Kritika 27. (1998)

1998 / 4. szám - Petőfi Sándor: Pest, május 27. 1848.

N­em szükség a világtörténelmet át­magolnunk, hogy megtanuljuk, mi a népszerűség? csapjuk föl akárhol e nagy könyvet, s egy lap­jából is megtanulhatjuk. A népszerűség a tajpej­i szikla, melynek tetejére nem azért viszik föl az embert, hogy ott a magasban uralkodjék, hanem hogy lehajítsák. A nép­nek mulatság kell. Tudtam én ezt, mielőtt ama szikla tetejé­re ért velem az ujjongató sokaság, nem ré­szegített meg a rám dobált koszorúk illata, ébren és teljes lélekjelenléttel vártam a le­taszítás pillanatát, s ennek köszönhetem, hogy nem a fejemre, hanem talpra estem. Talpra estem és semmi bajom sincs. Itt állok most alant a mélységben, alant és ko­­szorútlanul, de állok! Egyet sajnálok, megvallom. Ha már ked­vetek jött engemet lelökni, miért nem lök­tetek oroszlánok barlangjába? hadd szag­gattak volna szét e vad, nemes állatok!... miért löktetek ide, hol a csúszó-mászó fér­gek hemzsegnek? melyeknek csípése nem halálos, de több mint halálos, undorító. Is­tenemre, ha már bűnös vagyok, inkább ér­demeltem a vérpadot, mint azt, hogy ha­szontalan rongyos­ lelkű fickók hizlalják raj­tam piszkos nyelveket, miket eddig csak ar­ra használtak, hogy uralkodott önkény ke­gyelmes saru­talpát nyalogassák, mint fark­csóváló alázatos ebek. De bűnös vagyok-e vagy sem? mit vétet­tem? Egy verset írtam, melynek tartalma az, hogy nincsen többé szeretett király, és egy népgyűlésen kimondtam, hogy a minisz­tériumban nincs bizalmam. Akkortájban úgy viselte magát a minisz­térium, hogy igazán nem bízhatott benne az, aki féltette a hazát, ezt pedig csak az félti, aki szereti. Kül- és belháború fenyege­tett, és hadseregünk nem volt, s fölállítására nem tett lépést a minisztérium. Jellasics feltűzte Horvátországban a leg­­nyilvánosabb pártütés zászlaját, s a minisz­térium úgy bánt vele, mint dacos gyermeké­vel a majomszeretetű anya, az ember nem tudta, cirogatja-e vagy pofozza? s ezekhez járult a budai vérengzés... itt a haza szivében, a minisztériumnak csaknem sze­me láttára aprította egy idegen zsoldos a magyart! Ha ilyen kétségbeejtő körülmények kö­zött kikiáltom bármily válogatatlan szavak­kal, hogy nem bízom a minisztériumban, ezt vétkemül csak az tulajdoníthatja, aki nem tudja, mi a hazaszeretet. Hallgatni mindig könnyebb, mint beszélni, s aki fi­gyelmezteti a hazát, hogy itt és itt veszély fenyegeti, az ellensége nem lehet, de igenis ellensége az, aki látja a veszélyt és hallgat. Azzal, hogy kimondtam, miszerint nem bí­zom a minisztériumban, nem akartam én őket elkergettetni, hanem ösztönöztetni általuk arra: viseljék magukat úgy, hogy ál­talános bizalomban, szeretetben részesülje­nek. A kocsis nem azért csattant ostorával, hogy lovai kidőljenek a rúd mellől, hanem hogy sebessebben haladjanak. A hasonlítás nem igen költői, de talán nem is igen rossz. Ha én a minisztériumnak volnék, jobban bíznám azokban, kit őt koronként gáncsol­ják, mint akik örökké határtalan bizalmat szavaznak iránta, mert legrosszabb esetben is gáncsolói legalább nyílt, őszinte ellensé­gek, míg amazok talán álbarátok, ki tudja? előttem legalább igen gyanús, hogy az egész bukott pecsovicspárt térdet-fejet