Kritika 38. (2009)
2009 / 1. szám - Horváth Csaba: Csak a halál meg a Champions League. Esterházy Péter: Semmi művészet
2009. január Champions League nevezni a világot: az anya alakja magára veszi azt a hitet és illúziót, hogy az emberi méltósággal összeegyeztethetetlen sorsot is méltósággal végig lehet élni. Az ember nem pusztán esendőségének, hanem paradox módon ontológiai méltóságának is tudatában van. Pascalnál maradva: gondolkodó nádszál. Anyám megengedte magánakmég mindig, vagyis már örökre - hogy a sárga turbánját vegye föl, öltse magára. Azt a darabot, amely közvetlenül mutatja úgynevezett úrinő voltát. (...) A huszadik század második fele Kelet-Európában nem kedvezett a dámáknak. (Semmi művészet, 11. old.) Ez az úrinő voltot mutató turbán már a Harmonia Caelestiáren is megjelenik, ráadásul A szív segédigéinek az anyaképére utalva. Akkor még nem puffadt föl a Mami A futball az Esterházyszövegekben is alapvetően férfiattribútum, hasa, parókát se hordott, s néha még kiöltözködött, mi azt a vadsárga, dögös kosztümjét bírtuk, különösen a hozzá való turbánnal. A turbán olyan volt, mint a dohányzás: valaki mást mutatott, mint akit naponként láttunk. (HC, 141.) A Semmi művészet nemcsak a folytathatóságot, de a retrospektivitást is lehetővé teszi: elmesélhetővé lesz az anyának az aranycsapattal egybeeső fiatalsága, méghozzá úgy, hogy ez a hason mélyebbé válhat a kronológiai egybeesésénél, de az élet-játék toposz korrekt újraírásánál is. A futball az Esterházy-szövegekben is alapvetően férfiattribútum, amely eddig az „édesapámhoz” kapcsolódott, legyen szó az aktív játékról (pl. Finoman értett hozzá, agyonhajtotta magát, három helyett futott (hacsak nem volt megsértődve), s noha soha nem játszott egyesületben, csupán réten, strandon, kispályán, mélyen ismerte a játék lényegét, ahogy mondani szokás, látott a pályán, a labdáinak szeme volt, kivételes tempóérzékének mind fejeléskor, mind szerelésekkor jó hasznát vette. HC, 242. old.) vagy a meccsnézésről (pl. Ha megszólalt a Himnusz, ha elkezdte Isten áldani a magyart, jó kedvvel, bőséggel, föl kellett állni, például válogatottmeccs-közvetítéskor; édesapám komor ünnepélyességgel fölemelkedett, fiai minden egyes alkalommal mintha ellenálltak volna, mindenesetre megvárták, míg édesapám a szigorúság és ingerültség határán hátrapillant, s csupán ekkor tápászkodtak föl. HD 50. old.) A Semmi művészet középpontjában azonban az anyának a fut- 3