Kritika 28. (1999)
1999 / 4. szám - Pogonyi Lajos: Vitatkoznak, de nem szakítanak. Beszélgetés Szabó Zoltánnal
KRITIKA amit mond, semmi köze a valósághoz. Állandóan azt kommunikálják, hogy „ezt akarjuk csinálni, s ezt is fogjuk csinálni és mindenki elmehet a fenébe, akinek ez nem tetszik”. Nekünk ezt a mutatványt - szerencsére - még nem sikerült eltanulnunk, vagyis, hogy olyan végtelenül cinikusan politizáljunk, hogy „semmi nem számít, csak az, amit én akarok és úgyis arról fogok beszélni és azt adom el, amit én akarok, függetlenül attól, hogy mi a helyzet”. Ez meddig tarthat így? Egy ponton a Fidesz-logika nagyon megbicsaklott. Nevezetesen a tévékuratóriumról és a médiaháború újjáélesztéséről van szó. Meglepő, hogy a koalíción belül ki mindenkinek szólalt meg a lelkiismerete. A koalícióval folytatott vitában most másodszor éreztük úgy, hogy sakk-matt helyzet van, mert számos képviselő a túloldalon rossz lélekkel nyomta meg az „igen” gombot. Nem akarok Orbán Viktornak tanácsokat adni, de egy kormánynak ilyenkor kell elkezdenie aggódni. Csúcs Lászlóról senki nem hitte volna, hogy a tévékuratórium ügyében a kormánypártok törvénysértéséről beszél majd. Pedig őt igazán nem lehet „balliberális” elfogultsággal vádolni. Ő például nem is szavazott. És még van jó néhány fideszes és kisgazda képviselő, aki ebben a kérdésben fellázadt. Mikor érezték először úgy, hogy megbicsaklott a kormánylogika? Tavaly ősszel, amikor a nyugdíj kontra családi pótlék ügyben folyt a vita. Akkor megint megpróbálták felmondani a kommunikációs team által kidolgozott hárommondatos leckét, de már érezni lehetett, hogy meginogtak, mert az álláspontjuk a mi érveinkkel szemben védhetetlennek bizonyult. Azt hiszem, természetes, hogy egy kormánytöbbség elbizonytalanodik, amikor lehetetlen védenie a saját álláspontját. Lehet, hogy a mi lelkiismeretünk egy kicsit érzékenyebb volt, és gyakrabban bizonytalanodtunk el. Van némi igazság abban, amit Magyar Bálint, az SZDSZ elnöke mondott nemrég, vagyis: a kormány arra játszik, hogy minél többen féljenek tőle? Ebben mindenképpen van igazság, bár nem az említettekkel összefüggésben. Világosan látszott már 1990-94 között is, hogy az egész hókuszpókusszal, a „nemzetezéssel”, a „keresztényezéssel”, az „igazságtételezéssel” arra megy ki a játék, hogy megfélemlítsék a társadalmat. Ha egyszer ez sikerül, akkor majd befogják a szájukat. Nos, akkor ez nem sikerült, most megpróbálják újra. Mi senkit se akartunk megfélemlíteni, politikailag biztosan nem. Éppen elég megfélemlítő volt az a tény, hogy kapitalizmus lesz. Sajnos, valaha annyi hülyeséget tanítottak Marxra hivatkozva, hogy már azt sem hitték el neki az emberek, amiben pedig igaza volt, hogy tudniillik a kapitalizmus, az bizony ilyen. A szabadság mellé párosul az a felelősség, hogy gondoskodnod kell magadról, különben nagy baj van. Ez akkor is igaz, ha a fejlett országokban ezt a fenyegetettséget némileg enyhíteni tudják. Beszéltünk már a megfélemlítésről. Vitányi Iván, az MSZP elnökségi tagja azt nyilatkozta egy februári Mozgó Világ-interjúban, hogy egy fideszes vezéregyéniség néhány szocialista képviselőnek kifejtette: „a ciklus végére nektek írmagotok sem marad, mert egyenként fogunk titeket levadászni, kit ezért, kit azért. Kit azért, mert a Postabanktól vett fel pénzt, kit mert klientúrát épített, kit valami másért, s mire felébredtek, már nem lesz erő, amelyik képviselni tudna benneteket”. Mit szól ehhez? Ha jól tudom, Kövér László fogalmazott úgy, hogy az utolsó szál szocit is le fogjuk vadászni. Jó. Amíg a törvényeket betartják, ezt jogukban áll megpróbálni. De kételkedem abban, hogy ez sikerülni fog nekik, és még inkább abban, hogy még ha ez sikerülne is, jó lesz az bárkinek is, beleértve őket is. S akkor még ott van mindig az MSZP tarsolyában Németh Miklós. Ez tréfa. Szerintem ő előbb lesz római pápa, mint magyar miniszterelnök-jelölt, netán