Magyar Minerva 5. (1934)

R. Berde Mária: Sipos Domokos

Sípos Domokos 1892—1927 — Koszorú helyett most állított sírkövére. — A székelyember fecsketermészet. Szeret elvándorolni, vérében van a nyughatatlanság. Bizonyára szűkös megélhetése is hozzájárult, hogy szol­gálatra, iparűzésre ki-kiszármazzék „külsőország”-ba, ahogy a saját „szék”-ein túleső világot nevezi a maga nyelvjárásában. De lelkének is szárnya adatott. A szellem útjain éppenúgy nem fél előretörni járatlan távolokba, ahogy nem ijesztik a térbeli messzeségek. Persze, kinövései is megvannak e lélekalkatnak. Ami Körösi Csorna Sándort Európa első tibetista tudósává tette: a testnek és szellemnek egy­­kép világba sodró szomja, az Sipos Györgyöt, a dicsőszentmártoni vándor kelmefestő-mestert felelőtlen férjjé, apává alacsonyította. úgy hogy élete ötödik tizedében odahagyta kis családját Isten számába. Csak húsz év után bukkant fel ismét aztán, mint polyglott vagabundus, Erdélyben.“') Még jó, hogv Siposné asszonynak is volt mestersége: bábáskodott. És bizony: éjtszaka font, nappal mosott. .. De érdemesnek látszott a két gyermekért a küzdelem. S a fiúnak megvolt a nagy szerencséje, hogy neki két édesanyát rendelt a gondviselés. Tókai írja le, hogyan viszi be a szé­kely szülő fiacskáját az enyedi kollégiumba és hogyan hagyja egy csókkal meg egy pofonnal, de egyetlen garas nélkül az alma mater kebelén, hogy nevelődjék pappá, professzorrá, királybíróvá, — amivé hajlama hajtja. És ha az idők szele, árja háromszáz esztendő alatt sokat el is mosott már az iskoJa anyagi fundamentumából, a szegény diákok még Sipos Domo­kos tanulóéveiben is meg tudtak élni a maguk emberségéből. Kaptak in­gyen ágyat, ellátást, könyveket, ami pedig a ruhát illeti, két-három esz­tendőt kihúz a hazulról hozott háziszőttes, akkorig pedig ösztöndíja, ma­gántanítványa van az értelmes fiúnak. Legnagyobb élet-útravaló gyanánt — erkölcs és tudomány mellett — a fogékony lélek a nagyratörés becsvágyát nyerte el itt, állandó sar­kaltatást: kitűnni valami módon a köznek, olykor az egész emberiségnek szolgálatában. Teszem Bolyai Farkas mind a saját, mind pedig fia életét egyetlen és végül megvalósított célra irányította, hogy kiküszöbölje az euklidesi mértan egy bizonyíthatlan axiómáját és a klasszikus geométria mellett megvesse a modern geométria alapjait. Az ilyen nevelési eredmények eszköze elsősorban az önálló gondolko­dáshoz, kutatáshoz és tevékenységhez való szoktatás. Egyik példája en­nek, hogy az ifjúságnak magaszerkesztette szépirodalmi és tudományos folyóirata volt, mely hat évtizednél tovább virágzott egyfolytában. Ennek hasábjain indult el Sipos Domokos is, mint többen a mai erdélyi irodalom számottevői közül. Hogy mit jelenthetett ez az iskolai keret olyan védtelen ifjúnak, mint Sipos Domokos, azt csak akkor értjük meg, ha egybevetjük diák­'1____,_ *) Az életrajzi adatokat részben Szentimrei 3enő tanulmányából, a „Vág­tat a halál” című kötet bevezetéséből vettem.

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék