Magyar Pedagógia 38. (1929)
KOVÁCS REZSŐ: A testi nevelés új fejezete
A TESTI NEVELÉS ÚJ FEJEZETE.* A nemzeti talpraállító eszközeiről már a leterítés másnapján sokat tanácskoztak és sokat vitatkoztak. Máskép látta a hivatásos katona, máskép a diplomata, máskép a közgazdasági tudomány és máskép vagy sehogy sem a küzködő tömeg. Azonban egy eszközben mind egyetértettek, ez az eszköz nem volt vitás, nagyobb egészséggel, többet kell dolgozni. Erre az álláspontra helyezkedett az 1921. évi testnevelési törvény. Célkitűzése: megjavítani a közegészségi állapotot és gyarapítani a nemzet munkaerejét. Mintha a relatív értelemben vett luxuscélok helyébe a nemzet elsődleges szükségleteinek sínjére toltuk volna a testi nevelést. Közegészség és nemzeti munkaerő. Nem leegyszerűsítés ez, hanem jól átgondolt koncentráció két fontos meglátással. Először, hogy a nemzetnek több termelőmunkát kell végeznie, mihez a nemzet minden (férfi- és nő-) tagjának (az évek számában kifejezett) hosszabb és (a nagy teljesítményre kioktatott) gazdaságosabb munkaképességre van szüksége. Másodszor, hogy más az egyéni testnevelés (egyéni képességek fejlesztése a gyakorlatnemek gazdag változatával) és más a nemzeti testnevelés (közegészség, nemzeti munkaerő), amint hogy lényegesen mások a magángazdaság szempontjai és mások a közgazdaság szempontjai. Ha azonban a magyar testkultúra egészének mai képét nézzük, ez az 1921-i fogalmazáshoz képest kibővítést és súlypontáthelyezést mutat. Az egészség mint fő cél megtartotta első helyét, a munkára vagy munkatechnikára való nevelés a második sorba került és helyébe az első sorba a mérkőzési és helytállási sportok léptek. Én ennek a változásnak az indokait látom, mert a testnevelési rendszer jellegének olyan összetevői idézték elő, melyek részint jogosak, részint a helyzet és idő származékai, tehát szükségszerűek. Lássuk: A több munkára való beállítottság jogaikal ellentmondást talált a krónikus munkanélküliségben. Krónikus, mert Trianonnal függ össze. Mikor kívánatos lett volna, hogy minél többen álljanak a termelés szolgálatába, hogy minden ember életében több legyen a munkaév, egy-egy évben több a munkanap, egy munkanapban több a munkaóra és egy munkaórában több a teljesítmény, akkor a tragikus munkanélküliség épp ellenkezőjét kívánta; azt, hogy a kevés munka sok egyén . A Magyar Paedagogiai Társaság 1928. évi december hó 15 i ülésén tartott felolvasás.