Kritika 40. (2011)

2011 / 5. szám - Révész Sándor: Médiaháború 1989-2011. I. rész. 1989-1992

2 Médiaháború 1989 I. rész. 1989-1992 1. Végjáték -előjáték A kádári diktatúra médiamonopóliuma a gyakorlatban 1988 folyamán tört meg, amikor az akkor alternatívnak nevezett ellenzéki szervezetek és képviselőik szót kaptak a médiában, ha nem is sokat. A monopóliumot dominancia váltotta fel, mely legalább az 1990-es választásokig fennállt. A médiamonopólium intézmé­nyes megtörésének időpontja 1989. augusztus 24. Ebben a pillanatban a mé­diaháború is kitört és a mai napig tart. 1989. augusztus 24-én a Nemzeti Ke­rekasztal-tárgyalások középszintű ülésé­nek megnyitóján felolvasták a Pártatlan tájékoztatás alapelveit, melyet a sajtó al­bizottságban Haraszti Miklós előterjesz­tése alapján lényegében vita nélkül fo­gadtak el: „A Magyar Távirati Iroda, a Magyar Rádió és a Magyar Televízió - mint nem­zeti közszolgálati intézmények­ biztosít­ják, hogy Pártatlanul ismertetik a magyar poli­tikai élet eseményeit, a társadalmi, politikai, gazdasági folyamatokat. Egyenrangúként kezelik a különböző politikai erőknek, ezek képviselőinek fellépéseit és állásfoglalásait. Azonos feltételek között érvényesítik a pártok és szervezetek válaszadási le­hetőségét, egyszersmind érvényre jut­tatják azt a tájékoztatási és szerkesz­tési alapelvet, hogy az egyes megnyi­latkozások és álláspontok ismertetése tartalmazza eredetüket, hátterüket és egymásra vonatkozásukat. Az intézmények munkatársai mun­kájukban nem érvényesítik pártpoliti­kai elkötelezettségüket. A tájékoztatáspolitikáért és a szer­kesztésért felelős vezetők fokozott fele­lősséggel tartoznak az általuk vezetett területen a fenti alapelvek érvényesü­léséért. ” Barabás János, az MSZMP KB ideoló­giai titkára a Napzárta című tévéműsor­ban (1989. augusztus 27.) radikálisan el­vetette a beosztottja, az MSZMP KB agit­prop. osztályát vezető Csikós József által a pártja nevében elfogadott dokumentu­mot. Mondván: „A nemzet televízióját a kormány irányítja. Ezért a kormány ér­dekeinek nagy szerepet kell tulajdoníta­ni. A kormány a nemzet kormánya ugyanis, s ha nem a nemzet érdekeit fe­jezi ki, akkor majd leváltják a választáso­kon. Amíg viszont nem váltják le, addig a kormány érdekeit, értékelkötelezettségeit, hangsúlyait nem sértheti a nemzet televí­ziója. /../A világ legtermészetesebb dolga, hogy ennek a televíziónak ennek a kor­mánynak a törekvéseit kell elsősorban tükröznie. /../ Vallható és vállalható, hogy amíg az MSZMP kormánya kormá­nyoz, addig ennek a politikai erőnek a te­levízióban a megjelenése meglehetősen je­lentős súlyt kap.” (Beszélő évek - 1989­, Beszélő, 1999. október, 67. o.) Hamar kiderült, hogy a kerekasztal­­tárgyalásokon a sajtótörvény megalkotá­sára nem lesz mód és idő. A kampányidő­szakra vonatkozó médiaszabályok rögzí­tésén túl egy döntő jelentőségű feladata lett volna még a sajtó albizottságnak, an­nak az öt független személyiségből álló bizottságnak a létrehozása, mely átvette volna a Magyar Rádió és a Magyar Televí­zió felügyeletét, és biztosította volna azok pártatlanságát. A Ellenzéki Kerekasztal ja­vaslata szerint ennek a bizottságnak Benda Kálmán, Kosáry Domokos, Han­­kiss Elemér, Schiffer Pál és Babus Endre lettek volna a tagjai. Csikós József vétója és az EKA szétszakadása miatt a bizottság nem jöhetett létre. Az SZDSZ és a Fidesz a továbbiakban is ragaszkodott ahhoz, hogy sajtó albi­zottságban kialakult álláspontnak megfe­lelően korlátozott jogkörű, mindenek­előtt a pártatlan tájékoztatás elveinek ér­vényesülését ellenőrző, független szemé­lyiségekből álló testület felügyelje a köz­médiát, ne pedig pártdelegáltakból álló, teljhatalmú kuratórium. Ez a ragaszkodás módot adott Pozsgay Imrének, az MSZMP jogutódjaként létrejött MSZP frontembe­rének, egyben a média ügyeiben illetékes államminiszternek, arra, hogy az MDF- hez és az MSZP-hez közelálló jelöltekből összeállított, a kormányfő által felkért 15 tagú felügyelőbizottság (kuratórium) alá rendelje a rádiót és a televíziót. A testület koordinátora Kőhalmi Ferenc, titkárság­­vezetője Szilvásy György lett, tagjai között volt Bogár László, a Hazafias Népfront ügyvezető titkára, később az Antall-kor­­mány államtitkára, Bihari Mihály, Kósa Ferenc, Zelnik József, Timkó Iván stb. „Az MSZP nélkül nincs és nem is lehet stabil, a nemzet érdekeit szolgáló koalíció” - jelentette ki Antall József az MDF elnöke a megválasztása utáni sajtótájékoztatón (Népszabadság, 1989. október 24.). No­vember 4-én Németh Miklós miniszterel­nök fejezte ki reményét, hogy a választá­sok után az MSZP és az MDF alakíthat kor­mányt