Kritika 29. (2000)
2000 / 1. szám - Váncsa István: Med. risk - Bródy András: Kétfajta egyensúlyról
2 2000. január jpubliasszika, tanulmányF Jranfois President Brut. A szerző pillanatnyilag ennyit lát tisztán a jövőből, habár ebben se biztos. Francois President Brut akkor lesz, ha az Önök alázatos Szerzője megéri a szilvesztert, ám ez kósza remény csupán, amit végtelenül nagyszámú véletlen történés elkaszálhat. Emlékezzünk például amaz elégedett nyaralóra, aki békésen búvárkodott a parti vizekben, amikor fölé ereszkedett egy tűzoltó-repülőgép, felszippantotta a szerencsétlent és kiköpte egy égő erdőre, vagy emlékezzünk arra az autósra, akit egy szembejövő kamion hátsó kerekéről leváló anyacsavar halálos erővel talált el a homloka közepén, vagy a halászra, akinek utolsó élménye az volt, hogy az égből a hajójára zuhan egy tehén. (Megtörtént, egy szállító repülőgép kénytelen volt kihajítani a raktérben elszabadult tehenet, az meg pont egy kis halászhajót trafált telibe, majd száz mérföldnyire a legközelebbi parttól. Ilyen nincs, de mégis van.) Ha tehát az Önök reménykedő Szerzőjét a rá végtelenül nagy számban leselkedő gyilkos véletlenek egyi- Váncsa István Medrcsk ie sem annihilálja az elkövetkező huszonvalahány nap folyamán, akkor a Szerző a 2000-es évek első perceiben minden bizonnyal Francois President Brut névre hallgató pezsgőt fogyaszt, s mellesleg ezzel ki is merítettük mindazt, amit ez a dátum számára jelent. Illetve mégse: szilveszterenként a Szerző lencsefőzeléket készít, ugyanis igen jó lencsefőzeléket tud előállítani, újévre pedig malacot süt pezsgős káposztával, ő azt nagyon szereti, s az újév kiváló alkalom arra, hogy a Szerző nagydarab állati tetemet dugjon a sütőbe, majd az ennek nyomán előálló piros-ropogós képződményre álló hétig rájárjon. De semmi több. A Gergely-naptár csak egy a sok közül, ha mondjuk, véletlenül a francia forradalom naptára maradt volna fenn, akkor 2000. január elseje helyett 208. Nonidi, Nívósé 9-et írunk, a zsidó naptár szerint 5760. Tevet 23-at, a maja naptár szerint 12.19. 6. 15. 2,11 Ik, 10 Kankint, és akkor még nem volt szó a mozlim, buddhista, indiai, japán stb. naptárakról, pedig van néhány. Továbbá: puszta véletlen, hogy tízes számrendszert használunk, használhatnánk például hexadecimálist, abban a 2000 megfelelője 700, az oktálisban 3720, a binárisban 11111010000. Ha tehát mégis feltételezzük, hogy a kettő után a három nulla olyasvalamit jelent, ami az általunk használt naptár és az általunk használt számrendszer esetleges voltán túlmutat és szellemtörténeti, sőt transzcendens, vallási jelentést hordoz, akkor egyben valami affélét is fel kell tételeznünk, hogy az Örökkévaló szintén a Gergely-naptárban és a tízes számrendszerben gondolkodik, s ehhez azért kell némi dölyf. Továbbá némi mentális alulfejlettség is kell nagyon. Szerencsére a nyugati kultúrkörben mindkettő rendelkezésre áll, s így komoly bizniszt lehet rájuk építeni. Az „ezredforduló” tehát - az Önök alázatos Szerzője szerint - csupán üzlet, melynek révén jó esetben derék, becsületes gazdasági bűnözők kaszálnak nagyokat, rosszabb esetben pedig sunyi és álnok politikai transzvesztiták próbálnak a közízlés és a közszemérem sérelmére akciózni. Mindenesetre hamarosan féleszű turisták bolyonganak majd a glóbusz felszínén összevissza, s ezzel párhuzamosan temérdek pénz cserél gazdát, illetve nem is pénz vándorol, hanem különféle banki adatbázisok változnak folyamatosan, már amennyiben az őket tároló rendszerek össze nem omlanak. Mellesleg erről se tudható semmi bizonyos, habár a Newsweekben közölt becslés szerint hazánk az informatikai szempontból közepesen kockázatos („med. risk”) országok mezőnyében található, Kína, India, Mexikó és Törökország megtisztelő társaságában, közöttük is a legrosszabb helyen, ám ez a becslés csupán a Magyarországról kialakult és valamilyen oknál fogva nem egyértelműen pozitív véleményeket számszerűsíti, más értelme nincs. Viszont némely dátumok jellegzetes hatást gyakorolnak az emberi tudatra, kusza jövendölések vagy próféciák kiválasztására serkentik, ez már száz éve is így volt, lásd például H. G. Wells Anticipations (1901) című esszégyűjteményét, benne a közlekedésre, a kommunikációra, az urbanizációra és a légi hadviselésre vonatkozó (egyébként nagyrészt bevált) jóslatok mellett komplex jövőképpel, amelyből néhány apró dolog, például az első világháború, a gazdasági válság, a nácizmus, a sztálinizmus, a