Kritika 11. (1982)
1982 / 12. szám - Száz éve született Kodály Zoltán - Dénes Iván Zoltán: Kodály Zoltán levele Szekfű Gyulához és a Történetpolitikai tanulmányokhoz fűzött megjegyzései
Zilahy Lajos, Nagy Ferenc kisgazdapárti politikus, Csorba János polgármester, Kovács Imre, Kodály Zoltán, Szekfű Gyula, Marcell Mihály pápai kamarás, a Pázmány Péter Tudományegyetem dékánja. Major Tamás, Darvas József, Ravasz László református püspök, Csók István. 1945 január. Ek Sándor felvétele Kodály Zoltán és Szekfű Gyula az Eötvös Kollégiumból ismerték egymást. 1905 novembereiben Kodály szerzett budapesti lakást Szekfűnek, 1914 tavaszán pedig örömmel üdvözölte abból az alkalomból, hogy Schöpflin Aladárnak a Nyugatban megjelent ismertetése nyomán elolvasta A száműzött Rákóczit; meleg hangon válaszolt (feltehetően ugyanez év telén) Szekfű karácsonyi üdvözletére. Az 1930-as évek második felében mindketten részt vettek a Szekfű által szerkesztett Mi a magyar? tanulmánykötet megírásában. Személyes kapcsolatuk jelei közé tartoztak Kodály Párizsból küldött, majd Ausztriából immár az Anschluss után írt, és végül 1938 késő tavaszán Balatonkenesén kelt levelezőlapjai is. Az alábbiakban Kodály egyik levelét és hozzá csatolt megjegyzéseit közlöm. A levél Budapesten május 28-án kelt, valószínűleg 1926-ban, s a megjegyzések a Történetpolitikai tanulmányok néhány passzusára vonatkoztak, melyekben Kodály személyes rokonszerve és a történész tudományos felkészültsége iránti respektusa ellenére néhány ponton különvéleményét, fenntartásait írta le. Ezek elsősorban a parasztság helyzetének megítélésére és a „zsidókérdés” értelmezésére vonatkoztak. Kodály — személyes tapasztalatai alapján — mélyebben érzékelte a parasztság sorsának problémáit és azt is sokkal inkább észlelte, — bár ekkor még ő sem az állampolgári jogegyenlőség szemszögéből ítélte meg a kérdést a közölt szöveg tanúsága szerint , mint Szekfű, hogy a zsidó származású értelmiség arányának adminisztratív csökkentése mennyire nem a hazai szellemi élet egészséges fejlődését szolgálta. A megjegyzések jobb érthetősége kedvéért közlöm Szekfű művének vonatkozó részeit is, majd jegyzetben Bibó István véleményét Szekfű Gyula ideológusi szerepéről és személyiségéről.2 A közölt levél és a megjegyzések lelőhelye: ELTE Egyetemi Könyvtár, Kézirattár, Szekfű-hagyaték, G 628. Kedves Barátom! Köszönet a küldött könyvekért (a papírjuk elég rossz). A minap az erdőibe vittem magammal a cikkeidet, mellékelt glosszákat a véletlenül nálam levő papírra firkantottam alig olvashatóan. Ne vedd rossz néven, sőt inkább annak jeléül, mennyire foglalkoztattak. Nem ártana abból sokat még részletesebben és népszerűbben megírni. Szíves üdvözlettel Kodály Z. 10. lap ha őszinte, akkor leküzdendő félénkség. Igenis kell befolyásolnod az akt[uál]is politikát]. Mindenkinek kötelessége volna oda hatni, hogy a nap-nap után elkövetett messze kihatású bolondságok a minimumra szoruljanak. Nagy kár, hogy kizárod az alul említetteket vizsgálódásodból. 10. lap „(. ..) e tanulmányoknak csak a tárgyuk aktuális, céljuk nem. Egy pillanatig sem hittem, s nem is kívánom, hogy bármely aktív politikust legcsekélyebb mértékben, akár álmában is befolyásoljanak e tanulmányok. Nem a politika csinálóinak, hanem a politika szenvedőinek, passzív résztvevőinek írtam ezeket, hogy némely összezilált problémát szétbontsak előttük és megtanítsam őket tisztán látni ott, hol a politikusoknak csaknem létérdekük a tisztán nem látás. Mint Ranke mondja: politika és ítélet, azaz helyes politikai ítélkezés az, amire a mai káoszban szükség van. Ez az, amit én a következőkben magyar testvéreimnek néhány igen fontos problémát illetőleg közvetíteni akarok. Egy igen-igen fontos kérdést: a földbirtokot és az azzal összefüggő szociálpolitikai kérdést, a kisemberek védelmét, megbecsülését és a történeti tendenciát, mely szerint alul levő osztályok kell hogy előbb-utóbb emelkedjenek, bár mindez magától 18. lap Ez ma már megint nincs úgy. A törpebirtok nem tart el egy családot. Egy 200 holdas (maga szerezte) paraszt szerint: könnyebb volt megszerezni, mint megtartani. 