Literatura 9. (1934)
1934. július 1. - Tudós írások
Világpolitika a malom alatt 1863 áprilisában érkezik Molnár György az „őrangyala“ társaságában — ahogy a rossz nyelvek Júliát elnevezték — Párisba. Júlia úgy remélte, hogy Párisban tárt karokkal fogadják majd. Hisz évekkel ezelőtt, még Bécsből, mint Batthyányné, rendkívül értékes ajándékot küldött III. Napóleonnak: a Reichstadti herceg egyetlen ismeretes nagykori olaj portréját. Azonkívül magyar patriótáktól ajánló levelet kért Irányi Dánielhez, hogy ez ajánlja be Kossuth Lajoshoz, aki küldjön számára ajánló sorokat Napóleon Jérôme exkirályhoz, hogy ez viszont a császárhoz adjon neki bevezető levelet. Egy kis konspiráció is belekeveredzött az ügybe: a magyar emigráció éppen ekkortájt számítgatott nagyban arra, hogy III. Napóleon megtámadja a habsburgi Monarchiát s hogy akkor a magyar emigránsok gerillacsapatai is akcióba léphetnek. Kossuth írt is ajánlólevelet Apraxin Júliának Jérôme-hoz, s a levelében voltak ilyen politikai természetű részletek is. Júlia a levél birtokában, díszmagyar ruhában hajtatott fel Jérôme palotája elé, ezzel persze nem kis feltűnést keltve a párisi utcán. A császári család protekcióját azért kereste Julia, hogy így megfelelő entréet kapjon részben a francia íróvilághoz, részben a színpadhoz. Az előbbi sikerült is: a párisi Société des gens de lettres tagjai közé fogadta, három magyar témájú, francia nyelven írott regénye alapján, sőt azt is elérte, hogy később egyik regényéhez Dumas fils írt előszót. A színpaddal nem volt ilyen szerencséje. Természetesen azt ambicionálta, hogy a Théátre Frangais színpadán léphessen fel; ehelyett egy francia színésziskola vizsgaelőadásain jutott csak szóhoz s még a mindenható kritikusnak, Janinnek protekciója sem segíthette azon a bajon túl, hogy bizony Júlia igen gyöngécske színésznő volt. Itthon az arisztokrácia dúlt falt azon való mérgében, hogy Julia most már a külföldön is kompromittálja a magyar mágnásságot, s mivelhogy éppen ez volt divatban, elhirdették róla, hogy „muszka ágens“. (Két évtizeddel előbb az urának jutott ki ez a megtisztelő jelző.) Chateaux en Espagne A párisi út ilyenformán meglehetősen csütörtököt mondott, Julia anyagi bajokba is keveredett. Hazajött és elkeseredésében elhatározta, hogy elhagyja a görögkeleti vallást, katolizál és apácának megy. Az ezúttal sem hiányzó rossz nyelvek ugyan azt állították, hogy katolizálásának egészen más oka volt: nem is apácának akart menni, hanem egy spanyol katolikus úrhoz feleségül. S akik így mondották, nem is tévedtek nagyot: 1869-ben csakugyan nőül ment Lorenzo Rubio Quillén spanyol lovastiszthez. Még vagy két regénye megjelent francia nyelven, de ezek már nem magyartárgyúak voltak, aminthogy a spanyol asszonnyá lett orosz hercegnő és magyar grófné többé soha magyar ügyekkel kapcsolatban nem szerepelt, anyja, férje és gyermekei számára többé nem létezett s mintha még önmaga is megfelejtkezett volna Magyarországról, amelynek igazáért pedig fiatal, romantikus lány korában, 1848-ban, uniformist akart húzni és karddal a kezében szeretett volna a harcmezőre menni... Állítólag a világháború alatt, 1917-ben húnyt el Spanyolországban. Az alkalmat pedig, amelyből kifolyóan ezt a színes életet most felfrissítettük, egy igen gondosan és nagy szeretettel megírott könyv szolgáltatta. Barna Katalin írta a szegedi egyetem francia intézetén ezt a művet (Une femme de lettres du Second Empire: La Comtesse Julie Apraxin, — La vie, ses oeuvres. Szeged, 1934, 207 oldal, 1 arckép), amellyel nagy szolgálatot teljesít a francia—magyar szellemi kapcsolatok felélénkítése terén, hiszen ma, a vie romancéel á nagy divatja idején az ilyen típusú megkapó életrajzok hatnak el legjobban a szélesebb körökhöz, ahol apránként mégis csak sikerül majd a köztudatba belevinni, hogy a közbenső német tampon ellenére is, ezer év óta itt sohasem szűnt meg a Páristól Budához vezető kulturális ozmózis.