Magyar Géniusz, 1896 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1896-03-22 / 13. szám

194 MAGYAR GÉNIUSZ az ő érdekük és a magyar művészet ér­deke egyaránt. íme ilyen lesz a Vígszínház: A Vígszínház építkezése, bár csak múlt évi ápril 15-én, tehát 11 hónap előtt fog­tak hozzá, már legnagyobbrészt be van fejezve, úgy­hogy immár kétségtelen, hogy a színház, a­mint eredetileg tervez­tetett, ez év május 1-ső napján megnyílik. A színház külseje a barokk legvirág­zóbb idejének stílusában épült. Lendületes alakzatai és architektonikus vonalai da­czára nem túlterhelt czafrangos cztrádák­­kal. A készülőfélben levő, kiugró üveg­tetővel fedett kocsifeljáró mögött emelke­dik a kupolás előcsarnok, tömör alsó és szabadon tagolt felső részével, melyektől kétoldalt esnek a lépcsőháznak szánt szár­nyak. Az előépület Róna József kiváló szob­rász műterméből kikerült, figurális díszszel ékeskedik. Ehhez csatlakozik a nézőtéri lapos nyeregtetejével és az alacsonyabb nézőtéri mellékhelyiségek két oldalépít­­ménye, mely a II. emelet magasságában nyitott terasszokban végződik. Ezekhez csatlakozik a zsinórpadlás befogadására szánt, kimagasló kupolával fedett színpadi felépítmény, melyet három oldalról, az öl­tözőket és színpadi ruhatárt magukban foglaló melléképületrészek öveznek. Ez az épület külseje. Ha a házba lépünk, legelőször a tágas előcsarnok, kariatidok által tartott bolto­zatos mennyezet alá jutunk. Innen egyidejűleg áttekinthetjük az ösz­­szes fel- és bejárókat, mert az egész kö­zönség egy központi kiindulópontból oszol­­hatik el a színházban. Most a földszinti folyosóhoz vezető egyik ajtón belépünk egy körfolyosóba, mely az egész épületet körülfutja, és a­melyben nem kevesebb, mint hat különített ruhatár van oly czél­­szerűen elhelyezve, hogy a kellemetlen tolongás itt teljesen kizártnak látszik. Ezek után a terembe lépünk. Nem túl­ságos magas, kellemes, barátságos helyi­ség, de nagy, tágas terjedelmű. Tágas földszinten pillanthatunk végig, egy közép- és két oldaljárattal, huszonkét sor zárt­székkel, állóhelyek nélkül. Ezt a földszintet csakis a proscénium­­nál foglalja be két oldalt 3—3 páholy. A földszint előtt látható a mélyített, félig a színpad alá kerülő zenekar, mely körül­belül harmincz zenészre van szánva. A terem magasába tekintve, mindenek­előtt egy széles proscenium ötlik sze­münkbe, mely gazdagon tagolt és díszí­tett keretben záródik; ehhez a prosce­­nium-kerethez csatlakoznak a tulajdon­­képeni proscenium-páholyok. Ezen páholyokhoz sorakozik mindkét oldalon, az erkély és I. emelet magassá­gában 7—7 páholy, melyek a színpaddal szemben nagy, zártszékes erkélyt foglal­nak be. Mindezen páholyok és erkélyülések fö­lött, a I. emeleten, hatalmas amfiiteátrális erkély emelkedik, mint karzat, 9 ülőhely­sorral és e mögött, azoktól elkülönítve, az állóhelyekkel. Ezen amfiteátrum fölött f­oltozódik az ülések mögötti oszlopokon nyugodva, a terem mennyezete. A mennyezet, valamint a proscenium­­páholyok folytatását képező mennyezeti ív, pazar stuccoszerűen és figurálisan dí­szített szobrászmunkával van ékesítve. A pompás ragyogású főcsillárt gazdag díszí­tésű légelvezető-rácsozat övezi. A külső keret és a csillár­rács közt elterülő meny­nyezetrész Krenner Viktornak, Lotz tanár tanítványának pompás festménye szépen díszíti. A mennyezeti festmény központját a világirodalomból vett víg alakok menete képezi. Fallstaff korsóval kezében, mö­götte Don Quijote lóháton, lándzsáját for­gatva, Sancho Pauzával szilének, czin­­tányért csattogtató, tánczoló faunok. Mind­ezek a felhők közül ereszkednek le a föld felé, az emberiség felvidítására; a víg múzsa vezeti őket, még egyszer a magasba felröppenve, a jelképies álarczczal jobbjá­ban, tőle jobboldalt, felhőkön tánczolva, a fuvolajáték múzsája, baloldalt állva a lyra múzsája és a táncz múzsája, azzal egy csoportot alkotva. Az előtérben bo­­hóczkodik a szatíra, egy középkori udvari bolond személyében, korbácscsal kezében. A kép alsó szegélyén, erős alapként fes­tett barokk architektúra látható, jobbról s balról lépcsőzetekkel, a­melyeken a nem­zetek törnek felfelé, hogy ujjongva kö­szöntsék a jövevényeket. A festmény Tiepolo modorában van készítve, teljes mennyezeti hatásra c­éloz és a hasonló távlati hatású plasztikával — Friedl hírneves művész kitűnő mun­kája — annyira egybeforr, hogy a fest­mény s a dombormű külön hatása