Magyar Pedagógia 5. (1896)

BEKSITS IGNÁCZ: Az egyiptomi iskolák IV.

AZ EGYIPTOMI ISKOLÁK. 267 ország szívében, de többnyire Párisban tanult, vagy legalább is ott többször megfordult emberek, sőt elutaztatják a franczia fővárosba azokat az ifjakat is, kiket a szerzet Kairóban nevel föl a maga számára. A frérek iskolái, a­mennyiben az óraszámnak oroszlánrészét a humaniórák foglalják le maguknak, hasonlítanak a mi gymnasiumaink­­hoz. Csakhogy a classicus nyelv és irodalom száműzve van innen ! Ennek helyét felettébb nagy számmal a franczia, olasz és angol nyelvek pótol­ják az órarenden, így bátran el lehet mondani, hogy a humaniórák körül forog a tanítás kereke, míg a reáliákat csak olyan ötödik keréknek tekin­tik ezek az iskolák. Maga a tanintézet Kairónak egyik legnépesebb városrészében, a Muski-utczai rendőrhivatal közelében, egy hatalmas épületben van elhelyezve. A régi iskolaépület azonban már nem képes befogadni a nagyszámú ifjúságot, azért hozzávették a szomszédos házakat is, hogy a réginél nagyobb és a modern tudományoknak megfelelőbb tanintézetet építsenek. Valódi romhalmaz között juthattam be ebbe az iskolába, a­melynek környékéről ottlétemkor hordták szét a ledöntött falakat, majd az újaknak raktak hatalmas alapzatot. A sréreknek ebben a IX osztályú iskolájában részint benlakó, részint bejáró tanulók részesülnek tanításban. A benlakók jóformán fölözik a bejárók számát, mert a tanárok a benlakó ifjakkal a tanórákon kívül is foglalkoznak, így sok kairói szülő is benlakónak adja be gyermekét. Az egyes osztályok tananyaga azonban egészen más a frérek tan­intézetében, mint a mi középiskoláinkban. Ez nemcsak a IX. osztályos beosztásból ered, és hogy náluk a classicusokat modern nyelvek helyet­tesítik, hanem abból is, hogy a reáliákra kevés gondot fordítanak. Az előadásokon a legnagyobb sajnálatomra nem igen jelenhettem meg. A fzéreknél nincs szokásban a hospitálás, így engem sem akartak beereszteni az előadásokra. A házfőnök nem engedte meg, hogy végig hallgassak egypár tanórát, mert szerinte zavarólag hatna a tanulókra egy idegen jelenléte. Hiába mondtam neki, hogy én is tanár vagyok, hogy mint tanár érdeklődöm a tanügy iránt, de ő nem tágított , egyre azzal védekezett, hogy ő csak a tanulmányútra küldötteket bocsáthatja be, vagy azokat, kik a kairói kultuszminisztertől engedélyt hoznak a belépésre. Egyik srere azonban megkönyörült rajtam. Megengedte, hogy az ő óráira bemehessek, így az V-ik osztályban franczia, a VI-ikban pedig mennyiségtani órán voltam jelen. A francziából egy történelmi elbeszé­lést olvastak a XVI-ik századból. Az olvasmány tartalmát kifogás­talanul tudták a tanulók, sőt azt lehet mondani, hogy majdnem szóról­­szóra képesek voltak elmondani az egészet. A történelmi háttért is elég jól ismerték, a­miről úgy győződtem meg, hogy kértemre a tanár több 18.

Next