Magyar Pedagógia 5. (1896)

BEKSITS IGNÁCZ: Az egyiptomi iskolák II.

BEKSITS IGNÁCZ. 126 taglejtéssel fejtegette a felolvasott szöveget. Lehetett látni minden moz­dulatából, hogy nemcsak érti, hanem át is érzi azt, a­mit magyaráz. Miután minden oldalról megvilágította a felolvasott részt, ipar­kodott meggyőződni, hogy megértették-e azt tanítványai. Miért is hol az egyik, hol a másik tanulóval újra meg újra megbeszélte a már megmagya­rázott szöveget, arcza pedig kigyuladt az örömtől, ha látta, hogy a tanít­ványok megértették és felfogták magyarázatát. — A tanítványok is élve­zettel és figyelemmel hallgatták kedves tanítójukat, kinek barátságos kérdéseire bizalommal, bátran, sőt örömmel feleltek. Valósággal megbámultam ezt a derék tanítót, ki az ő kis csoport­jával úgy tűnt ki a többiek között, mint a világító-torony barátságos fénye, a­hogyan szétárad a nyugtalan tenger tajtékos hullámai fölött. A többi csoportokat azonban össze sem lehet hasonlítani ezen ér­telmes kis csoporttal , hiszen a többieknek az olyan tanítója már dicsé­retet érdemel, a­ki úgy, a­hogy megmagyarázza a szöveget és arra törek­szik, hogy a betűkön kívül mást is tanuljanak hallgatói. A legtöbb tanító azonban nem sokat törődik tanítványaival. Ezek a jó urak nem igen magyarázgatnak, hanem megelégszenek azzal, ha a tanulók maguk olvasgatják a szöveget. A kikérdezéssel sem igen fáraszt­ják magukat, hogy legalább ekkor beszélnék meg a tartalmat. A kikér­dezés inkább arra irányul, hogy tudják-e a tanulók a leczkét, mint arra, hogy egyszersmind kellőleg felfogták-e ? A­hol a tanító nem sokat törődik a tanítványokkal, ott a tanulók sem igen törődnek a leczkével és annak megértésével. Itt azután nem valami nagy ritkaság, ha a kis kör egyik-másik tagja álomra hunyja le szemeit, vagy valamelyik a csoport mellett végig nyújtódzik a padlón és jóízűen alszik. Az is megesik, hogy egy-egy csoport tanítástól együtt foltozgatja ruháját, esetleg a tanár meg a tanítványok is fehérneműt változtatnak. A kisebbek pléhtábláján és a nagyobbak kezében levő kéziratokon, továbbá tintán és tollon kívül egyéb tanszer nincs az egész intézetben. Bútorokra meg nincs szükség, hiszen a tanítók is, meg a tanítvá­nyok is a földön ülnek. Csak a folyosókból nyíló deszka falú szobákban vannak ócska faszekrények, a­melyekbe a kéziratokat meg a ruhákat rakják a tanulók. Ezek a szekrények talán egyidősek az egyetem épüle­tével, legalább lógó ajtaik, szétment oldalaik, a portól és a pókhálótól kérges tetőik erre vallanak. És ezek az ólakhoz hasonló szobák a tanu­lók éjjeli tartózkodásául is szolgálnak, hol a tanárok és a tanulók ruhás­tól alusznak a földön. Ágyakra és mosdóeszközökre tehát nincs szük­­ségök. Feküdni lehet a földön is, mosakodni meg elég alkalmasak a víz­vezetékek. Sőt ha megemlítem, hogy ezekben a piszkos fülkékben láttam itt is, ott is egy-egy nyomorult beteget henteregni a földön, hogy ezek a

Next