Literatura 2. (1927)

1927 / 3. szám - Muzsika - Kósa György - Henry Pruniéres nyilatkozik a magyar zenéről

Muzsika, véres valóság hangján beszéljük el, akkor a fantasztikum értelmetlennek, a mese naiv ke­­gyetlensége perverzitásnak, az eszmék,meg­­szállta hősök makacs mániásoknak hatnak. Tisztelet adassék az elhunyt mesternek, akit melódiaképző ereje, színes elképzelése, szélesvonalú építőművészete itt sem hagyott cserben. — A modern muzsikának sok külső eszközét szépen, sikeresen használja úgy har­­móniákban, mint egyes — főképp fúvóhiang­­szerek szabadabb kezelésében. Legszebbnek találtam a szerelmes rabszolgaleány (Lu) bu­ csudalát, aki inkább meghal, semmint bálvá­­nyát, a királyfit elárulja. íme egy elhihető igaz emberi megnyilvánulás. Nagyon szellemes a három kínai udvari ember Ping, Pang, Peng ritmikában is igen változatos tercettje. Az AU fanot komponálta mozgalmasan drámai, de Puccini széles vonalait nélkülöző záró­ duettből egy Új generáció új világa szól hozzánk és tra­­gikusan érezteti: Puccini csakugyan meghalt és életét éppoly kevéssé folytathatja másvalaki, mint munkáját. A Städtische Oper előadása fényes. Káp­­ráztató képek a színen, Salvatori, Lotte Schöne­chmann gyönyörű hangon szárnyalnak, a mai operákban szokatlan magasságokban. Ezt az operát vidéki együttesek nem fog­­ják győzni sem kiállítással, sem hanggal. 103 Kósa György Még nincs harmincéves s már két évtize­­des zeneszerzői múltra tekinthet vissza. Más gyermekek 8 éves korukban Robinson Crusoet olvassák, fantasztikus terveket szőnek, talán meg is szöknek a szomszéd városig... Kósa György fantáziája már ekkor is muzsikában nyilvánult meg. Romantikus operát kezdett komponálni Robinsonról 8 éves korában... Robinson fantasztikus vándorlása egyébként is nyomot hagyott lelkében: Kósa György, aki ma a Zeneművészeti Főiskola tanára, egy északafrikai városban valamelyik olasz stagione karmestere is volt s fél Európát bebarangolta. Azóta keresztülment Schumann, Wagner, Bartók, Kodály hatásán, mig önmagára talált. Táncok, dalok, pantomimek, hegedűre, zongo­­rára irt darabok, szimfónia, vonósnégyes, a Berlinben Linz Márta játszotta nagystílű he­­gedű;zongora;duó, Ady, Szabolcsi, Babits Mi­­hály szövegeire irt kantáták ennek az útnak állomásai. A divatos jelzők közül talán az expresszio­­nizmus illik rá legjobban, de ez is mértékkel: Kósa György szereti a dallamot, a melódia me­­legségét, a ritmussal átfűtött muzsikát. Kis zenekarra írt suiteje, melyben termé­­szete egyik jellemző vonását, szikrázó humo­­rát élvezzük különösen, eredeti finom hang­­szerelésével Kosa útját jelzi az opera szélesebb lehetőségei felé. Kosa humoros érzékét mu­­tatja, hogy régóta keres vígopera­ szöveget, de mikor Térey Sándor, akit erre felkért, Kempe­­len Farkas életéből vett szövegen (Csodaláda) dolgozva rájött, hogy ezt a témát csak drámai­­lag lehet megoldani, Kosa nem bírta bevárni és teljes erővel nekifeküdt a «Laterna Ma­­gicá»-nak, amelyben a pantomim elemei az éne­­kes drámával szövődnek össze. Az Opera most készül erre az érdekes bemutatóra. Elárulhat­­juk, hogy a darab irodalmilag is értékes szöve­­gét Kosa Györgyné írta. Kosa külföldi sikerei sokkal ismertebbek, semhogy arra külön kel­lene rámutatnunk. Berlin, Prága, Newyork en­­nek a világhír felé vezető útnak állomásai. Kosa György az új magyar zeneszerzőge­­neráció egyik legfrissebb tehetsége s legbizta­­tóbb ígérete. Henry Pruniéres nyilatkozik a magyar zenéről Párizs, 1927 januárjus Henry Pruniéres a legnagyobb és legko­­molyabb zenei lapnak, a La Revue Musicale- nak főszerkesztője. Jól ismert név ma már az egész világban. Először is, mint a modern fran­­cia zene legtöbb propagátora, másodszor, mint a nemzetközi zenei társaságok egyik aktív fő­­alakja, óriása és igen megbecsülendő propa­­gandát fejt ki egyrészt a francia muzsikának Kósa György

Next