Magyar Géniusz, 1896 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1896-03-22 / 13. szám
194 MAGYAR GÉNIUSZ az ő érdekük és a magyar művészet érdeke egyaránt. íme ilyen lesz a Vígszínház: A Vígszínház építkezése, bár csak múlt évi ápril 15-én, tehát 11 hónap előtt fogtak hozzá, már legnagyobbrészt be van fejezve, úgyhogy immár kétségtelen, hogy a színház, amint eredetileg terveztetett, ez év május 1-ső napján megnyílik. A színház külseje a barokk legvirágzóbb idejének stílusában épült. Lendületes alakzatai és architektonikus vonalai daczára nem túlterhelt czafrangos cztrádákkal. A készülőfélben levő, kiugró üvegtetővel fedett kocsifeljáró mögött emelkedik a kupolás előcsarnok, tömör alsó és szabadon tagolt felső részével, melyektől kétoldalt esnek a lépcsőháznak szánt szárnyak. Az előépület Róna József kiváló szobrász műterméből kikerült, figurális díszszel ékeskedik. Ehhez csatlakozik a nézőtéri lapos nyeregtetejével és az alacsonyabb nézőtéri mellékhelyiségek két oldalépítménye, mely a II. emelet magasságában nyitott terasszokban végződik. Ezekhez csatlakozik a zsinórpadlás befogadására szánt, kimagasló kupolával fedett színpadi felépítmény, melyet három oldalról, az öltözőket és színpadi ruhatárt magukban foglaló melléképületrészek öveznek. Ez az épület külseje. Ha a házba lépünk, legelőször a tágas előcsarnok, kariatidok által tartott boltozatos mennyezet alá jutunk. Innen egyidejűleg áttekinthetjük az öszszes fel- és bejárókat, mert az egész közönség egy központi kiindulópontból oszolhatik el a színházban. Most a földszinti folyosóhoz vezető egyik ajtón belépünk egy körfolyosóba, mely az egész épületet körülfutja, és amelyben nem kevesebb, mint hat különített ruhatár van oly czélszerűen elhelyezve, hogy a kellemetlen tolongás itt teljesen kizártnak látszik. Ezek után a terembe lépünk. Nem túlságos magas, kellemes, barátságos helyiség, de nagy, tágas terjedelmű. Tágas földszinten pillanthatunk végig, egy közép- és két oldaljárattal, huszonkét sor zártszékkel, állóhelyek nélkül. Ezt a földszintet csakis a proscéniumnál foglalja be két oldalt 3—3 páholy. A földszint előtt látható a mélyített, félig a színpad alá kerülő zenekar, mely körülbelül harmincz zenészre van szánva. A terem magasába tekintve, mindenekelőtt egy széles proscenium ötlik szemünkbe, mely gazdagon tagolt és díszített keretben záródik; ehhez a proscenium-kerethez csatlakoznak a tulajdonképeni proscenium-páholyok. Ezen páholyokhoz sorakozik mindkét oldalon, az erkély és I. emelet magasságában 7—7 páholy, melyek a színpaddal szemben nagy, zártszékes erkélyt foglalnak be. Mindezen páholyok és erkélyülések fölött, a I. emeleten, hatalmas amfiiteátrális erkély emelkedik, mint karzat, 9 ülőhelysorral és e mögött, azoktól elkülönítve, az állóhelyekkel. Ezen amfiteátrum fölött foltozódik az ülések mögötti oszlopokon nyugodva, a terem mennyezete. A mennyezet, valamint a prosceniumpáholyok folytatását képező mennyezeti ív, pazar stuccoszerűen és figurálisan díszített szobrászmunkával van ékesítve. A pompás ragyogású főcsillárt gazdag díszítésű légelvezető-rácsozat övezi. A külső keret és a csillárrács közt elterülő menynyezetrész Krenner Viktornak, Lotz tanár tanítványának pompás festménye szépen díszíti. A mennyezeti festmény központját a világirodalomból vett víg alakok menete képezi. Fallstaff korsóval kezében, mögötte Don Quijote lóháton, lándzsáját forgatva, Sancho Pauzával szilének, czintányért csattogtató, tánczoló faunok. Mindezek a felhők közül ereszkednek le a föld felé, az emberiség felvidítására; a víg múzsa vezeti őket, még egyszer a magasba felröppenve, a jelképies álarczczal jobbjában, tőle jobboldalt, felhőkön tánczolva, a fuvolajáték múzsája, baloldalt állva a lyra múzsája és a táncz múzsája, azzal egy csoportot alkotva. Az előtérben bohóczkodik a szatíra, egy középkori udvari bolond személyében, korbácscsal kezében. A kép alsó szegélyén, erős alapként festett barokk architektúra látható, jobbról s balról lépcsőzetekkel, amelyeken a nemzetek törnek felfelé, hogy ujjongva köszöntsék a jövevényeket. A festmény Tiepolo modorában van készítve, teljes mennyezeti hatásra céloz és a hasonló távlati hatású plasztikával — Friedl hírneves művész kitűnő munkája — annyira egybeforr, hogy a festmény s a dombormű külön hatása teljesen