Magyar Géniusz, 1899. (8. évfolyam, 1-52. szám)
1899-01-01 / 1. szám
A MŰVÉSZET BARÁTAIHOZ!ii i ii ii'iiiiiiii iiiiiiiiiiiii ii ii i mi mu ni iiiiiiiii ii mi ii in ii ii i iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiitiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii T , T j ^ /i r r I Á \T C iiiiiiiiiiiiiiiniiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiim; i irta n U U K J A ol U j. mai nappal a «Magyar Géniusz» munkásainak sorába lépek, hogy ezt a lapot, amely egy erőteljes nemzeti művészet istápolását tűzte ki maga elé feladatul, én is a tőlem telhető legnagyobb lelkesedéssel támogassam. Az utóbbi időben örömmel láthattuk, hogy ez a hanyatló évszázad hazánkban is új eszményeknek és új reményeknek pirkadásával fog befejeződni. Minden téren nemes versenygés indult meg bizonyos igazság, őszinteség és becsületesség felé. Ezt a törekvést legjobban kidomborodva látjuk képzőművészeti téren. Itt határozottan egészséges tisztulás és nemesebb erjedés állott be, amelytől jogosan várhatjuk nemzeti művészetünk kiforrását. Ezt a magasztos czélt akarom én is hittel és szeretettel szolgálni. Ösztönző példát pedig James Ruskin életéből merítek, aki hazájában műizlést, műszeretetet és művészetet tudott teremteni az angol társadalom minden rétegében. Ez a city-i egyszerű borkereskedő Florenczbe került el s a liliomok városában szerette meg a szépet, úgy a természetben, valamint a művészetben. Lelke megérezte azokat a finomságokat, amelyek nemcsak ízlést teremtenek, hanem egy nemzet közszellemét is nemesen átalakíthatják. Ezt a meggyőződést vitte magával hazájába s e pillanattól kezdve életét az angol művészet felvirágoztatására áldozta. Belátta, hogy nem elég szeretni a szépet, hanem kell, hogy terjesszük is ennek a kultuszát. Ő is tehát az egyik kezében mindig virágot tartott, de a másikban kardot, mint azok a középkori leventék, akik költői lélekkel mentek a harczba, hogy utat törjenek a pogány durvaságokon keresztül a názereti szent hajlékig, ahol porba borulva imádhatták azután a legszentebb eszményt és az örök szűzi tisztaságot. Ebben különbözött Ruskin a megszokott kritikusoktól, akik egy-egy műkiállítást megbírálnak, irányokat megvédnek vagy megtámadnak, de sem reformeszméket felvetni, sem azokat a művészet fejlesztése és haladása érdekében megvalósítani nem tartják feladatuknak. Ruskin ellenben egyetlen eszmét ki nem mondott, egyetlen elvet fel nem vetett anélkül, hogy annak keresztülvitelére minden erejéből mindent el ne követett volna. A gondolat nála a tett erejével bírt. Kimondta, hogy az ízlést bele kell vinni a tömegbe is. S ő belevitte! Kimondta, hogy a műérzéket fejleszteni, a művészeket pedig rendszeresen és okosan nevelni és vezetni kell. Múzeumokat kívánt felállittatni országszerte, hogy még a kezdetleges kultúrában élő tömeg is könnyen hozzáférhessen az isteni művészetnek léleknemesitő alkotásaihoz s amit mondott meg is valósitotta ! Kitartott lelkesen és bátran pedig kezdetben gúnyolták, kinevették, sőt hazá