néhány más párt bevonásával. (Be­szélő, 1999. október, 61. o.). A kuratóriu­mot tehát az egymással közös kormány­zásra készülő pártok alakították meg, a re­ményük szerinti, leendő ellenzékük nél­kül. Ez volt tehát az első „csonka kuratóri­um”, még ha az MDF el is fordult a koalí­ció gondolatától, miután a „négyigenes népszavazás” meggyengítette. A kuratórium felállítása ellen tiltako­zott a MUOSZ elnöksége, a Nyilvánosság Klub, a Magyar Rádió 217 műsorkészítő munkatársa és sokan mások. Lemondott Wisinger István, a TV 1 műsorigazgatója, követte őt Bereczky Gyula, a Magyar Te­levízió elnöke, aki szerint a felügyelőbi­zottság „kíméletlen pártharcok színterévé tette a szerkesztőségeket, lehetetlenné téve a munkát”. 1990. január 4-én Pozsgay Imre állam­miniszter lényegében visszavette a teljes ellenőrzést a Magyar Rádió és a Magyar Televízió felett. A kuratóriumot konzulta­tív testületté fokozta le, megszüntette az elnöki és elnökhelyettesi funkciókat, ez­zel megszabadult minden vezetőtől, aki még nem mondott le, és elnökséget ne­vezett ki a Magyar Televízió élére. Az el­nökség (a Magyar Televízió) elnöke Nemeskürty István lett, az elnökség tag­jai: Chrudinák Alajos, Cigány György, Dömölki János, Gombár János, Horváth Ádám, Pálfy G. István, Vitray Tamás. Az elnökség január 9-én átlátszó ürüggyel leváltja Aczél Endrét a Híradó és A Hét főszerkesztői posztjáról, és Pálfy G. Ist­vánt, a Népszava főszerkesztőjét, a tele­vízió korábbi pártitkárát nevezi ki a he­lyére. A „Híradó-puccs” elleni tiltakozá­sok váltották ki Csurka Istvánnak a rádió Vasárnapi Újságjában elhangzott hírhedt jegyzetét, melyben Aczélt és a tiltakozó­kat a nemzetre vert, terrort és végső ösz­­szeomlást hozó törpe kisebbségnek, „új Lenin-fiúknak” minősítette. A jegyzet an­tiszemita utalásai nyilvánvalóak voltak. Az MDF elnöksége a jegyzetet bármiféle kommentár mellőzésével Csurka „írói munkássága” részének minősítette. 2. A paktum A televízió elnöksége közvetlenül az első szabad országgyűlési választások máso­dik fordulója előtt, április 6-án lemond. A leköszönő kormány az új Országgyűlés alakuló ülésének napján, május 2-án a kuratóriumot is feloszlatja. Ezelőtt három nappal, április 29-én megszületik, az Antall-kormány műkö­dőképességét biztosító ún. Antall-Töl­­gyessy-paktum, az MDF és a legnagyobb ellenzéki párt, az SZDSZ vezetőinek átfo­gó megállapodása. Ennek egyik funda­mentuma az volt, hogy a Magyar Rádió, a Magyar Televízió és az MTI nem állhat a kormány felügyelete alatt, nem kerülhet a parlamenti többség egyoldalú befolyá­sa alá, „nem lehet pártpolitikai csatározá­sok martaléka”. Ezt a megállapodás négy eleme együttesen biztosította volna: 1. Az ideiglenes kinevezési törvény szerint a rádió, a televízió és az MTI elnökeit el­nökeit és alelnökeit a miniszterelnök ja­vaslatára a köztársasági elnök nevezi ki, aki ugyancsak a megállapodás értelmé­ben az ellenzéki SZDSZ egyik legtekinté­lyesebb politikusa, Göncz Árpád lesz. 2. Létrehozzák a tájékoztatás pártatlanságát felügyelő bizottságot, melynek 18 tagjá­ból a parlamenti pártok egyet-egyet jelöl­nek, a rádió és a televízió dolgozói hár­­mat-hármat választanak, a többi hat he­lyet az MTA, az írószövetség, a MUOSZ, a Film- és Tévéművészek Szövetsége, az Alkotmánybíróság és a kormány egy-egy küldötte tölti be. 3. A sajtóról és a tájé­koztatásról szóló törvényekben csak két­harmados többséggel lehet elfogadni a kereskedelmi rádiók és tévék engedélye­zésének rendjéről, a közszolgálati rádió és televízió elnökeinek kinevezési rend­jéről, a közszolgálati rádió és televízió felügyeletének rendjéről és a monopolel­lenes szabályokról szóló részeket. 4. A „nyilvánosság ügyeit... mielőbb” rendező törvényiek­ megszületéséig maradjon ér­vényben a frekvenciamoratórium, melyet még 1989 júliusában vezettek be az el­lenzék követelésére, hogy a kormány ne osztogathassa szét támogatóinak és üz­letfeleinek a frekvenciákat. Május 23-án megalakult a kormány, a miniszterelnök esküdt tett. Az országgyű­lési menetrend felborult, a ceremónia nem fejeződött be az év egyik legnagyobb érdeklődéssel várt sporteseményének, a BEK (ma: BL) döntőjének kezdetéig, a Magyar Televízió vezetői pedig úgy dön­töttek, hogy a továbbiakat a mérkőzés után, felvételről közvetítik. Sokan hivat­koztak a televízió eme „történelmi bűné­re” a következő évek csatározásai folya­mán, holott a televízió későbbi vezetőinek ehhez nem volt semmi közük, ők csak hó­napokkal később léptek szolgálatba. A tájékoztatás pártatlanságát felügye­lő bizottság megalakítására vonatkozó

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék