Kritika 29. (2000)

2000 / 1. szám - Váncsa István: Med. risk - Bródy András: Kétfajta egyensúlyról

2 2000. január jpubliasszika, tanulmányF J­­ranfois President Brut. A szerző pillanatnyilag ennyit lát tisztán a jövőből, habár eb­ben se biztos. Francois President Brut akkor lesz, ha az Önök alázatos Szerzője megéri a szilvesztert, ám ez kósza remény csupán, amit végtelenül nagyszámú véletlen törté­nés elkaszálhat. Emlékezzünk például amaz elégedett nya­ralóra, aki békésen búvárkodott a parti vizekben, amikor fö­lé ereszkedett egy tűzoltó-repülőgép, felszippantotta a sze­­rencsétlent és kiköpte egy égő erdőre, vagy emlékezzünk arra az autósra, akit egy szembejövő kamion hátsó kereké­ről leváló anyacsavar halálos erővel talált el a homloka kö­zepén, vagy a halászra, akinek utolsó élménye az volt, hogy az égből a hajójára zuhan egy tehén. (Megtörtént, egy szál­lító repülőgép kénytelen volt kihajítani a raktérben elszaba­dult tehenet, az meg pont egy kis halászhajót trafált telibe, majd száz mérföldnyire a legközelebbi parttól. Ilyen nincs, de mégis van.) Ha tehát az Önök reménykedő Szerzőjét a rá végtelenül nagy számban leselkedő gyilkos véletlenek egyi- Váncsa István Med­­rcsk­ ie sem annihilálja az elkövetkező huszonvalahány nap fo­lyamán, akkor a Szerző a 2000-es évek első perceiben min­den bizonnyal Francois President Brut névre hallgató pezs­gőt fogyaszt, s mellesleg ezzel ki is merítettük mindazt, amit ez a dátum számára jelent. Illetve mégse: szilveszterenként a Szerző lencsefőzeléket készít, ugyanis igen jó lencsefőze­léket tud előállítani, újévre pedig malacot süt pezsgős ká­posztával, ő azt nagyon szereti, s az újév kiváló alkalom ar­ra, hogy a Szerző nagydarab állati tetemet dugjon a sütőbe, majd az ennek nyomán előálló piros-ropogós képződ­ményre álló hétig rájárjon. De semmi több. A Gergely-naptár csak egy a sok közül, ha mondjuk, vé­letlenül a francia forradalom naptára maradt volna fenn, ak­kor 2000. január elseje helyett 208. Nonidi, Nívósé 9-et írunk, a zsidó naptár szerint 5760. Tevet 23-at, a maja nap­tár szerint 12.19. 6. 15. 2,11 Ik, 10 Kankint, és akkor még nem volt szó a mozlim, buddhista, indiai, japán stb. naptá­rakról, pedig van néhány. Továbbá: puszta véletlen, hogy tízes számrendszert használunk, használhatnánk például hexadecimálist, abban a 2000 megfelelője 700, az oktálisban 3720, a binárisban 11111010000. Ha tehát mégis feltételezzük, hogy a kettő után a három nulla olyasvalamit jelent, ami az általunk használt naptár és az általunk használt számrendszer esetleges voltán túlmutat és szellemtörténeti, sőt transzcendens, vallási jelentést hor­doz, akkor egyben valami affélét is fel kell tételeznünk, hogy az Örökkévaló szintén a Gergely-naptárban és a tízes számrendszerben gondolkodik, s ehhez azért kell némi dölyf. Továbbá némi mentális alulfejlettség is kell nagyon. Szerencsére a nyugati kultúrkörben mindkettő rendel­kezésre áll, s így komoly bizniszt lehet rájuk építeni. Az „ez­redforduló” tehát - az Önök alázatos Szerzője szerint - csu­pán üzlet, melynek révén jó esetben derék, becsületes gaz­dasági bűnözők kaszálnak nagyokat, rosszabb esetben pe­dig sunyi és álnok politikai transzvesztiták próbálnak a köz­ízlés és a közszemérem sérelmére akciózni. Mindenesetre hamarosan féleszű turisták bolyonganak majd a glóbusz fel­színén összevissza, s ezzel párhuzamosan temérdek pénz cserél gazdát, illetve nem is pénz vándorol, hanem különfé­le banki adatbázisok változnak folyamatosan, már amennyi­ben az őket tároló rendszerek össze nem omlanak. Mellesleg erről se tudható semmi bizonyos, habár a Newsweekben közölt becslés szerint hazánk az informatikai szempontból közepesen kockázatos („med. risk”) országok mezőnyében található, Kína, India, Mexikó és Törökország megtisztelő társaságában, közöttük is a legrosszabb helyen, ám ez a becslés csupán a Magyarországról kialakult és vala­milyen oknál fogva nem egyértelműen pozitív véleménye­ket számszerűsíti, más értelme nincs. Viszont némely dátu­mok jellegzetes hatást gyakorolnak az emberi tudatra, kusza jövendölések vagy próféciák kiválasztására serkentik, ez már száz éve is így volt, lásd például H. G. Wells Anticipa­tions (1901) című esszégyűjteményét, benne a közlekedésre, a kommunikációra, az urbanizációra és a légi hadviselésre vonatkozó (egyébként nagyrészt bevált) jóslatok mellett komplex jövőképpel, amelyből néhány apró dolog, például az első világháború, a gazdasági válság, a nácizmus, a sztáli­nizmus, a