21. lap Ha ilyen finom iróniával mondod, megértik-e akiket illet, hogy igenis nálunk is dühöng az antiszelekció. 25. lap Nem ellentmondás-e, hogy mented a nagybirtokost a műveletlen kisb[irtokoss]al szemben? Ha műveit valaki, százszoros a bűne a nemz [eti] kultúrával szemben, mertkülföldi látóköre eléggé megtaníthatná, hogy [hogyan] termett és élt mindenütt a kultúra, és mitől sorvadt el. A disznótor és a francia szakács készítette lakoma közt az a különbség, hogy a disznótoros még mindig többet ad aránylag annál, ami tőle joggal elvárható, míg a pezsgőivó semmit. 27. lap Itt a főbaj! Magyarországról alkotott képedből, bár gazdagabb és sokoldalúbb minden másnál, hiányzik a falusi szegény nép autopsziás [személyes tapasztalatból származó] ismerete. Egy nem sejtett világot ismernél meg, ha rászánnál néhány, nyarat, hogy falun a nép közt, mint szürke igénytelen vendég, csak hallgatnád amit maguktól beszélnek. Hát még kínálkozik történettávlatbeli szemléletre, csak azért zártam ki vizsgálódásom köréből, mivel a tárgynak fokozott aktualitása lévén, valószínűleg nehéz lett volna megmaradni a napi politikától távoli területeken.” 18. lap „Az egészen kisbirtokú parasztnak ma biztosítva van megélhetése, a százholdas pedig, vagyoni helyzete alapján, az ország előkelői közé kell hogy számíttassék, olyan nagy mennyiségű pénzt, azaz hatalmat ad a kezébe a korábban alig jövedelmező birtokocska.” 21. lap „Bármiféle pesszimizmussal nézem is hazai fejlődésünket, semmi okom sincsen feltételezni, hogy a legjobbak kiirtása még agyrémként is fölmerült volna bárki fejében is. Középosztályunk anyagi pusztulása, déclassévá tétele azonban nemzeti létünk szempontjából végső következéseiben nem sokkal marad hátra a legjobbak kiirtása mögött. Ennek kezdetei már a liberális korszakban mutatkoztak." 25. lap „A nagybirtokosnál (...) nem kell kizártnak tartani, hogy évek hosszú során egyszer-kétszer érdekkel forduljon a magyar közművelődés felé. De igenis kis- és középbirtokosnál, a most fölemelkedett osztályoknak tradíció nélküli, tisztán személyes műveltségre utalt tagjainál. És ezek, legyenek középiskolát, gazdasági iskolát vagy jogot végzett emberek, avagy egyszerű földmívesgazdák, tömegükben — mert mindig a tömegről, a társadalmi osztályról szólok, nem pedig egyesekről — olyan csekély kapcsolatban, semmi kapcsolatban sincsenek a nemzeti kultúrával, mint az elemek, tűz, víz és levegő sem képesek egymással öszszekeveredni. A nemzeti kultúrának morális princípiumával szemben áll itt a zsíros vidéken egyedül boldogító anyagi elv és ha a kulturális világ szimbólumának a platói szümpoziont tartjuk, ennek megfelelője a magyar vidéken a disznótor, a testi élvezeteknek és társadalmi érintkezésnek e periodikusan visszatérő legmagasabb pontja ... A gazdag vidék nemcsak nem olvas, nem érdeklődik a kultúra iránt, de teljességgel hiányzik is neki az a szerve, mellyel a nemzeti kultúrába belekapcsolódhatnék.” 27. lap „A szegény faluról, a birtoktalan parasztról, valamint a szintén birtoktalan és jövedelmétől megfosztott városi szegénységről, a kistőkésekről és egyebekről, kikre semmi földi hatalmasságnak nincs gondja, csak annak, ki a mezők Uliomait ruházza — mindezekről nincs mit szólanunk a nemzeti kultúrközösséggel kapcsolatban. A puszta élet gondja sokkal komorabban sötétült mindennapi szemeik előtt, semhogy bárki is megkívánhatná tőlük, hogy a nemzeti kultúrmunkában tudatosan vegyenek részt. Anyagi kultúrájuk is igen alacsony fokon áll és amíg eztKRITIKA 4 Kodály Zoltán levele Szekfű Gyulához és a „Történetpolitikai Tanulmányok”-hoz fűzött megjegyzései