Magyar Könyvgyűjtő, 2002 (2. évfolyam, 1-10. szám)

2002-08-01 / 7. szám

Antikvária k könyv kínálat és kereslet - a „régi, szép időkből” - - Tiszta profilú, antikvár könyvekkel teli bolt nincs is Budapesten, mert a piac nem bírná el, nincs olyan tőkeerős közönség, amelyik csak 18-19. századi dolgokkal foglalkozna, az antikváriumok többségében a készlet nagyobbik részét a használt könyv adja. A ritkasá­gokat az ember külön kezeli, ezekből aukciós tétel lesz a legtöbbször. A „használt”, vagy second hand könyvek lehetnek akár újdonságok is, és lehet­nek negyven-ötven éves kiadványok. A hagyatékokban az antikvárus számára igazán komoly kínálat, régi, ritka könyv ma már alig van. 15-20 éve még voltak ilyen hagyatékok: kö­zéposztálybeli (polgári) családoknál három-négy generáción át gyűjtötték mondjuk a régi első kiadásokat, az Erdélyre, a magyar középkorra vonatkozó könyveket. A háromszor­­négyszer harminc év alatt fölgyűlt anyag nagyon egységes gyűjteményt képezett. - Ebbe a viszonylag kicsi és majd azt mondtam: félreeső he­lyen lévő boltba kik hoznak és milyen jellegű könyveket? - Elsősorban a környékbeliek fordulnak hozzám, dehát „a hosszú, munkás évek alatt” nagyon sok jó kapcsolatot épí­tettem ki, úgyhogy egész Budapestről vásárolok, de még vidékről is rendszeresen. A hagyatékból idekerülő, vagy köl­tözéskor feleslegessé váló könyvek között akadnak száz év előtti kiadványok, a táskában-szatyorban behozott könyvek között tíz-húsz évvel ezelőtti könyvek vannak. -Mi az, amire azonnal lecsap? - Az utolsó negyven évben is volt nagyon sok olyan cím­szó, amely „csak” 3000 példányban jelent meg, egy-egy az Akadémiai Kiadónál megjelent mű impresszumában pedig hét-nyolcszázas példányszámot láthatunk. Ez akkor alacsony példányszám volt, most sokszoros áron el lehet őket adni, mert hiánypótló munkák. Ugyanez a helyzet a kritikai kiadá­sokkal, egy Mikes első kötetet nem tudom mióta nem vásárol­tam. Örültem, hogy a kettes és hármas nemrégiben újra fel­bukkant. Az Arany-köteteket is keresik, viszont nem hozzák. - Gondolom, egy műszaki, egy tudományos-ismeretter­jesztő könyv az idők folyamán elavult, egy agyonideologizált irodalomtörténeti vagy valláskritikai kötet mint a szocialista könyvkiadás jellegzetes tömegterméke szintúgy. - Elsősorban a természettudományos, orvosi és műszaki könyveknél van így. Ezekből csak egy-két speciális, a megje­lenésekor is keresett dolgot veszek meg. Az ötvenes-hatvanas­­hetvenes években propagandisztikus céllal megíratott köny­vek óriási példányszámban jelentek meg, ezért rendszeresen felbukkannak, ezekből egy-egy példányt tartok, hátha kell va­lakinek, aki arra kíváncsi, húsz-harminc évvel ezelőtt mi volt a hivatalos álláspont. - Eszembe jut, hogy a rend­szerváltozás tájékán sokan el tudták adni a Sztálin-, Lenin­­vagy Marx-köteteiket. - Ez a jelenség 89-90 táján na­gyon hamar lecsengett, még Marx Tőkéjét mint klasszikust keresik, de ilyen jellegű dolgok­ból ma már kínálat sincs. - Ha a szocialista könyv­kiadás jó oldalát nézzük, tény, hogy valaki nagyon jó magyar és külföldi anyagot tudott összeszedni, olcsón, szépirodalom­ból. Ha a 19-20. századi magyar és angol-német-francia-o­­rosz klasszikusokat nem vette meg akkor, most ugyanazokat a címeket kemény pénzekért tudja csak beszerezni.­­ Akkoriban valóban sok értékálló művet, köztük gyerek- és ifjúsági irodalmat adtak ki, és nagyszerű kiadásban, félvá­szon, egész vászon, félbőr, egész bőr kötésben. Nívós kiadvá­nyok voltak szép számmal, remek válogatott vagy életműso­rozatok (A világirodalom klasszikusai, Helikon klasszikusok, Csehov-, Tolsztoj-, Thomas Mann- és a Balzac-sorozat), de egyedi kiadványok is. A magyarok közül Jókait, Mikszáthot, Móriczot, Gárdonyit, Krúdyt, Kosztolányit említhetem. Eze­ket jól meg tudja venni az ember, és el is tudja adni. - Az 56-os forradalom után egészségesebbé vált a magyar könyvkiadás, olyan szerzők jelenhettek meg újra, akik tíz éves szilenciumra voltak ítélve. Fordításból kellett megélniük, vagy ha mást nem is, gyerekkönyvet azért publikálhattak. Nézzük hát a 60-70-es évek sikerszerzőit! Kik azok a regényírók, akik „ túlélték ” a könyvpiac el- illetve felszabadulását?­­ Akiket ma is keresnek: Németh László, Passuth László és Kodolányi János, ők persze már a két világháború között is alkottak. Egy újabb nemzedék képviselője Sántha Ferenc és Fejes Endre, az ő műveiket azért keresik állandóan, mert kö­telező olvasmányok. A Szépirodalmi Kiadó sztárja volt Szil­­vási Lajos, az ő munkáit tán jobban keresik, mint a Magvető egykori bestseller-szerzőjéét, Berkesiét. Viszont alig lanyhult a Moldova-könyvek iránti érdeklődés. Majdnem töretlen a népszerűsége Fekete Istvánnak. Keresik a Verne-könyveket, a Csíkos és a Pöttyös sorozat darabjait. - Előfordult, hogy egy kiadó megkérdezte magától, hogy a régebbi, időtálló kiadványokból mit keresnek - persze hiába - az érdeklődők, és ennek alapján adtak ki újra valamit? - Lehet, hogy bizonyos kiadók munkatársai bejárnak ide, ám nem fedik fel magukat. Komolyra fordítva a szót: mosta­nában ilyesmi nem történt, viszont még a nyolcvanas években a Móra Kiadótól rendszeresen megkerestek. De nem tudom, hogy a beszélgetéseknek - mi fogy? hogy fogy? - lett-e vala­milyen eredménye a kiadás szempontjából. W Z­­alloschek Miklós több mint hat- j­r­minc éve foglalkozik hivatásból V­W könyvekkel. 1967 végén került az Állami Könyvterjesztő Vállalathoz, köny­ves pályája kezdetétől régi könyvekkel fog­lalkozik, gyakran vezet aukciót. 1992 jú­niusa óta a Király utcai Amicus antikvá­rium tulajdonosa. ifilA&yar JSonvvcivutto Cs. A

Next