Kritika 46. (2016)
2016 / 1-2. szám
2016. január-február 3 lenn is az Európai Unió hogy országaik együtt legyenek képesek fenntartani a belső prosperitást és a külső befolyást. A win-win játszmák win-lose játszmákká fajultak, melyek végén senki, a magát nyertesnek tartó fél sem nyer (Miszlivetz, 2013) ❖ A 2015-ös migrációs válság rávilágított az Európai Unió válságára, melynek lényege a szuverén döntést lehetővé tevő intézmények hiánya. A szuverén állapot, mint azt Carl Schmitt-től tudjuk, a rendkívüli állapotba való kilépés jogilag biztosított lehetősége. Az egyes nemzetállamok, ha akarták, ha nem, ettől a lehetőségtől 1945 óta meg voltak fosztva. Az Unió létrejöttének lassú, organikus folyamata 2015-re egy olyan helyzetet eredményezett, melyben sem az unionisták, sem a federalisták nem érezhették magukat jól. A migrációs válság rendkívüli helyzetet teremtett, melyre az Unió a felépítésébe kódolt szuverenitáshiány miatt nem tudott reagálni. Az egyes államok, mint például Magyarország, majd példáját követve a visegrádi 4-ek másik három tagországa lezárta határait a migránsok előtt, de ezzel az EU egésze számára feladott probléma nem oldódott meg, s nem fog megoldódni. A migrációs válság megmutatta, hogy az EU külső határai védtelenek. Nincs senki, aki elrendelhetné a határok védelmét. Kiderült, hogy a Schengenben kitalált határőrizeti megoldás rendkívüli helyzetben alkalmazhatatlan. A migrációs események eszkalációja azt mutatja, hogy a szolidaritás, az együttműködés, a kompromisszumkeresés az Unión belül sikeres politikája az Unión kívül kudarccal jár, lehetetlenné teszi a gyors, hatékony, célzott beavatkozást. Federica Moghernini, az Európai Unió külügyi főképviselője 2015 novemberében csak annyit tudott mondani hogy «Európa jelenlegi biztonsági és politikai környezete új partnerség kialakítására sarkall». A legkisebb ellenállás leküzdésére irányuló organikus, evolúciós politika távolinak és technokratikusnak tűnhetett az állampolgárok szemében, akik identitásában az európai kategória a nemzeti kategóriához képest alig vagy egyáltalán nem játszott szerepet (Csepeli, Örkény, 2016). Változás csak akkor lehetséges, ha a tagállamokban élő állampolgárok milliói ráébrednek az EU eltűnésének kockázataira. A nemzetállamok Európája át kell adja a helyét a népek Európájának. A racionális, bürokratikus, felülről eltervezett integrációs folyamatnak ki kell egészülnie az alulról-felfelé épülő, emocionális, az azonosulást lehetővé tevő integrációval (Jensen, Miszlivetz, 2015, Miszlivetz, 2012)). * Sok eleme lehet ennek az új Európa-építő politikának. A nemzetállami építés korszakából tudjuk, hogy a nemzeti szemantikai univerzumok mintájára, lehetőleg azokra építve, létre lehetne hozni egy «európai szemantikai univerzumot, mely lehetővé tenné az európaiak számára, hogy Európa mint haza jelenjen meg számukra, melyben otthon vannak, melyen kívül nincs helyük a világban. Az Európai Unió csak akkor válhat valós, szuverén politikai személyiséggé, ha előbb megteremti a tükröt, melyben az Európai Unió polgárai megpillanthatják önmagukat. Az együttműködés, a szolidaritás, a partnerség politikája ehhez kevés. Fel kell vállalni a harcot, a szembehelyezkedést, a konfliktust. A jelenlegi válság alkalmat adhat az európaiaknak arra, hogy meghallják Hérakleitosz 53. töredékének üzenetét, melynek lényege, hogy a konfliktus az önazonosság megteremtésének eszköze a Másiktól való elhatárolódás révén, aki egyébként hasonlóképpen jut el önmagához. Mint Heidegger írja, a konfliktus «egymástól való szétválás, egymással szembehelyezkedés, akképpen, hogy benne azok lényege, akik egymástól különválnak, egymással szembehelyezkednek, kiteszik magukat és láthatóvá teszik, azaz görögül: az elrejtetlenbe és az igaziba emelkednek» (Heidegger, 1992. 84-85. o). ❖ Amit Heidegger az «elrejtetlenbe és az igazba» emelkedésként nevez, az a mindennapi életben a kollektív azonosság és különbözés megteremtésének szociálpszichológiai technológiája (Csepeli, 2014). A migránsválság történelmi alkalmat ad az európaiknak, hogy meghatározzák magukat az individuális szabadság mentén, mely az Európa-paradigma lényege (Vitányi, 1986). Ez nem fog menni harc nélkül, mely sikerrel csak akkor lesz megvívható, ha Európa szuverén politikai személyiségként lép ki a világba, mint az Egyesült Államok vagy Oroszország. Az Európai Egyesült Államok megteremtése azonban nem az európai kormányok, hanem az európai népek feladata. Hic Rhodus, hic salta. CSEPELI GYÖRGY IRODALOM Csepeli, Gy. Örkény A. 2016. Trends of nationolism between 1995 and 2013 in Hungary and Russio: comparative analysis and results (kézirat) Csepeli,Gy. 2014. Emberek csoportjai közötti konfliktusok. Kritika, 11-12.11-13. Delors, J. 2013.Az új európai összhang. Budapest. L'Harmattan Fontaine, P. 1988. Jean Monnet: l'inspirateur. Parisl Grandier, 14.o. Heidegger, M. 1992. Az idő fogalma. A német egyetem önmegnyilatkozása. A rektorátus 1933/34. Budapest: Kossuth Heidegger, M. 1992. Az idő fogalma. A német egyetem önmegnyilatkozása. A rektorátus 1933/34. Budapest: Kossuth Holland, S. 2015. Europe in Quesfion-And what to do about it. Spokesman Book. Jensen, J., Miszlivetz, F. (Eds). 2015. Reframing Europe's Future • Challenges and foilures of the European construction London, New York: Routledge, 2015) Miszlivetz, F. 2013. The future of Europe. How to burst the bubbles around our heads. OpenDemocracy 22 March. Miszlivetz, F. 2012. The deep structure of the European crisis. OpenDemocracy. 30 April. Vitányi 1.1986. Az «Európa-paradigma» Budapest Magvető.