Kritika 31. (2002)
2002 / 1. szám - Pogonyi Lajos: Egy pesti fiú - Dessewffy Tibor - Z. Karvalics László: Az Új Törvénykönyv
2002. január „Már két milliárd ember kötöz itt... Mindenségüket tartani a fénybe, Mint orvos, ha néz az üvegedénybe, Már nem tudom... (József Attila: Flóra 3- Már két milliárd...) Törvénykönyv hipotézisnek a körüljárásával, hogy mindaz, amit internetforradalomnak nevezünk, éppen csak elkezdődött. ■ „Sajnálom, nincs kivétel. Elena említett egyszer valamit, ha jól emlékszem Metcalf-szabálynak nevezik, és úgy szól, hogy egy hálózat átjárhatósága a keresztezések gyarapodásának mértékében, mértani haladvány szerint növekszik. Szervezetre lefordítva a keresztezés mindazokat jelenti, akik tudnak valamely titkos akcióról. - Elena - ismételte meg a nevet leplezetlenül gúnyos hangon a CIA igazgatóhelyettese. - Ő aztán tudja, hogyan kell csalni, megtéveszteni másokat, ugye Bryson?!” Ahhoz, hogy egy hálózat-gazdaságtani tétel rajongott thrillerszerzők fegyvertárába is bevonuljon, ugyancsak népszerűvé és ismertté kell válnia a szakértői berkeken kívül is. Az a tény, hogy az akciókrimi pápája, Robert Ludlum a fenti módon szőtte bele egyik legfrissebb könyvébe (A Prométheusz-összeesküvés, 2000), jól jelzi, hogy a „hálózatok” mindinkább középpontba kerülő kérdése lassan átlépi a tudományt a hétköznapoktól elválasztó - sokszor nem éppen keskeny - határsávok Bryson, a legyőzhetetlen titkosügynök természetesen pontatlanul emlékszik: a hálózatok értékének gyarapodására vonatkozó képletet Metcalfe törvényeként ismeri a szakma, és eredetileg kicsit másképp hangzik: „Egy hálózat értéke a hozzá csatlakozók számának mértani haladványa szerint növekszik”. Persze ez a mondat mindenkinek mást jelent: James Bond utódainak fenyegetően fokozódó információs veszélyt, a közgazdászoknak az egy új ügyfél megszerzésére eső költség és a tőle remélhető haszon összevetésének matematikai formuláit, az érdeklődő internetfelhasználók számára pedig a hálózathoz hozzáférők számának lenyűgöző gyarapodását. A Metcalfe-törvény tehát a hálózati terjeszkedés ideológiai megalapozásául is szolgál, hiszen azt állítja: minél több csomópont (használó, intézmény, számítógép vagy titkosügynök) található egy adott hálózatban annak értéke nem elemi hozzáadással, hanem a gyarapodás arányában sokszorozódással nő. Következésképp a hálózat (értéknövekedése) szempontjából nincs kifizetődőbb dolog, mint a hálózathoz csatlakozók számának növelése. A mértani haladvány misztériumát tehát a Metcalfetörvény a méretbeli növekedés és az értékváltozás közé helyezi. De mit tegyünk akkor, amikor már maga a méretnövekedés is exponenciális? Márpedig az internet - pontosabban a World Wide Web - esetében éppen ez a helyzet: míg 1994-ben alig 3 millió használót regisztráltak, 2000-ben ez a szám már meghaladta a 377 milliót, a legfrissebb becslések szerint az idei év végére elérheti a félmilliárd főt. A Metcalfe-törvényt ezért mostanában a „feje tetejére állítva” szokás emlegetni, a hálózati értéknövekedés tényével magyarázni, illetve prognosztizálni a további terjedést (pl. Norris, 2001:2). Habár az egyes technológiai fejlesztések, találmányok társadalmi terjedése, diffúziója - mint ezt alább majd részletesen tárgyaljuk - korántsem problémátlan terület, az internet-használat exponenciális növekedése kapcsán rutinszerűen szokás egy másik szabályszerűségre utalni. Nevezetesen Moore törvényért, amely szerint a félvezető-technológia (a mikroprocesszorok) egy egységére eső teljesítmény nagyjából 20 havonta megduplázódik. Ezt a tételt a társadalomtudósok is kedvtelve idézik: sokuk számára ez a növekedési potenciál indokolja az új információs társadalom eljövetelét, a termelési viszonyokban bekövetkező minőségi ugrást, amely indokolttá teszi, hogy akár a kapitalizmus egy új fejlettségi fokáról is beszéljünk. Moore törvényét a múltbeli tapasztalatok alapján fogalmazza meg, de igazán megvilágító erővel a jövőre vonatkozóan rendelkezik. Az exponencialitás örvényében mind a technológia által nyújtott lehetőségek, mindezek elérhetősége (magyarán az árak) tekintetében egyszerre kell merésznek lennünk a becslésekben és óvatosnak a jelen állapotra vonatkozó következtetések érvényességével, illetve elévülésével kapcsolatban. Emiatt a Moore-törvény által kijelölt „exponenciális térben” könnyebb saját jelenlegi helyzetünket meghatározni. Ezt a pozíciót pedig a divatos politikai szlogenhez fordulva úgy foglalhatjuk össze hogy: „a jövő nem kezdődött még el”, vagy ha el is kezdődött, akkor még nagyon az elején járunk. Miről mesél a sakktábla? Ehhez a ponthoz gyakran találkozunk az ősi legendából eredeztethető sakktáblalegendához. E szerint az unatkozó kínai császár szórakoztatására Kr. e. 600-ban egy udvari tisztviselő bemutatta az általa kitalált új játékot: a sakkot. A császár megszerette a játékot, magához hívatta a hivatalnokot, és megkérdezte, mit kíván cserébe ezért a remek szórakozásért. Az ötletgazda meglepően szerény volt: pusztán csak némi rizsre tartott igényt, melynek mennyiségét úgy javasolta meghatározni, hogy az első sakk-kockába egy, a másodikba kettő, a harmadik kockába négy szem rizs kerüljön, és így duplázva haladjanak végig a sakktábla valamennyi kockáján. Mivel Őfensége nem volt járatos a matematikában - a történet nem szól a császár társadalomtudományi műveltségéről - elfogadta ezt az egyszerű kérést. Nem számolt azzal hogy a 64 sakk-kockára jutó menynyiség már meghaladja a 18 billió szemet, amely több mint kétszer beborítaná a föld teljes felszínét. A történet több tanulságot is kínál. Helyénvalónak látszik megemlíteni, hogy amikor a kifizetések kezdték kirajzolni az iszonytató mértéket, a császár helyesebbnek látta lefejeztetni a mandarint. E szomorú ténynél számunkra fontosabb lehet annak konstatálása, hogy erre úgy nagyjából a 32. sakk-kocka környékén került sor, amikor is már 4 milliárd szemnyi - még kezelhető, de a mennyiségi robbanást belátható távolságba hozó - fizetségről volt szó. Mindez azért igényli különösképpen a figyelmünket, mert - mint azt Jim Norton is kiemeli (Norton, 2001) - a Moore-törvény nagyjából húsz hónapos duplázódását tekintve a mikroproceszszorok teljesítőképessége ma nagyjából éppen a 32. kockának felel meg. Az eddig megtett út is elismerésre méltó, de csipők teljesítménye ezek Jutta Rose: Történet I.