második világháború és a holokauszt kimaradt valahogy. Hasonló hatékonysággal lehet jósolgatni most is, tessék: a jövő század első évtizedében a Hollywood és a többi nagy néphülyítő szervezet szorosan integrálódik a számítástechnikai iparba és az internet fejlesztésébe; a hírügynökségek számára pilóta nélküli felderítő robotrepülőgépek tallózzák össze az információt különféle apró források milliárdjaiból; bizonyos betegségekről (amilyen például a skizofrénia) kiderül, hogy a szó szoros értelmében ragályosak; a gazdagok számára bármely beteg szerv problémamentes pótlása elérhető. A második évtizedre a virtuális valóság a média elválaszthatatlan része lesz; mindennapossá válik a gyógyítás „csináld magad” változata; ház körüli munkára használható robotokat lehet venni a boltban; a megfizethető árú számítógépek olyan hardvererőforrásokkal lesznek ellátva, hogy akár emberi szintű mesterséges intelligenciát futtathatnának, ha volna megfelelő szoftver is, ám az jó egy-másfél évtizeddel később jön. Akkorra a daganatos megbetegedések mintegy kilencvennyolc százaléka gyógyítható; a tehetősebb hadseregek ember nélküli, miniatűr tengeralattjárókat és ugyancsak ember nélküli, helyből felszálló harci repülőgépeket állítanak hadrendbe, és így tovább. Folytatható ez akármeddig, mellesleg amit föntebb leírtunk, egyenként nem is marhaság, egészében viszont az. A történelem végtelenül sokismeretlenes egyenletrendszer, amelynek egészen pontosan végtelen számú gyöke van, persze bármelyik kiemelhető, ha valami okból rokonszenvesnek látjuk, de minek. Jó, tisztában vagyunk vele, hogy a jövőtudomány fölöttébb komoly diszciplína, intézetek, tanszékek, folyóiratok, kongresszusok, minden, ami tudománnyá tesz egy tudományt, viszont azt is látjuk, hogy még az egyszerű anyagi objektum is, aminő például a pezsgősüveg, végtelen számú változót és ennek folytán végtelen számú alrendszert tartalmaz, s minthogy a legszigorúbb tudományos leírása is szükségképpen véges számú változóval dolgozik, ezért pontosan végtelenül sok tényezőt hagy figyelmen kívül. Egész egyszerűen nem tudható, hogy a pezsgősüveg hogyan fog viselkedni a következő pillanatban, ha tehát az Önök alázatos Szerzője megéri a szilvesztert és nekiáll, hogy a Francois President Brut palackjából a dugót kihúzza, bármi megeshet, például felrobban a palack, leég a ház, kialszik a villany, megbukik a kormány, Jeszenszky Géza magánemberként hadat üzen az Egyesült Államoknak, egyidejűleg kommandósok törnek be a lakásunkba, és az Önök alázatos Szerzőjét vasra verik. Továbbá az is lehetséges, hogy a dugó simán kijön, hiszen a pezsgő felbontása mégsem életveszélyes kaland, csupán „med risk”, kicsit beláthatatlan, mint maga a világ. Kétfaj Bódorgó népség et kérem. Legelni okvetlen középütt kezd, aztán meg minden fának nekifarol. Még szerencse, hogy a kormány a helyén van és gyakorta, sőt szinte állandóan megmenti. Ezt, mármint a megmentést, nem kisebb tekintély, mint maga a megmentő adja tudtára. Aki a megmentés foganatosítása előtt mindig mindent mélyen meggondol és megfontol. Mint Ferenc József, Tisza vagy Bárdossy a háborút, Rákosi Rajkék leleplezését, vagy Kádár a hatalom átvételét. Néha, ha a történelem napocskája szebben süt, akkor csupán apróbb jótéteményekre kerül sor. így fontolja meg Antall a kártalanítást, Torgyán a búzabombák hatástalanítását, Orbán a rakéták telepítését. (Mostanában is éppen roppant kiterjedésű és borzasztóan véres fegyenclázadástól mentett meg minket a hatóság a telefonok elkobzásával. Maroktelefon nélkül pedig ma már nix lázadás). Ez a „mindent megfontoltam és meggondoltam” a köznyelvre leginkább úgy fordítható le, hogy „utánam az özönvíz”, de az egyre újabb megmentések öröméről és meglepetéséről egyetlen kormány sem tud letenni. Még az egyébként kevés vizet zavaró Horn-kormány is előállt legalább egy kis Bokros-csomaggal, hogy némi nyomot hagyjon a történelemben. Az egyensúly ugyanis - s ezt nem kisebb szaktekintélytől tudtuk meg, mint magától Bokros miniszter úrtól - teljesen fel volt már fordulva. A gazdasági legelő már sehogy sem volt rendezhető és szervezhető. Mi persze csak a megszorító (minket megszorító - a miniszter cselekvési körét bővítő) intézkedések sorozatából vettük észre, hogy itt valami van, aminek nekimentünk. Valamint abból, hogy a dolog hasznosan elkerülhetetlen voltát hévvel és országszerte magyarázni kezdték, máig se győzve a bizonygatást. Bródy András