Magyar Pedagógia 59. (1950)

MARKOS GYÖRGY: Az ötéves terv az iskolai oktatásban, különös tekintettel a földrajzra

2 MARKOS GYÖRGY: más sajátos gazdasági rendszere, mint a kapitalizmusé az anarchikus tőkés termelés, a profitra való termelés. A kapitalista országokban is beszélnek tervgazdaságról, de ez nem más, mint demagógia, amellyel el akarják hitetni, hogy a Szovjetúnió eredményei a kapitalizmusban is megvalósíthatók. A tervgazdaság minden lényeges vonásában és alkatelem­ében különbözik a kapitalista gazdálkodástól. A kapitalista gazdálkodás mozgató­rúgója a vállalkozói haszon , a profit. A tervgazdálkodásé a dolgozó tömegek szükségleteinek kielégítése. A tőkés termelésben „szabad verseny“, azaz anarchia uralkodik s ezen a kartellek és trösztök nem változtatnak lényegileg. A terv­­gazdaságban a terv szabályozza a termelés és elosztás minden lényeges fázisát és megszervezi és meghatározza az egész gazdaságot és ezen keresztül a társadalmi életet. A tőkés termelés anarchiája következtében elkerülhetetlenek a válságok, állandó és időnként óriási méretű munkanélküliség nyomja le a tömegek életszínvonalát; a tervgazdaságban a terv biztosítja a ter­melés és ezzel az életszínvonal állandó emelkedését. Szemben a tőkés viszonyokkal itt a munkaerőhiány leküzdése jelent problémát, ami viszont szervezett munkaerőgazdálkodással a technika állandó fejlesz­tésével biztosítható. A tőkés termelésben a termelőeszközök a kapitalisták tulajdonában vannak, míg a tervgazdálkodást folytató országokban társadalmi tulaj­donban, vagy túlnyomórészt társadalmi tulajdonban, a döntő termelő­­eszközök a dolgozók államának tulajdonában vannak. Tehát nem minden államosítás és állami tulajdon jelent szocializ­must, illetve tesz lehetővé tervgazdaságot. Az államosítás csak akkor biztosíthatja, a gazdaság egységes és tervszerű menetét, ha az állam, amelynek tulajdonában a termelőeszközök vannak, a dolgozók, mun­kások és parasztok állam­a. Mindebből még nem következik az, hogy tervgazdálkodás csak ott lehetséges, ahol a termelőeszközök már száz százalékig köztulajdonban vannak. Ha ez így volna, a népi demokráciában nem lehetne tervgaz­daság. A tervgazdaság maga is eszköz a termelőeszközök minél nagyobb részének köztulajdonba vételére, illetve a köztulajdonba vett termelő­­eszközök jelentőségének, gazdasági súlyának gyorsabb növelésére. A tervgazdaság a népi demokratikus országokban oly mértékben lehet­séges, amilyen mértékben a legfontosabb termelőeszközök az állam­­hatalom birtokában vannak. Az első szocialista tervgazdálkodást a Szovjetúnió valósította meg. A háború és polgárháború hatalmas pusztításai ellenére a Szovjetúnió képes volt aránylag rövid idő alatt nemzetgazdaságát tervszerűen helyre­állítani, majd Sztálin útmutatásai alapján, az elmélet gyakorlati alkal­mazásaként kidolgozta és megvalósította az ötéves terveket, amelyek az elmaradt agrárországból fejlett, modern, gépesített mezőgazdasággal rendelkező ipari országot teremtettek. A Szovjetúnióban kidolgozott

Next