Magyar Pedagógia 5. (1896)

KARDOS ALBERT: Békési Gyula (1847–1896)

BÉKÉSI GYULA. 203 BÉKÉSI GYULA. 1847—1890. A magyar pedagogia egy nagy képzettségű munkáját, a magyar iskolaügy egy nagy tehetségű főbb tisztviselőjét veszítette el Békési Gyulában, a­ki f. évi február 3-án önmaga emelt kezet maga ellen. A lapok már a múlt év elején, de most az öngyilkosság alkalmával is eleget tárgyalták azon anyagi zavarokat, melyek a debreczeni főigaz­gatónak addig tisztelt nevét gyanúba keverték, eleget fejtegették azt a — hogy rosszakaratot ne mondjunk — jóakarat-hiányt, mely nem engedte, hogy becsülete régi fényében tündököljön, sőt kényszerítette, hogy a boldogtalan ember maga mondja és hajtsa végre önmaga fölött a legsúlyosabb, a halálos ítéletet. Mi távol minden ítélettől, a legmélyebb részvéttel, a legfájóbb saj­nálattal állunk egy erős életfának erőszakosan kidöntött törzsökénél és különválasztva Békési Gyulának érdemekben és sikerekben oly gazdag életét az elhomályosított utolsó évtől és a tragikus végtől, meg akarunk róla emlékezni, mint tanügyi íróról, mint felekezeti tanárról és igaz­gatóról, és mint állami tankerületi főigazgatóról. Békési a maga irodalmi munkásságával főkép azt a czélt szolgálta, hogy a protestáns középiskolát közelebb vigye a modern pedagógia szelleméhez s lehetőleg megegyeztesse az állami intézkedésekkel. Az elsők közé tartozott, a­kik a budapesti gyakorló iskola elveit magukévá tették és igyekeztek megvalósítani. A szedett-vett olvasmányok helyett ő adott először egységes terv szerint készült olvasókönyvet (Görög-római és hún-magyar mondák. 1875—77.I- II.) a debreczeni kollégiumnak és mindazon felekezeti gymnasiumoknak, melyek Debreczen után indul­nak. Ugyancsak az ő Latin nyelvtana (1876) vitte be ez iskolákba az újabb philologia eredményeit és alkalmazta először az olvasmányon épülő nyelvtanítást. De nemcsak kézikönyvei voltak áthatva az új szel­lemtől, hanem mint a Debr. Prot. Lapnak egy ideig társszerkesztője és számos tanügyi lapnak a dolgozótársa számtalan czikkben is hirdette a reformok szükségét. A mit könyveiben és értekezéseiben vallott, azt követte a gyakor­latban is, mint tanár és igazgató. Tanári pályáját Békésen kezdte, de onnan csakhamar (1872) még igen fiatal ember korában a debreczeni ev. ref. főgymnasiumba került, a melynek egész újabb élete, teljes átalakulása válh­atatlanul össze van forrva a Békési nevével. Jórészt az ő folyton előretörő szellemének, lázas tevékenységének köszönhető.

Next