Kritika 10. (1981)
1981 / 2. szám - Jovánovics Miklós: Tv-jegyzet - Helyreigazítás
TV-JEGYZET • „Petőfi” Nagy fába vágta fejszéjét a televízió, amikor elhatározta, hogy hatrészes filmsorozatot készít Petőfi Sándor életéről. Már maga a cím is vakmerőség: legnagyobb költőnk nevét írni a sorozat fölé, nyilván azt jelenti, hogy e névvel — sőt e fogalommal — kapcsolatos fontosabb jelenségeket a lehető legteljesebben akarják megmutatni. Mit értünk ezen a néven, ezen a fogalmon, hogy Petőfi? — kérdezhetnénk iskolásán és a jelen esetben mégis célszerűen. S a válasz: egy ember életrajzát, egy költő életművét, egy legendakor múlhatatlanságát, történelmünk egyik fontos korszakának megszemélyesedett csúcspontját — és sorolhatnánk még, hogy mi minden sűrűsödik össze e hatbetűs névben. Mindezt filmszerűen összegezni — művészien belefantáziálni, s közben hűségesen követni az életrajzi dokumentumok adatait — szinte lehetetlen feladat. Éppen ezért nyilvánvaló, hogy Szabó György, a forgatókönyv írója, és Horváth Ádám rendező, szándékukat tekintve kevesebbel is megelégedtek. Minden valószínűség szerint arra törekedtek „csupán”, hogy a mindenki által ismertnek vélt költő életének és korának díszalbumát tárják a néző elé. Hat estén át végiglapozták e rendkívüli élet képeit, időt hagyva rá, hogy a ráismerés öröme töltse el az úgynevezett „átlagnézőt” de azért időnként meglepetés is érte őt. A kritikusok nagy része elmarasztalta a filmsorozatot, mert művészi és történelmi revelációt várt tőle. Egy új és korszerű Petőfiképet. Ezt persze hiába keresték a népszerűsítő sorozatnak szánt műfajban. Mi abból indulunk ki, hogy az átlagos Petőfi-elképzeléseket megelevenítve és némileg kiegészítve miként teljesítette népművelő funkcióját ez a kétségtelenül gondosan előkészített vállalkozás. 1972 végén vetítette a televízió Berek Kati, Zolnay Pál és Bihari Sándor emlékezetes dokumentumfilmjét Keressük Petőfit címmel. Innen kell elindulnunk, hogy a jelenlegi Petőfi-sorozat helyét pontosan kijelölhessük. Berek Kati annak idején merész riporterként ilyen kérdéseket szegezett a lencsevégre került munkásoknak, földművelőknek és egyetemistáknak: „Mit tud Petőfi Sándorról?”, „Maga szereti Petőfi Sándort?” „Ismeri azt a nevet hogy Petőfi Sándor?”. Megbotránkoztatóan egyszerű kérdések, ha feltételezzük, hogy a Petőfi nevű tantárgynak mindenki legalábbis középiskolai tanára lehetne e honban. Ám a riportalanyok között akadt nem egy, ami számára Petőfi ismeretlen valakinek bizonyult. Másrészt viszont a műveltek fanyalgása is tanulságos volt, amikor így nyilatkoztak: „Én nem szeretem Petőfi Sándort, mert túl romantikus, túl gyerekes, nem elég komoly.” „Nem az én gondolataimmal foglalkozik.” Sőt: „Petőfi Sándor a magyar irodalom strébere”. Annak a dokumentumfilmnek éppen az volt az érdeme, hogy a géniusz előtt rendszeresen tisztelgő közvéleményt néhány egyszerű keresztkérdéssel zavarba hozta és felzaklatta. Megfogalmazta az illetlen kérdést: vajon társadalmunk minden rétegében méltó módon sáfárkodunk-e a nagy előd örökségével? Petőfi plebejus forradalmisága egyenesági örökségünk. Egyáltalán nem közömbös, hogyan él a nép tudatában a költő. A mostani televíziós sorozat nagyobb részben megfelelt a konvencióknak, kisebb részben új ismereteket igyekezett közkinccsé tenni. Ez az ellentmondás végigkísérte a hatrészes vállalkozást. Józsa Imre szerepjátszásában Petőfi egyrészt