hajt a mi­nisztérium előtt. Jó emberből lehet egyszer­re rossz ember, de a rosszból egyszerre jó sohasem lesz. De én nem hiszem, hogy a minisztérium­nak ellensége csak egy is azok közül, kik őt eddig megrovogatták, sőt tudom, hogy nem ellenségei, hanem a legőszintébb barátai, és azért nagyon igazságtalanok, kik minket gyanúsítanak, piszkolnak. Azonban, ha tet­szik, gyanúsítsanak, piszkoljanak tovább is... mi azon vagyunk, hogy a méltatlansá­gok eltűrése a legkisebb áldozatunk legyen, melyet a haza oltárára teszünk. Egyébiránt bármily nagy emberek mi­nisztereink, s én teljes elismeréssel vagyok lángelméik iránt, nem hagyhatom helybe, amit nagyon is túlbuzgó barátaik hirdetnek, hogy egyedül csak ők menthetik meg a ha­zát. Kimondhatatlan szomorú dolog volna, ha nyolc emberen állna egy nemzet élete vagy halála. S ha mindjárt így volna is, ezt nem van szabad kimondani, mert ha e hit elterjed és meggyökerezik, éktelen kárára lehet a nemzetnek. De nincs így. Az én hi­tem más, én azt vallom, amit vallott a nagy francia forradalom: „vannak a státusban hasznos emberek, de szükségesek nincse­nek”. Minden időszak megtermi a maga embereit, s annál többet, minél több kell neki. E hitvallás elveszi egy részét az embe­rek nimbuszának, de csak azért, hogy mél­tóbb helyre tegye, a gondviselés fejére. Életképek, 1848. június 11. PETŐFI SÁNDOR Pest, május 27. 1848. - részlet - 47 KRITIKA KRITIKA Konrád György: De jó, hogy vagy, kedves Iván! ........................... 2 Böröcz József: Térkép e táj................. 2 Most kevésbé működnek kényszerítő erők. Beszélgetés Magyar Bálinttal. (Az interjút készítette: Balogh Ernő-Kovács Dezső) ...10 Nővé Béla: Alapítvány születik ..............14 Bérczes László: Levél odaátra ..............19 Mátyás Győző: Eszmé­le­tlenül választunk?...............................20 Almási Miklós: Egy hónap a tőzsdéken . 22 Debreczeni József: A nemzeti liberálisok kizárása.....................................24 Gombár Csaba: Levélféle Hankiss Elemér születésnapjára 27 Reményi József Tamás-Tarján Tamás: Márc­i­usi sajtószaka­cság .... 30 Spiró György: Liliomfi, avagy fogadó a Nagy Kátyúhoz . 32 Petőfi Sándor: Pest, május 27. 1848. . . 47 A címlapon: Váró Márton alkotása TÁRSADALOMELMÉLETI ÉS KULTURÁLIS LAP Megjelenik havonta Főszerkesztő: BALOGH ERNŐ Főszerkesztő-helyettes: VÖRÖS T. KÁROLY Rovatvezetők: BOROS GÉZA, JÓZSA ÁGNES, KOVÁCS DEZSŐ, MÁTYÁS GYŐZŐ Szerkesztőségi titkár: NÓTI ÉVA Kiadja a KRITIKA ALAPÍTVÁNY MEGBÍZÁSÁBÓL NÉPSZABADSÁG RÉSZVÉNYTÁRSASÁG Felelős kiadó: LENGYEL L. LÁSZLÓ ügyvezető igazgató Szerkesztőség és kiadóhivatal: 1034 Budapest, Bécsi út 122-124. Telefon: 250-1680/128­, 129-, 130-as mellék Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető bármely hírlapkézbesítő hivatalnál, a Posta hírlapüzleteiben és a Hírlap-előfizetési és Lapellátási Irodánál (HELIR) Budapest XIII., Lehel u. 10/A 1900 közvetlenül vagy postautalványon, valamint átutalással a HELIR 215-96162 pénzforgalmi jelzőszámra. Előfizetési díj: negyed­évre: 294 Ft, fél évre: 588 Ft, egy évre: 1176 Ft. ISSN 0324-77­75 Szedte a Népszabadság Fényszedő Kft. Számítógépes tervezés: KAMONDI SÁNDOR Nyomta: Szikra Lapnyomda Rt. (98-0284)

Next