Kritika 28. (1999)
1999 / 7. szám - Hankiss Elemér: A bombázás
A transzcendentális érvelés: azért van joga erre, mert az amerikai választott nép. A Gondviselés bízta rá azt a szent feladatot, hogy védelmezze a szabadságot, a békét, és a demokráciát a világban. Vannak, akik nem értenek egyet ezekkel az érvekkel. Mert: a) A jogok a szerződő felek közötti egyezség következményei. Nincs egyezség egyfelől a világ országai, másfelől az Egyesült Államok között arra vonatkozólag, hogy az USA tartsa fent és alakítsa a világrendet. b) Az Egyesült Államok történelmi szerepét különféleképpen, és nem minden esetben pozitívan ítélik meg a nemzetközi közösségben. c) Egy nemzet elhivatottságérzetét tiszteletben kell tartani, de ez akkor sem jogosít fel senkit és semmire egy másik ország vonatkozásában. d) Jelen esetben nem humanitárius vagy békefenntartó akcióról van szó. A NATO-támadás része annak az amerikai törekvésnek, hogy katonailag uralma alá hajtsa az egész világot. Koszovó stratégiailag fontos régió, hídfőállás, ahonnan ellenőrzésük alá vonhatják a Balkánt. A hatalom argumentuma „Az Amerikai Egyesült Államoknak megvan az ereje és hatalma ahhoz, hogy fenntartsa azt a világrendet, amelyet optimálisnak tekint. Ennyi.” Sokan ennek az érvelésnek a helyességét is vitatják. Mondván: a) Ez a cinizmus nem illik bele az amerikai közélet fennen hangoztatott idealizmusába. b) Nem illik bele az amerikai politika és diplomácia hivatalos retorikájába sem. c) Nem szolgálja az amerikai társadalom érdekeit. Ha a vita során ezek az érvek és ellenérvek összegabalyodnak, a vitatkozó felek átválthatnak egy másik logikára. A humanitáriánus logika „Az albánokat elnyomták, zaklatták, megölték Koszovóban. A humanitáriánus katasztrófa fenyegetése mind nyilvánvalóbbá lett. A szerbek »porig rombolták a falvakat... A legrosszabbra kell felkészülni«. A civilizált világnak meg kell fékeznie a barbárság eszkalációját, és enyhítenie kell a régióbeli emberek szenvedésein. »Erőszakot kell alkalmazni - mondta Clinton -, hogy elriasszunk egy ártatlan civilek ellen irányuló még véresebb támadást«.” a) A szerbek folyamatosan megsértik Koszovóban az albánok legelemibb jogait. Az albánok nyomorúsága és megaláztatása növekszik minden nap. Az emberek szerte a világon nem nézhetik ezt tétlenül. Segíteniük kell. b) Az Egyesült Államok és szövetségesei minden elképzelhető erőfeszítést megtettek azért, hogy rábírják a szerb kormányt politikája megváltoztatására. Kimerítettek minden lehetséges politikai és gazdasági eszközt (tárgyalások, nyomásgyakorlás, embargó stb.), hogy rákényszerítsék őket politikájuk megváltoztatására, mindhiába. Mint sajnálatos ultima ratióhoz folyamodnak most a fegyverekhez, hogy megpróbálják megvédeni az albánok életét és jogait. c) A hidegvérű és kegyetlen etnikai tisztogatások, az albánok tömeges elűzése Koszovóból, amely soha nem látott mértékű emberi szenvedést okozott, immáron teljes mértékben igazolták a NATO-nak azt a döntését, hogy erőt alkalmaz a szerbek ellen. d) Ennyi emberi szenvedés láttán és a genocídium veszélyének tudatában segíteni kell és nem engedni, hogy a jogi formaságok megbénítsák azokat, akik segíteni akarnak. e) Amint a helyzet normalizálódik, mindent lehetséges eszközzel és módon enyhíteni kell az emberek szenvedéseit, és segíteni kell Koszovó újjáépítését. A szerbek ezzel szemben azzal érveltek, hogy ők nem öltek meg senkit, csak megpróbálták feltartóztatni az albán terroristákat. Nem agresszorok, csupán a kötelességüket teljesítették, megvédték koszovói szerb testvéreiket. A koszovói etnikai tisztogatások ismeretében ezt az érvelést hamisként elutasíthatjuk. De vannak megalapozottabb ellenvetések is. a) Az amerikaiak és szövetségeseik