olyan volt, mint a Duna-parti szobron, tehát romantikusan idealizált. Másrészt köznapian esetleges, enyhén naturalisztikus, mint az egyes emlékiratokból rekonstruálható. Ez a kétféle ábrázolat azonban csak esetenként szintetizálódott egy-egy jelenetben. Pregnáns példája ennek az a drámai pillanat, amikor a fejéregyházi csata előtt a gyalogos honvédeket figyelmeztetik a lovasroham elleni védekezés szabályaira. A dárdával támadást mímelő lovasszúrás a háttérben álló és a kiképzés iránt közömbös Petőfit látszólag mintegy kettévágja. A jelenet szimbolikus ereje, a fátum előrevetítése arra hívja fel a figyelmet, hogy ehhez hasonló sűrítéssel gyakrabban élhetett volna a rendező. Akár azoknak a beállításoknak rovására is, amikor egyet*a Petőfi-verset a konvencióknak megfelelően igyekezett megjeleníteni, mint például A négyökrös szekér vagy a Szeptember végén „történetének” felidézésekor. A forgatókönyv írója párhuzamosan képzelte el az akkori történelem politikai színpadán szereplő jeles emberek tanácskozásait és a nép sűrűjében történelmi szerepre készülő költő életrajzának pillanatait. A párhuzam kissé messziről indult, s a két síkban mozgó cselekmény nem mindig találkozott össze természetes módon és hatásosan. Itt érkeztünk el a Petőfi-sorozat kulcskérdéséhez. Nevezetesen: lehetséges-e úgy ábrázolni egy híres ember teljes életét, hogy a film főleg róla szóljon, hogy ő álljon a történet középpontjában? Erre a fogas kérdésre kétféle választ ismer a dramaturgia. 1. a híres ember megeleveníthető, ha életének egy szakaszában sűrűsödik össze egész életének értelme, mégpedig oly módon, hogy az előzmények és következmények éppen ott és akkor keresztezik egymást; erről a pontról kilátás nyílik a múltra és a jövőre egyaránt; 2. a híres ember megjeleníthető, ha életrajzi adatait szabadon kezeljük, az adatok közti réseket kiegészítjük az írói, illetve rendezői fantáziával. Szabó György első tévéfilmjében, a méltán elismerést aratott Széchenyi meggyilkoltatásában (1971) ezt a két lehetőséget kombinálta igen érdekesen. Akkor a Döblingben végzetét váró Széchenyi egyszerre volt azonos önmagával és az író képzeletében élő hőssel. Petőfiről viszont dokumentumfilmhez illő precizitással írt játékfilmet. Ez esetben mintha túlságosan lenyűgözték volna képzeletét Petőfi életének hiteles adatai, a legmerészebb fantáziát is felülmúló dokumentumok. Teljességre törekedett, s ezért a külterjesség veszélyét is vállalta. Nem hagyta ki sorozatából a Petőfi-életrajz egyetlen szakaszát vagy csomópontját sem. Csakugyan megható volt, főleg a Szülőföldemen és a Deákpályámon című első két részben, a leendő nagy embert pendelyben vagy diákruhában látni. A felnőtt Petőfi érzékeltetéséhez már kevesebbet nyújtott a szöveg ,a kép és a színész is. A költő karaktere, tehetségének sajátossága, magánemberi habitusa, politikai szenvedélye és okossága csak nyomokban volt fellelhető. Alighanem az alkotókat mindvégig lenyűgöző feladat nehézsége, és az ehhez járuló múzeumi áhitat miatt. Ez az év mindenesetre a Petőfi-sorozat körüli vitákkal, s ezáltal a Petőfi körüli össznépi vitákkal kezdődött. Ha ezt akarta elérni a televízió, még elégedett is lehet. JOVÁNOVICS MIKLÓS TÉNYEK — ADATOK A Kritika 1980-as példányszámának alakulásáról január 13 864 július 13 988 február 13 379 augusztus 13 784 március 13 410 szeptember 15 065 április 13 621 október 14 380 május 13 598 november 