Magyar Géniusz, 1892 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1892-01-24 / 4. szám
1892 Eredeti dalművek. Az operaházhoz három eredeti partitúrát nyújtottak be ez évben. Hegyi Béla, ki eddig csak operettekkel szerepelt, «A falu csúfja» czimű kis dalművet nyújtott be, mely Lenkei Henrik szövegére készült. Elbert Imre operaházi korrepetitor pedig öt felvonásos nagy operát nyújtott be, melynek szövege a Váradi Antal*Tamará»-jából van véve. Kőszeghy Gézától pedig «Cythére, az élő szobor* czímű három felvonásos ballet van a bírálóknál. Csillag Teréz, a nemzeti színház művésznője, hosszabb idő óta betegeskedik, de már javulóban van s nemsokára játszhatik is. A téli kiállítást e hó 25-én fogják bezárni. A király által vásárolt képek a budai királyi palotában fognak elhelyeztetni. MAGYAR GÉNIUSZ Miért maradt el Jókai felolvasása ? A Petőfi-társaság ez idei nagygyűlését lapunk jelen számának megjelenésével egyidejűleg tartja. A közönség bizonyára zsúfolásig meg fogja tölteni az akadémia dísztermét és mosolygó leányarczok kedves naivsággal fognak kandikálni a társaság fiatal és kevésbbé fiatal felolvasói felé, kiket eddigelé vagy hitéből, vagy munkáiból, vagy azokból az ábrándképekről ismertek, miket fiatal leányok kedvenc. Íróikról képzeletök elé rajzolni szoktak. A nagy közönség érdeklődését méltán meg is érdemli a Petőfi-társaság, mely eleven pezsgést hoz irodalmi életünkbe s csaknem az egyetlen társaság, mely a közönség figyelmét az irodalom felé terelni képes. De ezt a nagy várakozó, türelmetlen, érdeklődő közönséget holnap egy fájdalmas, csalódás fogja érni. Várni fogja lázas kíváncsisággal, lesni mohó vágygyal az ország kedvenczét, a magyar regénykirályt, az egyetlent, akit nagy alakjaink közül a jóságos végzet még meghagyott nekünk ; keresni fogja kutató szemekkel a szőnyeggel borított emelvényen, Jókai Mórt, dédelgetett kedvenczét, de nem fogja ott látni. Pedig a lapokban hirdetve volt még felolvasásának czíme is : «Petőfi halála». De a nagy költő nem tarthatja meg felolvasát, a díszgyűlés great attraction-je elmarad, a programm fénypontja kiesik, mert Jókai beteg . . . Mikor a társaság buzgó titkárától Szana Tamástól megtudtuk, kik fognak és mit felolvasni, mint új laphoz illik, feltettük magunkban, hogy az összes felolvasásokat megszerezzük a Magyar Géniusz számára. És ezt a feltevésünket meg is valósítottuk. Abonyi Lajostól,íerczeg¥erencztől már megkaptuk felolvasandó dolgozataikat, Rákosi Viktorét pedig, a népszerű Sipuluszét, már közöljük is ebben a számunkban (zárjel között jegyezzük meg, hogy regényének közlését éppen ez okból halasztottuk el jövő számunkig). Hátra volt még Jókai érdekes felolvasása Petőfiről. A közönséget mindig megbűvöli Jókai, ha felolvas, hát még ha Petőfiről olvas fel! . . . Csikorgó hideg volt, mikor a déli órákban ott állottam Jókai vejének, Feszty Árpádnak bájos villája előtt, mely a velenczei Desdemona-palota mintájára készült s annak hű másolata. Ez a gyönyörű kis kalitka úgy van idevarázsolva, mint egy kis idyll, s megérdemelné, hogy szárnyas rigmusokban zengjek dalt róla. De a rémséges hidegben bizony a legelszántabb troubadour ujjai is elfagynának a kobozon . . . Ezt tehát majd máskorra hagyjuk . . . Benyitottam a kapun, végig mentem az udvaron s néhány lépcsőn felsietve, ott voltam Jókai előszobájában, ahol Gábor diák, a nagy költő ismert inasa mosolygott reám. Hej ’sokszor elhozta ő már nekem gazdájának violatintával irt apró gyöngybötüs kéziratát. Bejelentett. A másik perczben már felém nyújtó kezét Jókai. Magas íróasztala előtt két karosszék áll egymással szembe. Leültetett és szembe ült velem. A napsugár besütött az ablakon épen a költő arczára. Csak most vettem észre, hogy milyen sápadt. Legutoljára Bécsben találkoztam a költővel a Grabenen, akkor megígérte, hogy a Magyar Géniusznak írni fog egy hosszabb elbeszélést. Erre az ígéretére hivatkoztam. A költő vállamra tette kezét. — Kedves barátom, nem tudok dolgozni ... ■I beteg vagyok. I — Hát a Petőfi-tárrsaság — — Nem olvashatok • • fel, most írtam meg Ko- „V mócsynak . . az influenza rémítően megviselt . . . Hiszen ha én dolgozni tudnék, ha mozogni tudnék, hát itt ülnék én most ?... Hiszen akkor rég túl volnék már Bergengóczián is — programmbeszédeket tartani, korteskedni, választókat lelkesíteni. De nem lehet, hetek óta nem tudok nyúlni tollhoz, nem tudok gondolkodni, . . . — Sajnálom, hogy háborgattam . . . Nem baj, jól esik beszélgetni . . . Aztán áttért a «Magyar Géniusz »-ra, melyről a leghízelgőbben nyilatkozott. Láttam, hogy terhére esik a beszéd is és eltávoztam a beteg költőtől . . . Lelkes ifjak, mosolygó leánykák, irodalmi mamák, kik megjelentek a Petőfitársaság holnapi díszgyűlésén, ne vegyétek rossz néven, ha a programm fénypontja hiányozni fog, ha mohó várakozástok nem lesz kielégítve, ha csalódás vár reátok a szőnyeggal borított emelvényen . . . . Jókai nem olvashat föl, a költő beteg. ......' ■ ' 12 Választási képek : «Programmbeszéd». Választási képek: «Pártvacsora». Választási képek: «Fellobogózott utcza». 63