elhamarkodottan és felelőtlenül cselekedtek. Nem vették elég alaposan számításba a várható szerb reakciót, nem tudják megfelelően kezelni a koszovói albánok elűzésének problémáját, aminek következtében ahelyett, hogy enyhült volna, súlyosbodott és megsokszorozódott az emberi szenvedés a régióban. b) Az albánok elűzését, illetve exodusát a bombatámadások tették tömegessé. c) Miért csak az albánok életét és jogait védik az amerikaiak és szövetségeseik? Az emberi jogok megsértése Koszovóban miért bizonyul casus bellinek, míg - sok egyéb mellett - a kurdok üldözése Törökországban miért csak elhanyagolható, csekély sérelem? d) Pusztán bombázásokkal nem lehet térdre kényszeríteni a szerbeket. A NATO hoszszú ellenségeskedésbe bonyolódhat, s a kiutat nehéz lesz megtalálnia. Az igazság logikája „Az igazság egyike civilizációnk magas rendű értékeinek. Ha az igazság súlyosan sérül bárhol a világon, nekünk meg kell védenünk, és mindent meg kell tennünk, hogy helyreállítsuk azt.” a) Az albánoknak saját szülőföldjükön kellett elszenvedniük az elnyomást és az igazságtalanságot. Joguk van arra, hogy ellenszegüljenek az elnyomásnak, és harcoljanak az igazságért. A nemzetközi közösségnek pedig támogatnia kell őket igazságos harcukban... De álljunk csak meg itt egy pillanatra. Olyannyira egyértelmű és magától értetődő volna, hogy hol van az igazság? S itt elhagyjuk a NATO-Jugoszlávia ellentét kereteit, s egy még sokkal zavarosabb világba lépünk át: a balkáni nemzetek és etnikai csoportok korszakokat átívelő ellentétének világába, a maga reménytelenül ellentmondásos logikájával és érvrendszerével. Mivel ezek a logikák és érvek vitathatatlanul jelen lesznek azokon a tárgyalásokon, amelyek bármiféle koszovói rendezést készítenek majd elő, fontos lehet egy pillantást vetni rájuk. A lehetséges logikák közül arra az egyre összpontosítok itt, amelyet már évtizedek, sőt némely aspektusát századok óta használják fel egymás ellen a szemben álló felek: a „jogok” logikájára. „Jogok” A nemzetek és etnikai csoportok évszázadok óta rabjai „a jogok logikájának”. A Balkán zavaros és tragikus történelme során minden etnikai csoportot elnyomtak, megaláztak, kifosztottak a szomszédaik. És fordítva: mindegyiknek volt alkalma, hogy szomszédját elnyomja, megalázza, kifossza. Az évszázadok során mindannyiuk szívében meggyökerezett a harag, a gyűlölet, a bosszúvágy. A feszültséget csak növelte, hogy a nemzeti és etnikai mítoszok elevenen tartották és felnagyították a pusztító vereségek és a pusztító győzelmek emlékét. A szimbolikus szférában minden résztvevő kitartóan építette a maga „logikáját” és a végletekig kicsiszolta a maga igazát „bizonyító” argumentumait. A legelkeseredettebb, s reménytelenebb szó és szenvedélypárbaj a „jogok logikájának” területén folyt. A balkáni népek és etnikai csoportok szűnni nem akaró ellentétei során (akárcsak Kelet- és Kelet-Közép-Európában) a résztvevők minduntalan olyan „jogok” sokaságára hivatkoztak, amelyek keresztül-kasul ellentmondottak egymásnak. Minden álláspont és követelés igazolható és cáfolható volt az egyik vagy másik „jogra” való hivatkozással. S minthogy a jogok szentek és sérthetetlenek, megegyezésre semmi esély sem volt. A fegyver volt az utolsó menedéke azoknak a népeknek, amelyek kölcsönösen és elkeseredetten ragaszkodtak önnön jogaikhoz, és kölcsönösen s dühödten semmibe vették a szomszédaik által hangoztatott jogokat. Vegyünk szemügyre néhányat e „jogok” közül. Némelyikük ismerősnek tetszik majd az Európa nyugati felén élők számára is. Alfred Kubin alkotása KRITIKA A jogok logikája Történelmi jogok: Mind a szerbek, mind az albánok azt vallják: Mi voltunk itt először. Ez a mi „szent földünk”. A másik később jött.