Magyar Pedagógia 24. (1915)
ÁGNER LAJOS: Az új Kína és a köznevelés kérdése
KISEBB KÖZLEMÉNYEK. 363 kultúrában való feltétlen hitet is megrendítette. Már egy 1902-ben kelt császári rendelet a reformtörekvések hatása alatt a régi Hanlinfőiskola helyére modern fakultásokkal ellátott birodalmi egyetem felállítását helyezi kilátásba. 1905-ben elvetik az ósdi vizsgálati rendszert. Egy 1908-iki rendelet pedig elrendeli a tanításnak alapjától a legfelsőbb fokig való gyökeres átalakítását. E reformok óta van Kínában: 1. elemi iskola (hiao-hsui-hiao) állami felügyelet alatt, de a község állítja fel és tartja el. Ebben a népet a legelemibb ismeretekre tanítják. Ehhez csatlakozik : 2. a középiskola (chung-hsü-hsiao) két tagozatban a felsőbb elemi v. polgári iskola (kao-seng-hsiaohsü-hsiao) és a reáliskola (hsung-hsü-teng). Ezek igazgatása a kormányzóságok hatásköre alá van rendelve. A középiskola felső tagozatának feladata az ifjakat az egyetemre előkészíteni, hogy azt az űrt, amely a konfuciusi szellem és az európai modern tanítás közt van,, kitöltse. A középiskolát egészen Japán mintájára szervezték. Az iskolák reformjában sok bajt okoz egyebek közt a tanítókban való hiány is. A radikálisok a sok sürgetett reform közt első helyen követelték az iskola reformját, mint amelytől legtöbb jót vártak az új eszmék szempontjából. 1911 aug. havában a császári rendelet már összehívott egy közoktatásügyi reformot készítő bizottságot, amelynek tanácskozásai szinte egy évig eltartottak. Mindjárt az elején igen radikális hangok merültek fel, a túlzók, doktrinérek, ábrándozók serege Konfucius elvetését is követelte s az iskolát alapjától kezdve egészen végig nyugati szellemben akarta megújítani. Végre is be kellett látniok, hogy a reform teljes felforgatással nem, csakis a hagyományok megbecsülésével, tehát nemzeti alapon lehetséges. Konfucius ősi szelleme tehát a forradalmárok túlzásain is diadalmaskodott, mint ahogy megmaradt népe bölcsének, legnagyobb nevelőjének immár két évezreden át. Az iskolai reform kérdése sok nehézségre talál. Kina sajátos nemzeti, irodalmi és nyelvi viszonyaihoz képest egyik fő akadály a nyelv is. Kina nyelve u. i. egyáltalában nem egységes. Nem számítva a kisebb zárt területeknek is a többitől nyelvileg való nagy különbözését, csak azt az eltérést említem, ami nagyjában a birodalom északi és déli fele lakosainak nyelve közt mutatkozik. Az északi kínai egyáltalán nem érti meg a délit és viszont. Az eltérés szinte nagyobb, mint a hochdeutsch és hollandus közt. Ha ily két távoli dialektust beszélő kínai találkozik egymással s gondolataikat ki akarják cserélni, akkor az írás segélyével (ez az egész birodalomban egységes) értetik meg egymást. Nemcsak a szókincs kiejtési különbségei, hanem a szórend, tehát a mondattani különbségek is jelentékenyek. Ezt különben a kétféle eredet és külön-külön más népekkel való keveredés, az ég