Literatura 11. (1936)

Kurzweil Anna: Egy elfelejtett francia Petőfi-rajongó. Jacques Richard Petőfi-forditásai ma mint francia eredetiek szerepelnek

Egy elfelejtett francia Petőfi-rajongó Jacques Richard Petőfi-fordításai ma mint francia eredetiek szerepelnek A francia nemzet a Nagy Forradalomig önmagát, mint a kereszténység eszméi­nek leghivatottabb megvalósítóját, királyát pedig a legkeresztényibb királynak tar­totta. Ez a meggyőződés 1789 után már csak a kifejezetten katolikus világnézetű íróknál nyilvánul meg; a nemzet többsége s legjelentősebb szellemi vezérei ezentúl Franciaországot a világ világosságot­ hozó fáklyájának, a szabadság, egyenlőség, testvériség eszmei képviselőjének tekintik. Hitük szerint a francia nemzet van hivatva a forradalmi eszméken keresztül az igazi civilizációt a föld minden nemze­téhez eljuttatni. Ezt a messziánikus gondolatot még a napóleoni háborúkba valahogyan sikerült, belemagyarázni . Nagy Napóleon azért harcolt volna, hogy az egyes népeket feje­delmeik zsarnoksága alól felszabadítsa —, de III. Napóleon egész uralma, önkényes háborúi és zsarnok belpolitikája éles ellentétben állott ezzel az idealisztikus eszme­világgal. A második császárságnak már első éveiben szóhoz jut egy új generáció, csupa ifjúember, akik példaképül a ,,Forradalom“ és a ,,Negyvennyolc“ szellemi vezéreit választják, eszményük, álmuk pedig a Köztársaság. Ez az új, eszmei köztársaság jelenti számukra a lelkiismereti- és sajtószabadságot, békét, egyetértést, becsü­letességet, — a demokrácia minden erényét. Amikor 1859-ben a kormányzat zsar­noksága némileg enyhül, egész sereg rövidéletű újság és folyóirat lát napvilágot. Ezek közül „La Jeune France“ huszonkét számot ér meg, ,J Le Mouvement“-nak már­ csak hét számai jelentek meg (munkatársai többek közt Henri Brisson, Jules Vallés, Hector Malot), a „Travail“ című lap kilencedik s egyúttal utolsó száma pedig ezt a hírt közli: „Rendes munkatársaink közül hármat, Carré-t, Clemenceau-t és Taule-t letartóztatták.“

Next