Literatura 1. (1926)
1926 / 10. szám - Írók arcképcsarnoka - Beszélgetés Fáy Dezső festőművésszel
írók arcképcsarnoka. Beszélgetés Fáy Dezső festőművésszel, akiről az angol Studio ötoldalas cikket közöl, küzdelmes éveiről, életéről, barátairól, terveiről, álmairól. Az angol Studio c. művészeti folyóirat legutolsó számában négyoldalas cikket ír Fáy Dezső festőművészről s két főbb munkájából vett illusztrációkkal kiséri a cikket. Négy oldal az angol Studióban komoly esemény még Fáy Dezső pályáján is, aki, mint ismeretes, az utolsó években a magyar könyvillusztráció mesterévé küzdötte fel magát. Ellátogattunk tehát Fáy Dezső festőművész hez ez alkalomból. Fáy Dezső a Kékgolyó*ucca 20/b. sz. házban lakik az ötödik emeleten. Műtermének ablakai kedves budai tájra nyílnak — kék ég, alatta szelid domboldal látszik apró kis fákkal — egy Rafaelkép hátterében is lehetne ez a táj. Fáy Dezsőt munkában találtuk s kérdéseinkre a következőket mon* dotta el életéről, küzdel* mes éveiről, sikereiről, barátairól, álmairól: — Ernst Muzeumbeli kiállításomra készülődöm s két, számomra érdekes munka: a János Jelené* seinek Könyve s az An* gyali üdvözlet című ver* ses munka illusztrációin dolgozom. Témában olyan közel állnak egy* máshoz e könyvek, hogy az illusztrációkban kü* lönbség csak az előadás modorában lesz. Szent dolog nekem a könyvek illusztrálása s a legna* gyobb elmélyedést je* lenti számomra, talán el* hiszik azt, ha bevallom, hogy a Pax Vobiscum című padovai tankölte* mény megillusztrálásán s amelyhez 51 darab li* tográfia készült, a pado* vai kisvárosi élet jelene* teit rögzítvén meg, bi* zony egy álló esztendeig dolgoztam. Az Ernst Múzeumban volt kiál* litva e könyv s a Szi* nyeyi Társaság grafikai diját vitte el. Nagy si* kere volt Voltaire Can* dide*jához készült rajz* sorozatomnak is, amin 4 hónapig dolgoztam. Évek óta várom már, hogy meg is jelenjen e könyv. Rózsavölgyiék vá*sárolták meg kiadásra, illusztráltam Móricz Zsigmondot, Révész Ré* lát (15 rajz a Miniatűrök c. kötetben), a Nagyidai Cigányok*at, Arany János szatirikus költeményét s ami készen, — azt hiszem, egyik legsikerültebb munkám — a Franklinnál áll kinyomva s karácsony* kor kerül ki a piacra. Az irodalom már gyermek* korom óta a legérdekesebb s legizgalmasabb valami volt számomra, képeim a könyvekből fölszivott hangulatokból, emlékekből születtek s a szép Itáliára való emlékezésből. Eddig hatszor voltam Itáiában. 1907*ben voltam először 5 hónapig Rómában. Sokat festettem, csak festettem ebben az időben. 1908*ban Gulácsy Lajossal együtt voltunk Veronában 3 hónapig; szinte gyártottuk a képeket a Via Venti Settembre 98. sz. alatti kétablakos uccai szobánkban, «műtermünkben», amelynek kedves interieurjéről készült rajzomat Wlassics Gyula báró őrzi. Szenzációs figurái voltunk abban az időben a Caffe Costa*nak, ahol a kis márványasztal mellett sokszor hajnalig dolgoztunk. Valósággal Wells időgépére ülve visszautaztunk a cinquecentóba. Én gazdag marchese voltam, Gulácsy pedig egy országából elűzött principe, akik történetesen a művészettel vigasztalódnak. Az olaszok tudták, hogy ez az igazság, amit különben munkáink is igazoltak. Néhány képem címe ez időből: «Veronában fontos összeesküvés készül.» «A kitagadott marquis utolsó levelét irja.» «A nyomorúság bohócai.» «Egy veronai asszony emléke» és igy tovább. Többek közt egy 5 cm2, tehát gyufaskatulyanagyságú képet is festettem ezidőben, ez volt a címe: «V. Károly felveszi Ticián ecsetjét», — a kicsike kis kép egy spanyolgalléros, kecskeszakállas figurát ábrázol, a lőcslábú V. Károlyt, aki balkezében egy ecsetet tartott. Ki is volt állítva e kép s az akkori akadémikusok merészségnek bélyegezték azt, hogy t. i. valaki egy gyufaskatulyanagyságu képnek ilyen címet mer adni s köztük a legelnézőbb is ravaszsággal vádolt meg, holott ez igazi rajongás volt. Bizony ebben az időben csak nagyon kevesen értettek meg bennünket. Az emlitett képek, az V. Károly felveszi Tizian ecsetjét c. művemmel együtt különben szerepeltek az 1909-iki Fáy Dezső (Karinthy Frigyes rajza).