Magyar Könyvgyűjtő, 2004 (4. évfolyam, 1-10. szám)
2004-12-01 / 10. szám
Bibliofilla tár sorozat is hasonló áron vette a kéziratokat. Karinthy Frigyesnek például ezer példányonként száz, összesen háromszáz koronát ajánlott fel, amelynek fejében egyszer s mindenkorra megszerezte a kiadás jogát. Az olcsó kiadású kötetek ára az idő tájt negyven fillérre rúgott. Egy 1919-ben a Hogyan fizette a tőkés társadalom az íróit? című cikkében Nagy Lajos is bánkódik a száz forintos honorárium miatt. Felvethetjük persze, hogy hol kapnak a szerzők manapság huszonöt százalékos részesedést az általuk írott könyv bolti árából? Kosztolányinak meghozta a sikert Bibliofil sorozatát a Tevan-amatőrkönyvek címen adta közre. Régies hangulatot idéztek ezek a kötetek, szépen rajzolt borító fedte őket, s mívesek voltak bennük az illusztrációk is. A sorozatnak már az első példányai megnyerték a közönség tetszését. A Kosztolányi Dezsőnek az első sikert meghozó A szegény kisgyermek panaszai tartozott ide, valamint az 1916-ban kiadott Krúdy - könyv, az Aranykéz utcai szép napok, amelyet Major Henrik fametszetei díszítettek. A kezdeti kétszáz-háromszázas példányszámot állandóan emelték. Krúdy így hálálkodott Tevannak 1916-ban siófokon kelt levelében: „El vagyok bűvölve. Ön varázsló, Uram. Szeretném megcsókolni a munkásai kezét. Aki látta a könyvet, torkán akad a szó a meglepetésről”. A sorozatban többek között megjelent Csokonai Vitéz Mihály Lillája, Kisfaludy Károlyról a Tollagi János viszontagságai Kolozsvári Sándor fametszeteivel, továbbá Kisfaludy Sándor Regéi és Fazekas Mihály Lúdas Matyija. A modern hazai bibliofilia kiemelkedő alkotása A bölcs Esopusnak fabulái 1943 karácsonyáról. Ezerkétszáz példányban nyomtatták s ez a mennyiség egy-két hét alatt elfogyott. A kötet Heltai Gáspár 1566-ban Kolozsvárott megjelent fabuláinak gyűjteménye, amelyet Keleti Arthur írt át és régi olasz fametszetek adták az ilusztrációt. Tevan Andort 1944-ben deportálták. Amikor egy évvel később visszatérhetett, elsősorban dobozkészítésre kapott megbízást, a könyvnyomtatás azonban nem hagyhatta nyugodni: 1948-ban újra megjelentette az Esopust. Ugyancsak Keleti Arthur működött közre, immár fordítóként, a másik nagysikerű mű, Anatol France Nyársforgató Jakab meséi című munkájánál, amelyet szintén 1948-ban adott közre Tevan Andor. A kötetet a Didót antikva betűiből szedték és Hincz Gyula százhúsz színes rajzával illusztrálták. Tipografizálása, készítése egy álló esztendeig tartott. Tevan Andornak nemcsak a szövegképet köszönhetjük, hanem az illusztrációt is. Ahogy a korabeli munkatársak mesélik, vésőt ragadott, s a képek sokszorosításához maga metszette a linóleumot. Eredményként könyvelhetjük el, hogy a könyv művészi értéke felbecsülhetetlen. Szakértők állítják, hogy a magyar Tevan-féle változat szebb mind a két korábbi francia kiadásnál. A szakmai elismerés sem maradt el. Mindkét 1948- as kötet megkapta az év legszebb könyve címet, a könyvművészt pedig a Pro Arte kitüntetésben részesítették. Az államnak adta A következő esztendőben Tevan Andor nyomdáját felajánlotta az államnak. Az épületben ma a hajdani könyvművészről elnevezett nyomdaipari szakközépiskola működik. A környéken pedig mindenki tudja, hogy Tevan Andornak nem elenyésző szerepe volt abban, hogy a város, Békéscsaba és a térség a nyomdászat fellegvára lett. A neves könyvművészt 1950-től előbb a Művelt Nép kiadónál alkalmazták, majd az Ifjúsági Könyvkiadó képszerkesztőjeként dolgozott haláláig, 1955-ig. Híres munkájának, amelyen nyomdász-, könyvtáros- és irodalomtudós generációk okosodtak, A könyv évezredes útja a címe: Az eredeti ősnyomtatványok és a könyvművészet legszebb remekeinek faximiléit is szép számmal tartalmazó kötetet mindazoknak szánta, akik a könyvnyomtatás iránt érdeklődnek és akik szeretik a könyvet. Nyomdászattörténeti műve előszavában így vall a soha el nem múló szakmai szerelemről: „Igyekeztem rávilágítani arra, hogyan jutott el évszázadokon át a könyv mai megjelenési formáig. Ezen túl inkább a szép könyv iránt való érdeklődést igyekeztem felkelteni, valamint átplántálni abból a sok örömből, gyönyörűségből, amit nekem a szép könyvekkel való foglalkozás jelentett. Munkám nem kutató tudós munkája. Könyvemben olyan sorok is találhatók, amelyekben túlzottan lelkes hangot ütök meg. De talán ez megbocsátható a régi nyomdászmesternek, a könyv áhítatos rajongójának”, man Mátraházi Zsuzsa Elhunyt Király Géza. Antikvárius volt, szívvel, lélekkel. Némi rövid könyves előzmények után, fiatalon került az Állami Könyvterjesztő Vállalat 63. számú antikváriumába eladónak, ahol megérintette őt a könyvszakma, a régi könyvek varázslatos hangulata, és eltökélte - ezt gyakran mondta is -, hogy nem akar mást csinálni, mindig antikvárius akar lenni, így történt. Az antikváriumban huszonegynéhány év alatt sokan megfordultak dolgozóként, jöttek és elmentek, ő maradt. Huszonöt hosszú éven át. Az antikvárium nevet kapott, 63. számúból Parnasszussá lett, ő eladóból társtulajdonos boltvezetővé lépett elő, de semmi nem változott: a vevők szerették őt, ő szerette vevőit, a könyveket, a barátait. S persze feleségét, két fiát... Most mindenki szomorú, még tán az antikvárium polcain maradt könyvek is... Király Géza barátom 45 évet élt. Hiányzik: Kiss József 9 JSonvvoivutto