Magyar Könyvgyűjtő, 2004 (4. évfolyam, 1-10. szám)

2004-12-01 / 10. szám

Bibliofilla­ tár sorozat is hasonló áron vette a kéziratokat. Karinthy Fri­gyesnek például ezer példányonként száz, összesen háromszáz koronát ajánlott fel, amelynek fejében egyszer s mindenkorra megszerezte a kiadás jogát. Az olcsó kiadású kötetek ára az idő tájt negyven fillérre rúgott. Egy 1919-ben a Hogyan fizette a tőkés társadalom az íróit? című cikkében Nagy Lajos is bán­kódik a száz forintos honorárium miatt. Felvethetjük persze, hogy hol kapnak a szerzők manapság huszonöt százalékos ré­szesedést az általuk írott könyv bolti árából? Kosztolányinak meghozta a sikert Bibliofil sorozatát a Tevan-amatőrkönyvek címen adta közre. Régies hangulatot idéztek ezek a kötetek, szépen rajzolt borító fedte őket, s mívesek voltak bennük az illusztrációk is. A soro­zatnak már az első példányai megnyerték a közönség tetszését. A Kosztolányi Dezsőnek az első sikert megho­zó A szegény kisgyermek panaszai tartozott ide, valamint az 1916-ban kiadott Krúdy - könyv, az Aranykéz utcai szép napok, amelyet Major Henrik fametszetei díszítettek. A kezde­ti kétszáz-háromszázas példányszámot állan­dóan emelték. Krúdy így hálálkodott Tevannak 1916-ban siófokon kelt levelében: „El vagyok bűvölve. Ön varázsló, Uram. Szeretném meg­csókolni a munkásai kezét. Aki látta a könyvet, torkán akad a szó a meglepetésről”. A sorozatban többek között megjelent Cso­konai Vitéz Mihály Lillája, Kisfaludy Károly­ról a Tollagi János viszontagságai Kolozsvári Sándor fametszeteivel, továbbá Kisfaludy Sán­dor Regéi és Fazekas Mihály Lúdas Matyija. A modern hazai bibliofilia kiemelkedő alkotá­sa A bölcs Esopusnak fabulái 1943 karácsonyáról. Ezerkét­száz példányban nyomtatták s ez a mennyiség egy-két hét alatt elfogyott. A kötet Heltai Gáspár 1566-ban Kolozsvárott megjelent fabuláinak gyűjteménye, amelyet Keleti Arthur írt át és régi olasz fametszetek adták az ilusztrációt. Tevan Andort 1944-ben deportálták. Amikor egy évvel ké­sőbb visszatérhetett, elsősorban dobozkészítésre kapott meg­bízást, a könyvnyomtatás azonban nem hagyhatta nyugodni: 1948-ban újra megjelentette az Esopust. Ugyancsak Keleti Arthur működött közre, immár fordító­ként, a másik nagysikerű mű, Anatol France Nyársforgató Ja­kab meséi című munkájánál, amelyet szintén 1948-ban adott közre Tevan Andor. A kötetet a Didót antikva betűiből szed­ték és Hincz Gyula százhúsz színes rajzával illusztrálták. Ti­­pografizálása, készítése egy álló esztendeig tartott. Tevan An­dornak nemcsak a szövegképet köszönhetjük, hanem az il­lusztrációt is. Ahogy a korabeli munkatársak mesélik, vésőt ragadott, s a képek sokszorosításához maga metszette a linó­leumot. Eredményként könyvelhetjük el, hogy a könyv mű­vészi értéke felbecsülhetetlen. Szakértők állítják, hogy a ma­gyar Tevan-féle változat szebb mind a két korábbi francia kiadásnál. A szakmai elismerés sem maradt el. Mindkét 1948- as kötet megkapta az év legszebb könyve címet, a könyvmű­vészt pedig a Pro Arte kitüntetésben részesítették. Az államnak adta A következő esztendőben Tevan Andor nyomdáját felaján­lotta az államnak. Az épületben ma a hajdani könyvművész­ről elnevezett nyomdaipari szakközépiskola működik. A környéken pedig mindenki tudja, hogy Tevan Andornak nem elenyésző szerepe volt abban, hogy a város, Békéscsaba és a térség a nyomdászat fellegvára lett. A neves könyvművészt 1950-től előbb a Mű­velt Nép kiadónál alkalmazták, majd az Ifjúsá­gi Könyvkiadó képszerkesztőjeként dolgozott haláláig, 1955-ig. Híres munkájának, amelyen nyomdász-, könyvtáros- és irodalomtudós generációk oko­sodtak, A könyv évezredes útja a címe: Az ere­deti ősnyomtatványok és a könyvművészet leg­szebb remekeinek faximiléit is szép számmal tartalmazó kötetet mindazoknak szánta, akik a könyvnyomtatás iránt érdeklődnek és akik sze­retik a könyvet. Nyomdászattörténeti műve előszavában így vall a soha el nem múló szakmai szerelemről: „Igyekeztem rá­világítani arra, hogyan jutott el évszázadokon át a könyv mai megjelenési formáig. Ezen túl inkább a szép könyv iránt való érdeklődést igyekeztem felkelteni, valamint átplántálni abból a sok örömből, gyönyörűségből, amit nekem a szép könyvekkel való foglalkozás jelentett. Munkám nem kutató tudós munká­ja. Könyvemben olyan sorok is találhatók, amelyekben túlzot­tan lelkes hangot ütök meg. De talán ez megbocsátható a régi nyomdászmesternek, a könyv áhítatos rajongójának”, man Mátraházi Zsuzsa Elhunyt Király Géza. Antikvárius volt, szívvel, lélekkel. Némi rövid könyves előzmények után, fiatalon került az Állami Könyvterjesztő Vállalat 63. számú antikváriumába eladónak, ahol megérintette őt a könyvszakma, a régi könyvek varázslatos hangulata, és eltökélte - ezt gyakran mondta is -, hogy nem akar mást csinálni, mindig antikvárius akar lenni, így történt. Az antikváriumban huszonegynéhány év alatt sokan megfordultak dolgozóként, jöttek és elmentek, ő maradt. Huszonöt hosszú éven át. Az antikvárium nevet kapott, 63. számúból Parnasszussá lett, ő eladóból társtulajdonos boltvezetővé lépett elő, de semmi nem változott: a vevők szerették őt, ő szerette vevőit, a könyveket, a barátait. S persze feleségét, két fiát... Most mindenki szomorú, még tán az antikvárium pol­cain maradt könyvek is... Király Géza barátom 45 évet élt. Hiányzik: Kiss József 9 JSonvvoivutto

Next