Kritika 21. (1992)

1992 / 4. szám - Mátyás Győző: Narancsos humor + szakszerűség = Fidesz-hatalom? Beszélgetés Fodor Gáborral

mányzati pozíciókat éppen azért nem bíz­na rátok, mert fiatalok vagytok. Számom­ra ez a beidegződés azért furcsa, mert a modern világban­­ ezt a modellt a reklá­mok sulykolják belénk leginkább, hiszen a klipekben fiatal, energikus emberek a rek­lámmédiumok, Antall József korú hirde­téssztárt talán csak a Henkel „ad”-ből tud­nék említeni - az a szlogen, hogy a dinami­kus, határozott, döntésképes harmincasok­ban kell bízni, annál is inkább, mert ők önnön jövőjükért vállalják a felelősséget. Én is bízom abban, hogy a választások idejére megerősödik az emberekben az a tudat, hogy a mi atalságunk nem hátrány, sőt. Végtére is igyekez­­nink bebizonyítani, hogy reszortosaink az általuk figyelemmel kísért szakterület kérdéseihez érte­nek. Ráadásul valószínűsíthető, hogy ezt az úgy­nevezett rendszerváltást azok képesek leginkább sikeresen menedzselni, akikbe már csak életko­ruknál fogva is a legkevesebb rossz reflex épült be, talán bennük van a legtöbb vállalkozókedv, ener­gia is, ráadásul ők azzal együtt, hogy önnön jövő­jük megteremtéséért munkálkodnak, az ország előbbre jutását is segítik. Éppen ezért talán a felelősségtudatot sem kell minduntalan hangsú­lyoznunk, bízunk abban, hogy eddigi, s ez utáni tevékenységünk meggyőzi a választókat arról, hogy nem döntenek rosszul, ha az ország irányítá­sának felelősségét ránk bízzák. Más oldalról közelítve a kérdést, ha a Fidesz győzne, megspórolhatóak lennének ezek az obskúrus ideológiai viták, s prag­matikus módon csak az ország megoldan­dó feladataira lehetne koncentrálni? Nagyon nehezet kérdeztél most. Azért, mert nem fog bekövetkezni olyan helyzet, hogy a har­minc körüli új generáció uralja majd a politikai mezőt. Ráadásul a Fidesz sem ezt a képet fogja mutatni két év múlva, másfelől nekünk partnere­ink lesznek. Egyedül senki nem fogja megnyerni a választásokat. S ebből kifolyólag nem hiszem, hogy egy csapásra meg tudjuk oldani az ilyen típusú problémákat. Továbbra is lesznek viták, bár nagyon reménykedem benne, hogy nem ilyen ízűek és nem ilyen mélységűek, és nem ennyire sok energiát fölösleges irányba elvivőek, mint amilye­nek voltak. De nem biztos, hogy mindez haszon­talan volt, sőt még abban sem vagyok biztos, hogy ezek a konfliktusok megspórolhatóak lettek volna. Szerintem ami történt az elmúlt időszak­ban Magyarországon, az a fölöslegessége, meg a terméketlensége szempontjából haszontalan volt, de nagyon-nagyon sok tanulságot is eredményez nekünk, ha okosan vagyunk képesek olvasni ab­ból, hogy mi történt az elmúlt években, mert nagyon sok mindent megtakaríthatunk az elkö­vetkezendőben okulván mindebből. Másfelől a társadalomnak azokkal a konfliktusokkal, me­lyek a mélyrétegében voltak „elraktározva”, szembe kell néznie, ha már egyszer felszínre kerültek, meg kell küzdenie velük, le kell győz­nie ezeket a fantomokat, nem lehet őket valahol tárolni, elásni. Tételezzük föl, hogy a Fidesz megnyeri a választásokat, akkor legalábbis a köz sze­mében eddigi szerepléseitek alapján két potenciális miniszterelnök-jelölt van, Te és Orbán Viktor. A közvéleménykutatások vagy a népszerűségi listák szerint egy pont választ el benneteket általában hol így, hol úgy. Ugyanakkor most mintha azt érzé­kelném, hogy inkább Orbán Viktor lett a Fidesz frontembere. Ő tartotta a beszédet a kongresszuson, sőt a nagy napilapokban is inkább őt faggatták a Fidesz-kongresz­­szus előtt. Van-e köztetek személyes riva­lizálás, s milyen a viszonyotok? Kezdem azzal, hogy Viktorral mi nagyon régen ismerjük egymást, ha jól emlékszem, ti­zenegy éve, a kollégiumban még egy szobában is laktunk, nagyon közeli barátok voltunk és nagyon közeli barátok vagyunk máig is, csak az a szomorú, hogy a feladatainkból, meg a politi­kai verkliből következően nagyon keveset tu­dunk az utóbbi időben érintkezni, amit én a magam részéről nagyon sajnálok is. A Fidesz egyik nagy erejét szerintem éppen az adja, hogy különböző arcokat, szemlélete­ket, mentalitásokat és stílusokat tud felvonul­tatni. Viktor nagyon sok dolgot tud, amit én nem tudok, ráadásul neki szinte a vérében van a politi­zálás. De nagyon sok minden van, amit én tudok, és ő nem, mi sok szempontból kiegészítjük egy­mást, de nemcsak mi, hanem sokan mások még a Fideszből, akik ott vannak mellettünk. Igaz, nincsenek annyira reflektorfényben ma még. A helyzetből adódóan, többek között mert ő a frakcióvezető, és sok más szempont miatt is, Or­bán Viktor a Fidesz jövőbeni frontembere és egyúttal potenciális miniszterelnök-jelöltje. Az or­szág mostani helyzetében, a politikai konfliktusok és harcok jellegéből kifolyólag szerintem ő az, aki a legtöbb eséllyel képes ezeket kezelni, aki egyben tud tartani egy olyan fejlődésben lévő pártot, mint a Fidesz. De hozzátenném, nem biztos, hogy ez mindig így lesz és ezt mindannyiunknak tudni kell, mert a különböző politikai helyzetek külön­böző reakciókat és különböző embereket, külön­böző típusokat kívánnak. Még egyszer mondom: több olyan ember van a pártban, aki ha hosszabb távon gondolkodunk, és esetleg más politikai szi­tuációban, potenciális miniszterelnök-jelöltje le­het a Fidesznek. Jelen pillanatban a mi kettőnk ismertségi indexe a legnagyobb. Ennél fontosabb viszont, hogy a pártok között ma a Fidesz vezet, s ebben mindkettőnk munkája benne van! Az interjút készítette: MÁTYÁS GYŐZŐ

Next