második világháború és a holokauszt kimaradt va­lahogy. Hasonló hatékonysággal lehet jósolgatni most is, tessék: a jövő század első évtizedében a Holly­wood és a többi nagy néphülyítő szervezet szoro­san integrálódik a számítástechnikai iparba és az internet fejlesztésébe; a hírügynökségek számára pilóta nélküli felderítő robotrepülőgépek tallóz­zák össze az információt különféle apró források milliárdjai­­ból; bizonyos betegségekről (amilyen például a skizofrénia) kiderül, hogy a szó szoros értelmében ragályosak; a gazda­gok számára bármely beteg szerv problémamentes pótlása elérhető. A második évtizedre a virtuális valóság a média el­választhatatlan része lesz; mindennapossá válik a gyógyítás „csináld magad” változata; ház körüli munkára használható robotokat lehet venni a boltban; a megfizethető árú számí­tógépek olyan hardvererőforrásokkal lesznek ellátva, hogy akár emberi szintű mesterséges intelligenciát futtathatná­nak, ha volna megfelelő szoftver is, ám az jó egy-másfél év­tizeddel később jön. Akkorra a daganatos megbetegedések mintegy kilencvennyolc százaléka gyógyítható; a tehető­sebb hadseregek ember nélküli, miniatűr tengeralattjárókat és ugyancsak ember nélküli, helyből felszálló harci repülő­gépeket állítanak hadrendbe, és így tovább. Folytatható ez akármeddig, mellesleg amit föntebb leír­tunk, egyenként nem is marhaság, egészében viszont az. A történelem végtelenül sokismeretlenes egyenletrendszer, amelynek egészen pontosan végtelen számú gyöke van, persze bármelyik kiemelhető, ha valami okból rokonszen­vesnek látjuk, de minek. Jó, tisztában vagyunk vele, hogy a jövőtudomány fölöttébb komoly diszciplína, intézetek, tan­székek, folyóiratok, kongresszusok, minden, ami tudo­mánnyá tesz egy tudományt, viszont azt is látjuk, hogy még az egyszerű anyagi objektum is, aminő például a pezsgős­üveg, végtelen számú változót és ennek folytán végtelen számú alrendszert tartalmaz, s minthogy a legszigorúbb tu­dományos leírása is szükségképpen véges számú változó­val dolgozik, ezért pontosan végtelenül sok tényezőt hagy figyelmen kívül. Egész egyszerűen nem tudható, hogy a pezsgősüveg hogyan fog viselkedni a következő pillanat­ban, ha tehát az Önök alázatos Szerzője megéri a szilvesz­tert és nekiáll, hogy a Francois President Brut palackjából a dugót kihúzza, bármi megeshet, például felrobban a pa­lack, leég a ház, kialszik a villany, megbukik a kormány, Je­szenszky Géza magánemberként hadat üzen az Egyesült Ál­lamoknak, egyidejűleg kommandósok törnek be a laká­sunkba, és az Önök alázatos Szerzőjét vasra verik. Továbbá az is lehetséges, hogy a dugó simán kijön, hiszen a pezsgő felbontása mégsem életveszélyes kaland, csupán „med­ risk”, kicsit beláthatatlan, mint maga a világ. Kétfaj Bódorgó népség et kérem. Legel­ni okvetlen kö­zépütt kezd, az­tán meg minden fának nekifarol. Még szerencse, hogy a kormány a helyén van és gyakorta, sőt szinte állandóan megmenti. Ezt, mármint a meg­mentést, nem ki­sebb tekintély, mint maga a megmentő adja tudtára. Aki a meg­mentés foganatosítása előtt mindig mindent mélyen meggondol és megfontol. Mint Ferenc József, Tisza vagy Bárdossy a háborút, Rákosi Rajkék leleplezését, vagy Kádár a hatalom átvételét. Néha, ha a törté­nelem napocskája szebben süt, ak­kor csupán apróbb jótéteményekre kerül sor. így fontolja meg Antall a kártalanítást, Torgyán a búzabom­bák hatástalanítását, Orbán a raké­ták telepítését. (Mostanában is ép­pen roppant kiterjedésű és borzasz­tóan véres fegyenclázadástól men­tett meg minket a hatóság a telefo­nok elkobzásával. Maroktelefon nél­kül pedig ma már nix lázadás). Ez a „mindent megfontoltam és meggondoltam” a köznyelvre legin­kább úgy fordítható le, hogy „utá­nam az özönvíz”, de az egyre újabb megmentések öröméről és meglepe­téséről egyetlen kormány sem tud letenni. Még az egyébként kevés vi­zet zavaró Horn-kormány is előállt legalább egy kis Bokros-csomaggal, hogy némi nyomot hagyjon a törté­nelemben. Az egyensúly ugyanis - s ezt nem kisebb szaktekintélytől tud­tuk meg, mint magától Bokros mi­niszter úrtól - teljesen fel volt már fordulva. A gazdasági legelő már se­hogy sem volt rendezhető és szer­vezhető. Mi persze csak a megszorí­tó (minket megszorító - a miniszter cselekvési körét bővítő) intézkedé­sek sorozatából vettük észre, hogy itt valami van, aminek nekimentünk. Valamint abból, hogy a dolog hasz­nosan elkerülhetetlen voltát hévvel és országszerte magyarázni kezdték, máig se győzve a bizonygatást. Bródy András

Next