kormányfő. Ez csak egy örökzöld téma, amit minden évben elő lehet húzni. Zárásként egy talán komolyabb témát engedjen meg, nevezetesen a baloldal és a liberálisok közötti viszony kérdését. Magyar Bálint furcsállotta, hogy az MSZP egyik szárnya a kisgazdákkal, a másik pedig a Munkáspárttal is kész együttműködni. Erőteljesen visszautasította az SZDSZ-től a Munkáspártig húzódó lehetséges baloldali együttműködés Thürmer Gyuláék által megfogalmazott ötletét is. Ugyancsak Magyar mintha nemigen üdvözölte volna Tamás Gáspár Miklósnak az Új osztálypolitika című cikkében megfogalmazott gondolatát, amely a baloldali összefogás szükségességéről szól. Magyar inkább bízik az SZDSZ önálló, liberális pólusképző erejében. Az MSZP Baloldali Tömörülésétől sem idegenek a Munkáspárt, illetve TGM gondolatai. Mit gondol minderről? Hogy mi lesz, azt nem tudom. Nem állítom, hogy az olyan nagy balközép formációk, mint az amerikai Demokrata Párt, a brit New Labour, netán az olasz Ulivo létrejötte nálunk is elkerülhetetlen - bár én rokonszenvezem a gondolattal. Egyet azonban tudok: ha szervezetileg nem is, de logikailag a baloldal és a liberálisok mindaddig egymásra vannak utalva, amíg a jobboldal a győzelemhez nem nélkülözheti azok szavazatát, akiknek a jobboldaliság nem jelent egyebet, mint hogy keseregnek Trianon miatt és kicsit vagy épp nagyon utálják a zsidókat. Ezek zsigeri indulatok, amiknek semmi közük a korszerű jobboldalisághoz. TGM-nek igaza van abban, hogy a Fidesz ennek a tíz-tizenöt százaléknyi szavazatnak a foglya lett. Az SZDSZ az MSZP-vel való közös kormányzás során sok hívét elveszítette, a volt SZDSZ-támogatók nagy része legutóbb a Fideszre szavazott. Ők aligha örülnek különösebben annak, hogy támogatott pártjuk a szélsőjobboldallal árul egy gyékényen. Az SZDSZ tehát ezeket a szavazókat jó eséllyel visszahódíthatja - talán ez az oka, hogy a párt nem örül annyira a TGM- cikknek. Én személy szerint nagyon örülnék, ha az SZDSZ vissza tudná nyerni a korszerű jobbközép szavazók egy részét, mert ezzel a Fideszt gyengítené a következő választáson. Ehhez viszont nyilván az kell, hogy az SZDSZ markánsan megkülönböztesse magát az MSZP-től, ezért az SZDSZ-vezetés kétségbeesett tiltakozása a pártnak a baloldalban való feloldódása ellen. Ön a Munkáspártot is a versenyképes baloldalhoz sorolja? Thürmer Gyulával és pártjával minden olyan esetben együtt kell működni, amikor a demokratikus vívmányok megőrzéséről van szó. Ez az ő érdekük is, mert történelmi tapasztalat, hogy ha a demokrácia elbukik, akkor a kommunistákat, a szociáldemokratákat, a liberálisokat és a zsidókat be szokták csukni, vagy ki szokták irtani. A sorrend néha változik, de mindegyikükre sor kerül. Az azonban el kéne, hogy gondolkodtassa Thürmer Gyuláékat, amikor az átalakulás gyötrelmei közepette a kapitalizmus a legkevésbé vonzó arcát mutatja, ők nem tudják elérni a parlamentbe jutáshoz szükséges öt százalékot. A Munkáspárt politikájával alapvetően nagy baj van: korszerűtlenül baloldali. Egy kommunista párttól kicsit kevés az, hogy ne lépjünk be a NATO-ba - ezt a MIÉP sikeresebben adja elő. Ez persze legyen az ő bajuk. Egy normális kommunista párttal viszont miért ne lehetne együttműködni? Mennyire korszerű baloldali párt ma az MSZP? Nem állíthatom, hogy igazán modern baloldali párt lenne, de megvan rá benne a készség is, a lehetőség is. Még nemigen tudjuk, mi is az idők szava. Az elnagyolt választ persze tudjuk: esélyteremtés, a versenyképesség kíméletlen kikényszerítése és egyúttal támogatása, ha kell, segítése. Ez messze nem idegen a liberalizmus baloldali szárnyától sem. Ezt a programot az MSZP ki tudja magából izzadni, és meg tudja szólítani azokat az értelmiségieket, vállalkozókat, akik nélkül ez nem megy. Abban persze nem vagyok biztos, hogy ez már a jövő hónapra megvalósul. Az interjút készítette: POGONYI LAJOS Bajkó Anikó: Időnek kitéve 12. 15