Kritika 44. (2015)

2015 / 9-10. szám - Bolvári-Takács Gábor: "Szilenciumomat hatályon kívül helyezni szíveskedjék". Darvas Iván levele Aczél Györgyhöz, 1961

1ő nek érveim, mert nem volt igazam, nincs igazsá­gom, mert vétkeztem, nincsenek érdemeim, me­lyekre hivatkozhatnék, csak egy maradt: a re­mény, hogy kegyelemből megbocsájtanak nekem. Ezt kérem hát a Miniszterhelyettes elvtárstól. Mielőtt azonban ügyemben végleg döntene, ar­ra kérem, nyújtson módot arra, hogy személyes ki­hallgatáson megjelenhessek a Miniszterhelyettes elvtárs előtt. Abban a reményben, hogy legalább ez utóbbi kérésem meghallgatásra talál, teljes tisztelettel üd­vözli. (Darvas Ivánja Bpest, 1961. május 29. (Lakás: Bpest, VI. Lendvai u. 20. munkahely: MÜTEX, Bpest, VII. Damjanich u. 38. tel.: 428-338)” Az irat sorsa az előadói íven szereplő feljegy­zések alapján rekonstruálható. A levél 1961. jú­nius 2-án érkezett a minisztériumba. „Elintézés, javaslattétel végett” Aczél titkárságvezetője ráír­ta: „Meruk elvtárs! Aczél et. hétfőre javaslatát ké­ri, mert válaszolni akar Darvas Ivánnak. Határ­idő: VI. 5. Kattráné.” Alatta újabb feljegyzés: „Személyes beszélgetés során válaszol Aczél et. VI. 24-én.”, majd az irattárba helyezés dátuma „Le VI. 19.” így fest röviden három hét krónikája. A doku­mentum azonban mélyebb elemzést érdemel. III. Az ügy művészetpolitikai összefüggései Darvas levele retorikai csúcsteljesítmény. Kez­dődik a „hallgatóság megnyerésével” (captatio benevolentiae), amely az ókor óta ismert és használt szónoki formula. Jelen esetben a figye­lem felkeltésére a meghökkentés szolgál: „Nem származom sem munkás-, sem szegényparaszt­­családból.” A később is választékos szóhasználat majdhogynem polgári modorosságot sugall - ez Darvast később színészként is jellemezte. A csa­ládtörténet felvázolása ugyancsak e körbe tarto­zik, de korántsem öncélú: a bátyja iránti szerete­­tének bizonyítására és későbbi tettének érzelmi alátámasztására szolgál. Az 1956 előtti évekért szinte túllihegett köszönet pedig implicite az 1956 előtti kultúrpolitika bírálata, hiszen miféle művészeti irányítás az, amely ilyen felelőtlenül gyakorol kegyet egy „politikailag éretlen” ifjú színésszel? Az 1955-56-os bűnök és büntetések ismerte­tésének központi motívuma az „államrend” elle­ni cselekmény vállalása, tehát nem politikai vagy pártellenes tettről beszél. Ilyen értelemben mindez akár csupán „az adott helyzetben állam­rend elleninek minősülő” bűncselekményt is je­lezhetne. Ellentételezése a disszidálás elutasítá­sában rejlik: a Magyarországon maradás válasz­tása hazaszeretet jelképe, mindenfajta politikai töltet nélkül. A szabadulás leírása után Darvas szisztemati­kusan és érzékletesen építi fel a „sorscsapások” piramisát. Előbb a minisztériumi Meruk-affér (pedig tudja, hogy Meruk Aczél egyik jobb­keze), aztán a válóper, lakásának elvesztése, a munkahelyek keresése, végül csattanóként a minisztérium negatív véleménye, mintha min­den személyes és szociális szemponthoz képest ez lenne a legfájóbb. És jöhetnek a cáfolatok: az új párkapcsolat, a stabil elhelyezkedés. Darvas legvakmerőbb aduja saját szenvedé­sének párhuzamba állítása Aczél börtönéveivel, tudva, hogy Aczélt koncepciós perben ítélték el. (Aczél tehát nem önszántából utalt erre a szemé­lyes találkozásukkor.) A kvázi egyforma erkölcsi alapállás sugallata után az előterjesztett kérelem elsősorban saját foglalkoztatásának társadalmi hasznosságát hangsúlyozza. Igazi csattanóként azonban