusértéket, sőt Petőfi nyelvének eszmei és esztétikai értékeit is. A kihagyott adatok ellenére a szótár eleget tesz a teljesség igényének: közli ugyanis mindenütt az adatoknak szövegszerűen nem idézett lelőhelyeit; ha valamennyi lelőhely felsorolása az adatok nagy száma miatt túlterhelné a szócikket, a lelőhelyük szerint fel nem sorolt adatok számát zárójelben adják meg (l. például az és kötőszót); a szócikkek elején a nyelvtani alakoknak szövegkörnyezetben való felsorolásától — érthető okokból — szintén eltekint a Petőfi-szótár, de az adatok számát megjelöli. A modern törekvéseknek megfelelően egyéb statisztikai adatokkal is találkozunk e munkában. Kétféle hasznos statisztikát nyújt a szótár: a szavak és a szóalakok statisztikáját. Hogy némileg érzékeltessem, mit is jelent ez valójában, hadd utaljak arra, hogy a szavak statisztikájában az egyes szavak, a címszók és alcímszók valamennyi előfordulását veszik számba, együtt és szófajok szerint (l. bővebben a 14. lapon). Az első kötet egyébként 6918 önálló szócikket tartalmaz (és 145 066 adatot dolgoz fel), ami azt jelenti, hogy a három kötetben — utaló- és alcímszavak nélkül — mintegy 20 000 címszóra számíthatunk. Ez arra is feleletet ad, hogy hány szót használt Petőfi. Ha az eddig elmondottakhoz azt is hozzávesszük, hogy a szócikkek szerkezete — a bonyolult jelentésstruktúrák ellenére is — világos, jól áttekinthető, akkor megállapíthatjuk, hogy a Petőfi-szótár eleget tesz a legfontosabb lexikográfiai követelményeknek, könnyen hozzáférhetően és sok információt közöl Petőfi nyelvhasználatáról. 4. Mit tudhatunk hát meg a Petőfi - szótárból? Hogyan hasznosíthatjuk már az első kötet impozáns anyagát is? Egy kissé leegyszerűsítve a dolgot, mindjárt az első, o-val kezdődő szavak cikkeiből kiderül, hogy Petőfi milyen nagy mértékben kitágította a szavak jelentését. Milyen gazdaggá válik például az ablak szó első, legismertebb jelentése azáltal, hogy a költő a megszokottól eltérő kapcsolatokba állítja, illetőleg a legkülönbözőbb fajtájú stíluseszközként él vele (például „puszta most az ablak, Nincs ott virága, nincs ott a leány” Az apostol; tréfás metafora: feje ablakai ’szemei’; „ő egyikével Feje ablakinak be-lenéz a folyó bor Billikomába” A helység kalapácsa: „a puszta ablak üregén át Csillog szomorúan az esti fény” Elégia egy várrom fölött; metafora: [Piroska] szeme fényes ablak, Mellyet az égő ház lángi ragyogtatnak” A táblabíró). — Kiderül az is, hogy Petőfi az acél szónak milyen sok összetételét használja: acélcsukló, acélgyűrű, acéllánc, acélmetsző, acélpajzs, acélpáncél, acélsisak, acélszablya, acélvért, acélzabla. — Megtudjuk továbbá, milyen csodálatos módon tudja megújítani nyelvünk közkeletű, már-már megkopott képeit, pl. szállnak az évek: „Láttál-e a róna felett Elszállni madársereget, ha rája lövének? Így szállnak az évek!” (Láttál-e a róna felett...) — És mennyire igazolódik már az első lapokon mindaz, amit a szótár munkálatainak irányítója, a nemrégiben elhunyt Gáldi László írt az előszóban, hogy tudniillik Petőfi és nemzedéke irodalmi nyelvünket a következőképpen tette igazán élővé: „A nyelvi eszközök két rétegének egybeötvözésével: egyrészt — miként előtte Shelley, Heine és Puskin — bátran emelte a költészet legmagasabb régióiba nem a hagyományosan választékos képeket és szólásformákat, hanem a népnyelv tősgyökeres szó- és kifejezéskincsét, mely az élőbeszéd sallangtalan őszinteségével hat; másrészt pedig a nyelvújítás szóalkotásaiból felhasználta mindazt, amit az európai haladó gondolat befogadása kötelezővé tett.” Olyan mindennapinak, sőt közönségesnek ítélt szavakat, kifejezéseket épít bele költészetébe, mint abrak, abroncs, addsza, adisza, adta-teremtette, ágrólszakadt, agybafőbe, agyonrág, agyonrúg stb. (csak egy-két példát: ..