Magyar Pedagógia 59. (1950)
MARKOS GYÖRGY: Az ötéves terv az iskolai oktatásban, különös tekintettel a földrajzra
2 MARKOS GYÖRGY: más sajátos gazdasági rendszere, mint a kapitalizmusé az anarchikus tőkés termelés, a profitra való termelés. A kapitalista országokban is beszélnek tervgazdaságról, de ez nem más, mint demagógia, amellyel el akarják hitetni, hogy a Szovjetúnió eredményei a kapitalizmusban is megvalósíthatók. A tervgazdaság minden lényeges vonásában és alkatelemében különbözik a kapitalista gazdálkodástól. A kapitalista gazdálkodás mozgatórúgója a vállalkozói haszon , a profit. A tervgazdálkodásé a dolgozó tömegek szükségleteinek kielégítése. A tőkés termelésben „szabad verseny“, azaz anarchia uralkodik s ezen a kartellek és trösztök nem változtatnak lényegileg. A tervgazdaságban a terv szabályozza a termelés és elosztás minden lényeges fázisát és megszervezi és meghatározza az egész gazdaságot és ezen keresztül a társadalmi életet. A tőkés termelés anarchiája következtében elkerülhetetlenek a válságok, állandó és időnként óriási méretű munkanélküliség nyomja le a tömegek életszínvonalát; a tervgazdaságban a terv biztosítja a termelés és ezzel az életszínvonal állandó emelkedését. Szemben a tőkés viszonyokkal itt a munkaerőhiány leküzdése jelent problémát, ami viszont szervezett munkaerőgazdálkodással a technika állandó fejlesztésével biztosítható. A tőkés termelésben a termelőeszközök a kapitalisták tulajdonában vannak, míg a tervgazdálkodást folytató országokban társadalmi tulajdonban, vagy túlnyomórészt társadalmi tulajdonban, a döntő termelőeszközök a dolgozók államának tulajdonában vannak. Tehát nem minden államosítás és állami tulajdon jelent szocializmust, illetve tesz lehetővé tervgazdaságot. Az államosítás csak akkor biztosíthatja, a gazdaság egységes és tervszerű menetét, ha az állam, amelynek tulajdonában a termelőeszközök vannak, a dolgozók, munkások és parasztok állama. Mindebből még nem következik az, hogy tervgazdálkodás csak ott lehetséges, ahol a termelőeszközök már száz százalékig köztulajdonban vannak. Ha ez így volna, a népi demokráciában nem lehetne tervgazdaság. A tervgazdaság maga is eszköz a termelőeszközök minél nagyobb részének köztulajdonba vételére, illetve a köztulajdonba vett termelőeszközök jelentőségének, gazdasági súlyának gyorsabb növelésére. A tervgazdaság a népi demokratikus országokban oly mértékben lehetséges, amilyen mértékben a legfontosabb termelőeszközök az államhatalom birtokában vannak. Az első szocialista tervgazdálkodást a Szovjetúnió valósította meg. A háború és polgárháború hatalmas pusztításai ellenére a Szovjetúnió képes volt aránylag rövid idő alatt nemzetgazdaságát tervszerűen helyreállítani, majd Sztálin útmutatásai alapján, az elmélet gyakorlati alkalmazásaként kidolgozta és megvalósította az ötéves terveket, amelyek az elmaradt agrárországból fejlett, modern, gépesített mezőgazdasággal rendelkező ipari országot teremtettek. A Szovjetúnióban kidolgozott