13 764 június 14 177 december 14 355 HELYREIGAZÍTÁS A Kritika 1980. novemberi számának 16. oldalán megjelent cikk első mondatában téves adat szerepel. Bibó István A magyar demokrácia válsága c. írása a Valóság 1945. október—decemberi számában jelent meg, s nem a Válaszban. Ez utóbbiban már csak azért sem láthatott ekkor napvilágot, mivel a Válasz a felszabadulás után, 1946 októberében indult meg újra. (A szerk.) KRITIKA Ablak 2 Az értelemig és tovább 2 Takáts Gyula köszöntése (H. E.) 2 Lessing emlékezete (Sz. I.) 2 Szabolcsi Miklós: Irodalmi folyóirataink a 70-es években 3 Spira György: Hogyan írjunk történelmet? 4 Illyés Mária: A százéves Léger 5 Orosz László: Jegyzetek egy tankönyvről 6 Fórum Ladányi Andor: Viták a tanárképzés körül 7 Tökéczki László: A tanárképzés „trösztösítése” ellen 8 Zappe László: Gazdaság és erkölcs 10 Lukács György: Megélt gondolkodás. I. (Fordította: V. Meller Ágnes, a jegyzeteket készítette Zolla A. Dénes) 11 Körtvélyes Géza: Bartók és a magyar balettművészet 15 Párezer Ferenc: Történetek a „Szikra” nagy korszakáról 16 Olcsai Kiss Zoltán (1895—1981) 17 Vita Vekerdi József: Ne bonyolítsuk azt, ami egyszerű 18 Szepes Erika: Terminológiai egyeztetés — nézetkülönbségekkel? 18 József Dénes: A győri Közlekedési és Távközlési Műszaki Főiskoláról 19 Vita az alkoholizmusról dr. Samu István: A káros mértékű hazai alkoholfogyasztásról 20 Könczöl Csaba: „Cui prodest?” — Hozzászólás dr. Samu István cikkéhez 24 Wintermantel István: Versélmények, évfordulón 25 * Múlt, jövő mezsgyéjén (Szakolczay Lajos) 26 Weöres Sándor: Ének a határtalanról (Emökey István) 27 Vészi Endre elbeszélései (Szabó B. István) 28 Szabó Dezső: A kötél legendája (Budai Balogh Sándor) 28 Péntek Imre: Édesség anti-reklám (Kovács Dezső) 29 Balogh Attila: Lendítem lábamat (Simon Zoltán) 29 Somlyó György: Szerelőszőnyeg (Fenyő István) 30 Veres András: Mű, érték, műérték (Angyalosi Gergely) 31 Koltai Tamás: Magyar drámák színháza (Nyerges András) 32 Lőrincze Lajos: Emberközpontú nyelvművelés (Grétsy László) 32 Shakespeare: IV. Henrik (Almási Miklós) 33 Páskándi Géza: A koronatanú (Koltai Tamás) 34 Bulgakov: őfelsége komédiása (A. M.) 34 Enquist: A tribádok éjszakája (Tarján Tamás) 35 Psyché (Hegyi Gyula) 35 Kokas Ignác a Műcsarnokban (Rényi András) 36 Urr Ida: A fényrács mágiája (E. l.) 38 Baracs Dénes: „Virágozzék egy szál virág” (~d—) 38 Magyar Amor (jase) Vámmentes házasság (—zöldi—) 38 Fókusz 39 Tv-jegyzet (Jovánovics Miklós) 40 Helyreigazítás 40 A CÍMLAPON: Hernádi Judit és Darvas Iván Bulgakov: Őfelsége komédiása című darabjában Cikkünk a 34. oldalon Művelődéspolitikai és kritikai lap Megjelenik havonta Felelős szerkesztő: Pándi Pál Kiadja a Hírlapkiadó Vállalat Felelős kiadó: Till Imre Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest VIII., Blaha Lujza tér 3. Szerkesztőség postacíme: Bp. Pf. 40. 1428. Kiadó postacíme: Bp. 1959. Telefon: 343-100, 336-130. • Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető a hírlapkézbesítő postahivataloknál és a Posta Központi Hírlap Irodánál (postacím: Budapest, V., József nádor tér 1. 1900) közvetlenül vagy postautalványon, valamint átutalással a KHI 215—96 162 pénzforgalmi jelzőszámra. Előfizetési díj: egy évre 84.— Ft. Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. 81.2518/2 02 — Készült a Zrínyi Nyomdában Felelős vezető: Vágó Sándorné HU ISSN 0324—7775 INDEX: 25 461 /240