[a csárdának] Pózna végén abroncsa cégére” Kutyakaparó: „Ott ballag... a Gyalogúton ... Egy ágról szakadt siheder...” Csendes élet) és a következőkhöz hasonló nyelvújítási szavakat: csalogány, dalnok, forradalom, forradalmi stb. Érdemes megjegyezni, hogy a forradalom szó jelentése korábban ’lázadás’ volt, mai ’Revolution’ jelentésében Petőfi 1948 augusztusában írt hasonló című versének a hatására általánosult a sajtóban (vö. Nyelvünk a reformkorban. Bp., 1955. 115). A Petőfi-szótár azonban közvetlen munkaeszköz — mindenekelőtt — az irodalomtudomány és a nyelvészet egyes ágai számára. Annak az érzékeltetésére, hogy ez mit jelent, hadd soroljam fel, mit várhat a stilisztika az írói-költői szótáraktól: a) az egyéni stílus kutatásának fellendülését; b) a költői és prózai stílus pontosabb elkülönítését; c) a korstílusok, stílusárnyalatok, továbbá az egyes irodalmi műnemek és műfajok stiláris jegyeinek a konkrétabb rögzítését; d) a stílustörténet reálisabb alapokra helyezését; e) a költői kép- és szóképrendszerek, valamint szinonímarendszerek intenzívebb vizsgálatát; f) a stílusminősítések pontosabbá tételét. 5. Ha akad is vitatható a Petőfi-szótár szerkesztésmódjában — enélkül ilyen nagy munka elképzelhetetlen, nem beszélve arról, hogy az első vagy az elsők közötti ebben a műfajban! —, ezzel a szerkesztők sokoldalúan kiaknázható tudományos munkaeszközt tettek közzé. Várjuk hát a folytatását! És nemcsak a hátralevő két kötetet, hanem más kiemelkedő költőink, íróink (elsősorban Arany, Jókai, Ady, Móricz, József Attila) szó- és kifejezéskészletének hasonló feldolgozását. (Akadémiai) SZATHMÁRI ISTVÁN Petőfi-kötetek az NDK-ban A berlini könyvesboltok kirakataiban pár hete tűnt fel a nálunk is jól ismert „Insel—Bücherei”-sorozat csinos új kötetkéje: Petőfi válogatott versei Das Meer hat sich erhoben címmel. A tudós szerző, Gerhard Steiner maga is hangsúlyozza utószavában, hogy a hatalmas lírai életműnek csak egy tizedét mutathatja be, ez a tized azonban időrendbe sorakoztatva „tükrözi a költőnek néhány év alatt kiteljesülő társadalmi-politikai és művészi fejlődését"’. Valóban így van, tehát 83 vers is érzékeltetheti Petőfi nagyságát, ha mind a válogatás, mind az elő- vagy utószó hozzáértő szakember munkája. Steiner vállalkozásának az értékét fokozza, hogy a nagy hagyományokra visszatekintő német nyelvű Petőfi-átköltések sorában is előrelépés a kötet, a szerző tudott újat nyújtani. Még az 1955-ös, több mint 220 verset tartalmazó nagyszabású kötethez képest is, amelynek (Túróczi-Trostler Józseffel és Gáspár Endrével közösen) ugyancsak Gerhard Steiner volt a kiadója a Lesebücher für unsere Zeit című világirodalmi sorozatban. A most kiadott versek negyede ott még nem is szerepelt, majdnem a fele pedig más (általában régebbi) szerzőktől került bele, most viszont Gerhard Steiner új, lényegesen jobb átköltésében olvasható. Ezek a versek azt is mutatják, hogy a szerző (már nyugalomban levő irodalomprofesszor) nemcsak Petőfi-szakértő, hanem a művészi versfordításnak, újraköltésnek is avatott mestere. Saját, a korábbi kötetben közreadott verseit is módosítgatta, javítgatta. Ebben a javítgatásban nyilván ugyanaz az egészséges szempont vezette, amely 1955- ben a hármas szerkesztő bizottságot is arra késztette, hogy a régebbi fordításokat szinte kivétel nélkül csiszolgassák, mint írták: „Petőfi érdekében", azaz Petőfi eredeti szövegét tartva egyedül irányadónak. Mindöszsze hét régi vers került most változatlanul az új kötetbe, főleg kisebb, népdalszerű költemények, így tehát 76 új, jó verssel gazdagodott az amúgy is példamutatóan bőséges német nyelvű Petőfi-átköltések gyűjteménye. Ez akkor is nagyon szép teljesítmény, ha a versek egy része mások fordításában vagy említett korábbi formájában már eddig is megvolt. A kötet nyújtotta örömöt fokozta a már említett, Petőfit találóan és méltóképpen bemutató utószó. Beszél itt Steiner a költő világképének dialektikus egységéről, amelyben vidámság mellett ott a harag, szabadságvággyal együtt erős kötődés a néphez, életszeretet mellett a halál állandóan kísérő gondolata. Jellemzi Petőfi költői fejlődésének 29