Literatura 11. (1936)
Rónay Mária: Négyszem közt Megyery Ellával
megérkezzék", és ez így igaz. Élmény? — vonja fel gömbölyű vállát és ettől a mozdulattól szétáramlik bőréről a hódító, nehéz illatszer aromája, — élmény érheti az embert Abádszalókon is. Egy út szubjektív érdekessége nem a térképi távolságtól, nem a kilométerektől függ. Vannak emberek, akik úgy járják be a világot, mint Valami hotelcédulákkalteleragasztott koffer. Én mindig ki tudom szívni az érdekességet minden utamból. Mert nagyon igazságos valami az utazás: mindenkinek azt adja, amit megérdemel. — Milyen — nem külsőséges — döntő különbségeket tapasztalt, mialatt a világnak annyi tarka táját bejárta? Van csakugyan „más világ“? — Nincs. Ugyanazokat az emberi dolgokat találtam mindenütt, ahol ember él. És olyan megnyugtató az, hogy a világ olyan ismerős... — Mi az, ami a sok-sok utazás nyomán a legintenzívebben megmarad a lelkében az emlékek közül? Egy szín, egy illat, egy gesztus, egy táj varázsa? — Csak az emberek. Egy szó, egy mozdulat, egy beszélgetés a fák alatt. — De akkor ezek az impressziók inkább regénybe kívánkoznának, mintsem útleírásba! Miért nem ír regényt? — Mert nem tudok sokáig kotlani egy témán. Nincs türelmem hozzá Csak gyorsan túl lenni az íráson, — ez a vágyam mindig. Pedig sok regényhez való anyagom volna. Nem tudom, rá kerül-e a sor valaha, hogy megírjam. Most inkább a színdarab érdekel. Abból talán lesz valami. — Mondja kérem, kedves „Világvándora Hercegnő“... — Jaj, mennyit szekíroznak ezzel a névvel! — szakít félbe hirtelen mozdulattal, — azt hiszik az emberek, hogy magamra értettem a nevet, amikor ezt a címet adtam az egyik könyvemnek. Pedig egy nógrádi mesében fordul elő a „Világvándora Herceg“ figurája és ezt alakítottam át nőneművé. — Mindenesetre találóan. — Egyáltalán remek címeket tudok adni. Valóságos cím-genie vagyok, — mondja nevetve, — ami egy szerkesztőnél roppant fontos. A „Filléres vonat“-ot is én találtam ki, — teszi hozzá kislányos büszkeséggel. — Azt akartam az imént kérdezni, hogy sok vándorlása közben találkozott-e igazán boldog emberrel? Olyannal, akivel szívesen cserélt volna? — Cserélni, senkivel sem cserélnék, — komolyodik el, — mert senkit sem ismerhet az ember olyan alaposan, hogy megállapíthassa: érdemes-e a csere. Aztán meg: a saját bajainkhoz már hozzászoktunk, ismerjük a gyógyszereiket, de új habitusban, új körülmények között tétován kapkodnánk a gyógyszerszekrényhez... Mégis: a problémátlan primitív emberek álltak hozzám a legközelebb, az ő sorsuk az, ami vonz. Mert, ha még annyit dolgozom is, lényegileg nagyon lusta természet vagyok és azt tartom: a legszebb életforma: semmit sem csinálni, csak elálmosodni a napon ... Puhán elnyújtózik az exotikus csecsebecsékkel zsúfolt szoba tropikus levegőjében, mint egy fényesszőrű angoramacska. Úgy érzem, ez a mozdulat fejezi ki legjobban a lényét, a lustán, kényesen elnyúló angoramacskát, amely mozdulatlanságában is csupa feszültség és az első kis neszre remegve ugrik fel, hogy nekiiramodjék__És az örökös vándorlásban csak azért keresi a folytonos mozgást, hogy ezen keresztül eljusson a legteljesebb mozdulatlanságig, ahol a lélek taván a Nirvána tükröződik. Rónay Mária A Leicesterben folytatott ásatások során megtalálták a régi Mária-templom alapjait, amelynek kriptájában a hagyomány szerint 111. Richárdot eltemették. Az egyik kriptában hatalmas ólomkoporsót ástak ki, benne emberi csontvázzal, amelyet a tudósok 7/7. Richárd maradványainak tartanak, miután a feltűnően hátraugró homlok és az erős állkapocs megfelel III. Richárd jellegzetes vonásainak. Az irodalomra nézve annyiban, érdekes ez a hír, mert Shakespeare tudvalevőleg erről az angol királyról mintázta a kegyetlen és ravasz zsarnok típusát, akit egyik tragédiájának hősévé tett. III. Richárd 1483-ban, 31 éves korában foglalta el a trónt, de már két év múlva, alattvalóival vívott csatában esett el. Shakespeare 112 év múlva, 1507- ben írta meg a róla szóló drámáját.