Kritika 29. (2000)

2000 / 10. szám - Lengyel László: Akár veszítsek, de belőlem nem csinálnak vadállatot

20 volt az. Nem térhet vissza soha többé, semmilyen színben, semmilyen vakhit, népboldogító idea nevében. Láttam erőszakot, tudom, hogy mi a kényszer. Megszégyenít, hogy volt részem benne, hogy eltűrtem. Még egyszer nem teszem. Minket megtanított a világ, hogy zsarnoksá­got csinálni szégyenletes és bűnös dolog. Most megint ránk sütötték a zsarnokság bélyegét. Ebből elég volt. Nem csinálok pártunkból ke­gyetlen harci erőt, s nem tapostatom le vele az országot, csak hogy egy akarat mellett álljon. Mondják, hogy legyek keményebb, ha ők marnak, én üssek. Nem teszem. Akár veszítsünk, vagy veszítsek én személyesen, de belőlem nem csinálnak vadállatot. Ambrus apát: „A jóság nagy részét az teszi ki, hogy jók akarunk lenni” - ál­lítja a nemes Erasmus. Smydde: De nem rászedhető balekok, megvetett gyengék azok, akik le­mondanak az erőszak durvaságairól, akik „jók akarnak lenni”, amikor mindenki erős és győztes szeretne lenni? Ambrus apát: De mi az erő, Smydde uram? Hiszed, hogy népünk erőszakra és háborúra vágyik? Ha igen, akkor azé az erő, aki előbb üt. De ha azt gondolod, hogy e nép beleunt a háborúskodásba és békére vár, ak­kor annál az erő, aki elsőnek teszi le a fegyvert és kinyújtja kezét. smydde: Csakhogy a fegyvertelen, kinyújtott kezet gyengeségnek és gyáva­ságnak vélik. Az orange vezetőknek, láthatja apát úr, nincs semmifé­le bűntudata. Nem szégyenkeznek se a hatalom durva gyakorlása, se a látványos zsákmányszerzés miatt. Az agresszió természetes elemük. Kizárólag az erőt veszik komolyan. Nem félnek attól, hogy titkos ki­csiny zsarnokok laknak bennük. Úgy tesznek, mintha érinthetetlenek lennének zsarnokságtól és korruptságtól. Mintha „tiszta” múltjuk miatt bűnbocsánatot kaptak volna minden mai és jövendő cselekedetükre. Amit mondanak nem igazsághoz és hamissághoz mérik, hanem ah­hoz, hogy elhitethető-e a néppel vagy sem. Ami nem tilos, az szabad - eszerint cselekednek. Ma a jog határait, a törvény réseit ugyanolyan tudatosan keresik és sértik, ahogy valaha János királyságának réseivel tették. „Ez a játék erről szól” - mondják. De nem nekem. Dagadt lovag mérge Ambrus apát. Hogy a hatalommal ne lehessen visszaélni, ahhoz az kell, hogy a dolgok helyes elrendezése folytán a hatalom szabjon határt a hatalomnak. Ennek a helyes elrendezésnek már vannak alapjai, amit se az orange-ok, se ti, uram, nem tudtak megkerülni. A parlament át nem léphető. Vannak királytól és udvartól független bíróságaink. Sza­badon jelennek meg a röpiratok és pamfletek. Nem zsarnokság vagy szabadság között kell választanunk. Inkább az a kérdés, hogy a szabadság hatalmas mezején hol lovagoltak. Köze­lebb a zsarnoki önkényhez, a hatalmi harácsoláshoz, a durva és elvá­lasztó árkokhoz, avagy inkább a mező közepén. Mert lehet egyed­uralmat csinálni a parlamentben is. Szabadon beszélő röpiratok közt is létezik önkényuralmi cselekedet, mondván, beszéljetek akármit, nem törődök veletek. Lehet egy párt uralma, több párt mellett is. Lásd barátom, az egyik oldalon a hollandusok patrícius szabad föderáció­ját, a másikon a francia központosítást. De nem félek Fortinbras zsarnokságától, mert az lehetetlen. Nem tar­tok a vörös szalagosok önkényuralmától, János király országának visszahozatalától sem, mert nincs rá módjuk. Nem mondom én, hogy akár a király, akár kegyelmetek, nem vágytok az egyeduralomra, de már nem tudjátok megcsinálni. Smydde: Bár így lenne. Elvállalom a felelősséget eredendő bűnünkért, még ha személyesen semmi közöm hozzá, a jánosi gyilkosságokhoz. Nem­csak megkövetek minden áldozatot, de magamba is tekintek: már tu­dom, hogy mire képes a zsarnokság egy eszme nevében. Néha félek magam is a pártomtól - tanultak-e eleget? Nem maradt-e meg bennük a durva önkény, a vak taglózás, minden ellenvélemény legyilkolásá­­nak hagyománya. Vállalom, hogy sok mindent hibásan és rosszul csi­náltunk, s csináltam én, személyesen. Fáj nekem, hogy a kizökkent időt oly rosszul toltuk helyre, hogy sokkal többen jártak rosszul, mint ahányan jól e helyretoláskor. De nem igaz, hogy semmit nem tanultunk. Nem igaz, hogy nincsenek érdemeink a békés hatalomátadásban. Nem igaz, hogy nem nekünk köszönhető a gazdasági válság megoldása. Nem igaz, hogy nem mi voltunk, akik békét szereztünk szomszédainkkal és bekapcsoltuk az 2000. október

Next