Magyar Könyvgyűjtő, 2002 (2. évfolyam, 1-10. szám)
2002-08-01 / 7. szám
Antikvária - Ó nyugatom szigete Óbudán -Cseszelgetes (Pécsi Gáborral Ha a Kolosy tér környékén van dolgom, biztosan szakítok időt arra, hogy körülnézzek az Óbuda Antikváriumban. Viszszatérő vásárlóként már pontosan tudom, melyik sarokban, mit kereshetek. Most is figyelmesen nézelődöm, míg a tulajdonos telefonál, vagy kiszolgálja a vásárlókat. A forgalom változó, gyakran kettesével jönnek, máskor jó ideig meg se szólal az ajtó feletti harang. Aki ide belép, garantáltan nem bánja meg. A forgalmas, Lajos Lajos utcában egy csapásra megtalálja a nyugalom szigetét. Az üzletben békés hangulat uralkodik. Ha az ingaóra néha nem jelezne, azt hihetnénk, megállt az idő. A halkan szóló klasszikus zene mellett nyugodtan bele lehet feledkezni a könyvek böngészésébe. Ilyen harmonikus környezetben olvasgatni gyógyszer a külvilág ártalmai ellen. — Nagyon szeretek az antikváriumomban dolgozni - mondja Pécsi Gábor. — Ha ide belépek azonnal megnyugszom. Örülök annak, ha ezt mások is így érzik. — Hogyan lett antikvárius? — Jókora kitérőt tettem, mielőtt erre adtam a fejem. Alkalmazott grafikát tanultam az Iparművészeti Főiskolán. Első munkahelyem a Corvina Kiadó volt, még Cserpefalvi Imre igazgató vett fel műszaki szerkesztőnek. Biztos vagyok benne, hogy az ott eltöltött nyolc kilenc év volt az az időszak, ami elkötelezett a könyvszeretet mellett. A Corvinától való távozásom után szabadúszó grafikusként dolgoztam több kiadónak, legtöbbet a Magvetőnek. A hetvenes évek elején leszerződtem az Ifjúsági Magazinhoz képszerkesztőnek. A Magazinnal párhuzamosan sok lap arculattervezésében vettem részt a Filmvilágtól a Mozgó Világig. - Kitől örökölte a művészet iránti szeretet? - Édesapám szobrász volt. Az ő pályája azért nem vonzott, mert láttam, milyen hihetetlenül nehezen élünk meg belőle. - Könyveket mióta gyűjt? - A hatvanas évek eleje óta. Elsősorban a magyar őstörténettel foglalkozó tudományos munkák érdekeltek. Az évek során azonban több ezer kötetes könyvtárat gyűjtöttem össze. Aki szakértelemmel gyűjti a könyveket, az előbb utóbb elsajátítja ezt a szakmát. Eleinte csak gyűjtőként látogattam az antikváriumokat. Később kereskedtem is a régi könyvekkel, hirdetések segítségével vásároltam és árultam. Igyekeztem megkerülni az antikváriumokat, ameddig lehetett. Mivel ez a tevékenység szabálytalan volt, nagy tételben veszélyes volt üzletelni. Megszereztem az antikváriusi szakképesítést, majd alkalmazottként beléptem ebbe az üzletbe, mely akkor a Libri Kft. tulajdonában volt. Valamivel később a privatizáció idején kollégámmal, Csanádi Péterrel közösen megvásároltuk a boltot. Körülbelül három évig dolgoztunk együtt. Neki jelenleg Újpesten van önálló boltja, az Anonymus antikvárium. - Milyen állapotban volt az üzlet, amikor átvették ? - Elképzelhetetlen. Minden el volt hanyagolva. A Központi Antikvárium kiárusító boltja volt. Hosszú évekig tartott, mire a mai arculatát kialakítottam. Most már majdnem olyan, ahogy valaha elképzeltem. Kisebb átalakításokon, felújításokon mindig töröm a fejem, és hátra van még a számítógépes rendszer telepítése. - Az eredeti szakmája nem hiányzik ? - Ezt a régi kollégák is megkérdezik, ha meglátogatnak. Tiztos vagyok benne, ha Szindbád M m még mindig köztünk hajózna, a Lajos utcában járva, néha bejönne ebbe az üzletbe. Innen nincs messze a Templom utca, ahol szülőatyja, Krúdy Gyula, utolsó kalandjait megálmodta hetven évvel ezelőtt. Szükség van egy könyvekkel körülbástyázott, nyugodt sarokra, ahol fél liter zöldszilváni után, egyedül meg lehet pihenni, amikor már az ember mellől eltűntek a régi barátok, hűtlenek lettek hozzá a pincérek, a kocsmárosok, a markőrök, bukmékerek, krupiék, handlék, és a többiek. Megpihenni és erőt gyűjteni a holnapra. Beszélgetni a könyvárussal, elmesélni neki, hogy mi mindent szeretett egykor: a vidéki tánciskolát, a kis vendégfogadót, az őszi liget vérfoltos faleveleit, az elhagyott szélmalmokat, a melankolikus kocsiutat, a vándorcirkusz lovarművésznőjének mosolyát, a zárdanövendékeknek elmondott hazugságait, a sokgyermekes nőknek tett szerelmi vallomásokat, a fiatal lányok álmában való elrejtőzéseket, az óramutatót, amely szüntelenül vigyáz az óbudai kisasszonyokra... JQ3 agyar8 iScmyv’gyurto