megfosztja a címzettet levelének szimpla elutasításától, ugyanis kérését kizárólag a személyes találkozó elérésére redukálja. Az öntudatos magatartást jelzi az is, hogy a levélben sem az ellenforradalom, sem a kommunizmus szó nem szerepel. ■ Magyarországon 1956 után a művészetpoliti­kát Aczél György határozta meg. Jóllehet formá­lis funkciói nem biztosítottak számára mindig azonos értékű dominanciát, személye lényegé­ben 1956-tól 1988-ig meghatározta a párt művé­szetpolitikájának alakulását. Az 1956 utáni új kereteket az MSZMP Köz­ponti Bizottsága által 1958 nyarán elfogadott Művelődéspolitikai irányelvek jelentették, amelynek kidolgozásában Aczél vezető szerepet játszott.14 1962 novemberében, az MSZMP VIII. kongresszusának határozatában a Kulturális fej­lődésünk eredményei és feladatai című fejezet­ben ez állt: „Minden erővel és eszközzel segít­jük, támogatjuk a (...) szocialista realista irodal­mat és művészetet, de teret adunk minden más jó szándékú, nem ellenséges művészeti tevé­kenységnek is.”15 Darvas Ivánnak a pályára tör­ténő visszaengedése tehát tökéletesen beleillett Aczél elképzeléseibe. A korai kádárizmus 16 ideológiája számára a színházi élet konszolidációja egyrészt jelentette az 1956-ban „megtévedt” művészek reaktiválá­­sát (Darvason kívül pl. a külföldről 1959-ben ha­zatért Molnár Tibort,17 vagy a börtönből 1960- ban szabadult Mensáros Lászlót 18), a polgári színjátszás hagyományait megjelenítő, és 1945 után félreállított művészek elismerését (pl. Ró­zsahegyi Kálmánt),19 vagy a Rákosi-rendszerben nem kompromittálódott színészek rehabilitálá­sát (mint Kiss Ferencet vagy Páger Antalt),20 utóbbiakat még azon az áron is, ha 1945 előtti politikai szerepvállalásuk miatt ez sokakban visszatetszést keltett. Az 1960-as évek elejéig reaktivált művészek az Aczél György által megszilárdított és hierar­chiává formált művészeti kitüntetési rendszerben „fáziskéséssel” foglalták el - művészi kvalitásaik miatt egyébként megérdemelt - helyüket. Kez­dődött mindez az exdisszidens Páger Antal 1963- as Kiváló Művész címével és 1965-ös Kossuth-dí­­jával, valamint a börtönviselt Kiss Ferenc 1964-es Érdemes Művész kitüntetésével. Darvas Iván és Mensáros László munkássága a 70-es évek végé­re érett be. Darvast 1967-ben (1955 után újabb) Jászai-díjjal, 1969-ben Érdemes, 1975-ben Kiváló Művész címmel, 1978-ban Kossuth-díjjal tüntet­ték ki. (Mensáros Lászlónál az ütemezés: 1969, 1972,1978,1980.) Darvas kitüntetéseinek indok­lása nem kevésbé szemléletes: az egyedi teljesít­mény elismerésétől az általános felé halad. Az Ér­demes Művész címet „a Fizikusok, az Altona fog­lyai, az Egy őrült naplója című színdarabokban nyújtott művészi teljesítményeiért”, a Kiváló Mű­vészt „színészi alakításaiért”, a Kossuth-díjat „klasszikus és modern színpadi művekben nyúj­tott színészi alakításaiért” kapta.21 Darvas Iván megszenvedett a sikerért. Sorsa jól példázza a szovjet típusú pártállami modell működését, amelyben a művészek végezték a dolgukat, alkottak, előadtak - de mindenekelőtt alkalmazkodtak. E levél tanulsága tehát elsősor­ban a művészek kiszolgáltatottsága, hiszen a totalitariánus rendszerekben, ahol a művészet mindig eszköz, a hatalom által kihelyezett csap­dákat csak kivételes bölcsességgel lehet elkerül­ni.22 2015. szeptember-október BOLVÁRI-TAKÁCS GÁBOR JEGYZET 1 Darvas Iván: Lábjegyzetek. Európa Könyvkiadó, Budapest, 2002. 307 oldal. 2 Aczél György (1917-1991) kommunista politikus, eredetileg építőmunkás. 