Libanon 6. (1941)

1941 / 2-3. szám - Sós Endre: Makai Emil

Makai Emil (Halálának negyvenedik évfordulójára.) I. Irodalmi életünkben egyre-másra történnek kísérletek részben klasszikusnak tekinthető nagyságok divatbahozására, részben a saját időszakukban megérdemelten, vagy méltatlanul mellőzött és azóta elfeledett háromnegyed­ tehetségek feltámasztására. Az elsőre legjobb példa Móricz Zsigmond esete báró Kemény Zsigmonddal, akinek egyik művét áthangszerelte, valóban kissé élvezhetőbbre stilizálta. (Erről az erőszakolt divatbahozási mód­szerről — mellesleg megjegyezzük — nemcsak lehet, hanem kell is vitatkozni. Elvégre az sem biztos, hogy szabad-e egyáltalán ilyesmit csinálni? Bár kétségtelen, hogy Móricz Zsigmond megle­hetősen szerencsésen végezte az átfésülést. De ki tudja, vájjon nem vezetnek-e oda az ehhez hasonló próbálgatások, hogy valaki egy szép napon — szentségtelen kezekkel — átírja majd a „Halotti beszéd“-et is?!) A mai irodalmi élet másik jelenségét legjobban talán Tolnai Lajos reneszánszának példája illusztrálja. Ugyancsak Móricz Zsigmond ráncigálta elő — az új népiesség jegyében — „Az urak“, A báróné ténsasszony" és a „Szegény emberek útja“ szerzőjét, akiről nem, ahogy mondani szokták, egy „destruktív zsidó“, hanem a legújabb, keresztényszellemű irodalomtörténet­írás mestere, Pintér Jenő jegyezte fel, hogy: „durvalelkűsége egyenesen bántó“. Jóhiszemű Móricz Zsigmondunk nem vette észre, hogy feltámasztott Tolnai Lajosával azért van bizonyos körökben nagy sikere, mert új életre ébresztett védence nemcsak a latifundiumok urait utálta, hanem erőteljesen antiszemita is volt Nos, ha ilyen újrafelfedezési divat — sőt, azt mondhatnánk, láz — vett erőt irodalmi életünkön, emeljük ki a feledés homályá­ból — legalább mi, zsidók — Makai Emilt, a századforduló egyik legdivatosabb, de, sajnos, fiatalon elhunyt költőjét, akinek verseit ma már szinte senki sem olvassa! Most van negyven esztendeje, hogy a költő meghalt. Helyez­zük el az emlékezés szavakból font koszorúját Makai Emil makói sírjára . . . II. A magyar zsidóság szellemi életének elodázhatatlan köteles­sége, hogy számontartsa és helyes megvilágításba helyezze a ma­gyar nemzeti irodalom zsidó vallású munkásait. E téren bizony

Next