eltűnik. A mennyezet hátsó részét Gál Józsefnek, a Peleskei nótáris szerzőjének, Jókai Mórnak és Szigligeti Edének géniuszok által tartott arczképei ékesítik. A prosceniumkeretben az erkély magasságában van a királyi páholy, gazdag kiugró mennyezettel. Úgy ennek, mint az egész teremnek dísze barokk modorú, fehér, aranynyal ékítve, mig összes házfalai vörös szövettel vannak bevonva és valamennyi drapéria vörös arlaszszövetből való. Ha a vesztibülbe térünk vissza és a csinos fehér díszítésű páholylépcsőkön haladunk felfelé, az első nyugovónál a félemeleti (erkély) páholyok bejáróinál vagyunk; ha feljebb megyünk a lépcsőn, az I. emeleti páholyok bejáróihoz jutunk, amelyekhez két oldalt a czukrászda és a buffet csarnokai, középen pedig az erkélynek szánt ruhatár csatlakozik. Mindezek a helyiségek falai szövettel behúzvák, hiszül szolgálnak a gazdag bronzszinü selyem drapériák és a csinos bútorzat. Most a páholyösszekötő lépcsők egyikén haladunk lefelé, míg a földszinten a királyi páholy elkülönített bejárásához, lépcsőjéhez és előterméhez jutunk. Ennél a helyiségnél, amelyhez a mellékutczából kiugró mennyezettel fedett kocsifeljárón át juthatni, kizárólag kő és vas került alkalmazásra. A díszítés XVI. Lajos korabeli modorban van tartva, fatáblázattal és selyemszövet áthuzattal; hasonló a bútorzat, és gazdag szőnyeg fekszik valamennyi padlón és lépcsőn. A földszinti folyosón haladunk ezután át és ekként egy vasajtón keresztül egy páholyfolyosóba jutunk, a melyhez a színpadi bejárás csatlakozik, a portás páholyával és a magánszereplők öltözőivel. Nyomban a színpadra lépünk, melynek arányai valóban hatalmasak. A színpad szélessége 24 méter s mélysége a hátsó színpaddal együtt 21 méter. Lefelé két alsó színpad van berendezve, a színpadi dobogótól számított 20 méter magasságú zsinórpadlás és a színpad közt a két emeletes munkáskarzatok és hidak láthatók. A proscenium-nyílást gobelinmódra festett vasfüggöny zárja el; ezt a függönyt egy emeltyű segélyével a színpadi dobogón vagy a színpadi folyosón lehet leereszteni. A hátsó színpad hátterében dobogó eresztetik le, amelynek rendeltetése, hogy kocsiknak és lovaknak a színpadon való közlekedését lehetővé tegye. Leszállunk az alsó színpadhoz s látjuk annak teljes vasszerkezetét, színpadi czélokra szolgáló mindennemű gépezetek szövevényes mechanizmusát, a különféle sülyesztőket a szükséges csigákkal, forgattyúkkal, segédgépekkel, hogy egész falakat és csoportozatokat lehessen a mélyből feljuttatni, a díszletkocsik egész seregét és egyéb készülékeket. Innét felhaladva a színpad két oldalán fekvő lépcsők egyikét használjuk ez utunkban, három emeleten keresztül, különböző szertári és bútorraktárak, a magánszereplőknek, a segédstatiszta karszemélyzetnek szánt öltözők, próbatermek, olvasópróba- és könyvtári helyiségek, nagy jelmezruhatárak, szabóműhelyek, fegyver- és egyéb raktárak, az igazgatósági irodák s tűzoltósági lakrészek mellett haladva el, fel a második emeletig. Ezek a helyiségek, bár barátságosak s megfelelők, igen egyszerű kiállításuak, nagyobb gond fordíttatott a női magánszereplők öltözőinek a berendezésére, amelyek boudoir-módra bútoroztatnak. Mielőtt elhagynók a II. emeletet a színpad belsejében felmegyünk a zsinórpadlásig, ahol érdekes látvány terül elénk. Egész tömkelegét látjuk ott a kerekeknek, zsinóroknak, amelyek a színpadi gépezetekhez tartoznak, két nagy víztartányt és hatalmas vízvezetéki csöveket a zsinórpadlás mentén; ezek rendeltetése, tűz esetén olyan színpadi esőt ömleszteni, mely bármely színpadi tüzet eloltani képes. Mielőtt elhagynák a színházat, még a földszint alatti helyiségeket is megtekintjük. Ezeknek a színpad alatt fekvő része bútorraktárak czéljára szolgál, melyekből felvonógépek vezetnek a felső színpadra; ott vannak elhelyezve továbbá a központi fűtés készülékei. A nézőtér alatti helyiségek közt találunk egy zenész loyert és egy bekapcsoló helyiséget, melyben a villamosságnak az utczai vezetékből való bejuttatása és a színház összes helyiségébe való elosztása történik; ugyanitt van a központi fűtés és egy nagy elektromotor által hajtott u. n. pulsátor, mely a házba óránként 60.000 köbméter levegőt juttat a nézőtér alatti légkeverő helyiségbe s onnét az emeletek egyes légcsatornáiba. MÁTRAI BÉLA, a Vígszínház főrendezője, 1896