1946—49-ig a Magyar Dolgozók Pártja Zemp­lén, illetve a Baranya megyei bizottságának első­ titkára. 1949- ben letartóztatták, majd koncepciós perben elítélték, 1950— 54-ig börtönben ült. 1955—56-ban építőipari vállalat­igazgató, 1957—58-ban művelődésügyi miniszterhelyettes, 1958—67-ig a miniszter első helyettese. 1967-74 és 1982—85-ig az MSZMP KB titkára, 1974—82-ig a miniszter­­tanács elnökhelyettese. 1985—89-ig az MSZMP KB Társada­lomtudományi Intézete főigazgatója. 1956—89-ig a KB, 1970—88-ban a Politikai Bizottság tagja. Életéről lásd: Ré­vész Sándor: Aczél és korunk. Sík Kiadó, Budapest, 1997. 3 Darvas Iván: Lábjegyzetek, i. m. 243-244. 0. 4 Lásd: Magyar filmográfia. Játékfilmek 1931-1997. Felelős szerkesztő: Varga Balázs. Magyar Filmintézet, Budapest, 1998. 371-392. 0. A további két film: Az aranyfej (r.: Richard Thorpe), Férjhez menni tilos (r.: Zsurzs Éva). 5 Magyar Nemzeti Levéltár XIX-J-4-aaa. Aczél György miniszter­helyettesi iratai. 12. doboz, iktatószám: 967/A/l 961. A gé­pelési hibákat kijavítottuk, egyébként a dokumentumot szö­veghűen közöljük. 6 Darvas János 7 Jevdokimovo Antónia 8 Helyesen: Művelődésügyi Minisztérium; 1957. január 1-jével a korábbi népművelési és oktatásügyi tárcákat összevonták. 9 Meruk Vilmos 1952—62-ig a Népművelési, majd Művelődés­­ügyi Minisztérium Színházi és Zenei Főosztályának, illetve Fő­­igazgatóságának vezetője. 1962—64-ig a Nemzeti Színház igazgatója, majd ismét minisztériumi tisztviselő, utóbb nagy­követ. 10 könyvében Darvas így emlékezett vissza az esetre: „...felke­restem a Minisztérium Színházi Főosztályának vezetőjét, s az illető elvtárs további sorsomat illetően valóban el is igazított: — Vegye tudomásul, Darvas — szó szerint idézem —, se most, se öt, se tíz, se tizenöt év múlva, soha! Érti, Darvas? Soha! — És harmadszor is megismételte:­­ Soha többé nem léphet ma­gyar színpadra!" (Darvas Iván: Lábjegyzetek, i. m. 231. 0.) 11 Tolnay Klári színművészről van szó. 12 Házy Erzsébet operaénekesről van szó. 13 A gépelt név fölött saját kezű aláírás. 14 Vö. Bolvári-Takács Gábor: Az MSZMP művelődéspolitikai irány­elveinek keletkezéstörténete . Múltunk, 1995. 4. szám, 115-132.0. 15 A Magyar Szocialista Munkáspárt határozatai és dokumentu­mai 1956-1962. Kossuth Könyvkiadó, Budapest, 1964. 583. 0. 16 Kalmár Melinda kifejezése. Vö. Kalmár Melinda: Ennivaló és hozomány. A kora kádárizmus ideológiája. Magvető Könyvki­adó, Budapest, 1998. 17 Vö. Molnár Tibor: Hosszú az út... Pannónia, Budapest, 1963. 18 Vö. Mensáros László élete és pályafutása 1926-1993. Szer­kesztette: P. Török Margit Anna. Kairosz Kiadó - Mensáros László Alapítvány, Budapest, 2001. 44. skk. 0. 19 Vö. Bolvári-Takács Gábor: Rózsahegyi Kálmán levele a KB-hoz, 1960. „A párthoz kell fordulnom igazságért". Színház, 2000. 4. szám, 45-47. 0. 20 Vö. Bolvári-Takács Gábor: Páger Antal hazatérésének ügye a Politikai Bizottság előtt. Kritika, 1999. 4. szám, 18-20. 0. 21 Erről részletesen lásd: Bolvári-Takács Gábor: Filmművészet és kultúrpolitika a művészeti díjak tükrében 1948-1989. Plané­tás Kiadó, Budapest, 1998. 22 Elhangzott előadásként 2014. október 31-én a Vígszínház­ban, a Tolnay 100 - A XX. századi (színész)nő­ választásai c. konferencián. Darvas Iván levelének másolatát az Országos Színháztörténeti Intézet és Múzeum rendelkezésére bocsátot­tam, a dokumentum a Bajor Gizi Színészmúzeumban 2015. szeptember 12-én megnyílt, „a" Darvas. Egy színészsors há­rom stációban című kiállításon látható.

Next