teljesen eltűnik. A mennyezet hátsó részét Gál Józsefnek, a Peleskei nótáris szerzőjének, Jókai Mórnak és Szigligeti Edének géniu­szok által tartott arczképei ékesítik. A prosceniumkeretben az erkély ma­gasságában van a királyi páholy, gazdag kiugró mennyezettel. Úgy ennek, mint az egész teremnek dísze barokk modorú, fehér, aranynyal ékítve, mig összes házfalai vörös szövettel vannak bevonva és vala­mennyi drapéria vörös arlaszszövetből való. Ha a vesztibülbe térünk vissza és a csinos fehér díszítésű páholylépcsőkön ha­ladunk felfelé, az első nyugovónál a fél­emeleti (erkély) páholyok bejáróinál va­gyunk; ha feljebb megyünk a lépcsőn, az I. emeleti páholyok bejáróihoz jutunk, a­melyekhez két oldalt a czukrászda és a buffet csarnokai, középen pedig az erkély­nek szánt ruhatár csatlakozik. Mindezek a helyiségek falai szövettel behúzvák, hiszül szolgálnak a gazdag bronzszinü selyem drapériák és a csinos bútorzat. Most a páholyösszekötő lépcsők egyikén haladunk lefelé, míg a földszinten a királyi páholy elkülönített bejárásához, lépcsőjé­hez és előterméhez jutunk. Ennél a helyi­ségnél, a­melyhez a mellékutczából kiugró mennyezettel fedett kocsifeljárón át jut­hatni, kizárólag kő és vas került alkalma­zásra. A díszítés XVI. Lajos korabeli mo­dorban van tartva, fatáblázattal és selyem­­szövet áthuzattal; hasonló a bútorzat, és gazdag szőnyeg fekszik valamennyi pad­lón és lépcsőn. A földszinti folyosón haladunk ezután át és ekként egy vasajtón keresztül egy páholyfolyosóba jutunk, a melyhez a szín­padi bejárás csatlakozik, a portás páho­lyával és a magánszereplők öltözőivel. Nyomban a színpadra lépünk, melynek arányai valóban hatalmasak. A színpad szélessége 24 méter s mély­sége a hátsó színpaddal együtt 21 méter. Lefelé két alsó színpad van berendezve, a színpadi dobogótól számított 20 méter magasságú zsinórpadlás és a színpad közt a két emeletes munkáskarzatok és hidak láthatók. A proscenium-nyílást gobelin­módra festett vasfüggöny zárja el; ezt a függönyt egy emeltyű segélyével a szín­padi dobogón vagy a színpadi folyosón lehet leereszteni. A hátsó színpad hátterében dobogó eresztetik le, a­melynek rendeltetése, hogy kocsiknak és lovaknak a színpadon való közlekedését lehetővé tegye. Leszállunk az alsó színpadhoz s látjuk annak teljes vas­szerkezetét, színpadi czé­­lokra szolgáló mindennemű gépezetek szö­vevényes mechanizmusát, a különféle sü­­lyesztőket a szükséges csigákkal, forgat­­­tyúkkal, segédgépekkel, hogy egész falakat és csoportozatokat lehessen a mélyből fel­juttatni, a díszletkocsik egész seregét és egyéb készülékeket. Innét felhaladva a színpad két oldalán fekvő lépcsők egyikét használjuk ez utunkban, három emeleten keresztül, különböző szertári és bútor­­raktárak, a magánszereplőknek, a segéd­statiszta karszemélyzetnek szánt öltözők, próbatermek, olvasópróba- és könyvtári helyiségek, nagy jelmezruhatárak, szabó­műhelyek, fegyver- és egyéb raktárak, az igazgatósági irodák s tűzoltósági lakrészek mellett haladva el, fel a második emeletig. Ezek a helyiségek, bár barátságosak s megfelelők, igen egyszerű kiállításuak, na­gyobb gond fordíttatott a női magánsze­replők öltözőinek a berendezésére, a­me­lyek boudoir-módra bútoroztatnak. Mielőtt elhagynók a II. emeletet a szín­pad belsejében felmegyünk a zsinórpad­lásig, a­hol érdekes látvány terül elénk. Egész tömkelegét látjuk ott a kerekeknek, zsinóroknak, a­melyek a színpadi gépe­zetekhez tartoznak, két nagy víztartányt és hatalmas vízvezetéki csöveket a zsi­nórpadlás mentén; ezek rendeltetése, tűz esetén olyan színpadi esőt ömleszteni, mely bármely színpadi tüzet eloltani képes. Mielőtt elhagynák a színházat, még a földszint alatti helyiségeket is megtekint­jük. Ezeknek a színpad alatt fekvő része bútorraktárak czéljára szolgál, melyekből felvonógépek vezetnek a felső színpadra; ott vannak elhelyezve továbbá a központi fűtés készülékei. A nézőtér alatti helyisé­gek közt találunk egy zenész loyert és egy bekapcsoló helyiséget, melyben a vil­lamosságnak az utczai vezetékből való bejuttatása és a színház összes helyi­ségébe való elosztása történik; ugyanitt van a központi fűtés és egy nagy elektro­motor által hajtott u. n. pulsátor, mely a házba óránként 60.000 köbméter levegőt juttat a nézőtér alatti légkeverő helyiségbe s onnét az emeletek egyes légcsatornáiba. MÁTRAI BÉLA, a Vígszínház főrendezője, 1896

Next