Magyar Pedagógia 66. (1966)
1966 / 3-4. szám - KERTÉSZ ÖDÖN: A pedagógus Babits Mihály
TONt, a 18. században élő angol költőt, ki 14 éves korától írta költeményeit: balladákat, szatírákat, valamint politikai témájú tanulmányokat, ritka képzelőerővel, tájékozottsággal és tehetséggel, de hamisítónak gondolták, üldözték és a fiú reményét vesztve, leküzdhetetlen nyomorban 18 éves korában öngyilkossággal vetett véget szomorú életének. Halála után fedezték fel, hogy az angol irodalom egyik legnagyobbja volt, sőt kimagasló egyéniségek azt hirdették, hogy ilyen tökéletes lángszellem nem élt még. Egy másik példája Arthur Himbaud, a 15 esztendős suhanó,ki anyjától megszökött és gyalog érve Párisba,sárosan, tetvesen ,,egyenest Verlaine-hez állított be, egy köteg verssel a hóna alatt. Csodás versek voltak . . . Volt, aki a világ legnagyobb költőjének tartotta, aki valaha élt.”7 Pascal a matematikában volt csodagyermek és minthogy szerinte a matematika érintkezik a zenével, itt bőven akadnak megcsodálni való kicsinyek. Bámulja a 10 éves Szigeti József hegedűjátékát és verssel köszönt egy másik gyermek virtuózt, aERÉKTARTÓ Ducit. Babits hasonlatai is gyakran erednek a gyermek birodalmából, sőt néha lelke megnyugtatására használja fel. Arany Jánoshoz írott költeményében úgy fordul szeretett költőjéhez, „mint gyermek, hogyha idegenben szidják, édesapjához panaszkodni tér meg”. Hasonlatot talál a természet és a gyermekszoba között. A Sors a játékos gyerek. A szoba újrafestésénél áttör a régi dísz, olyan ez „mint a gyermekkor színe életünkön”. Júniusi komor hangulatát a pünkösdi gyermekkori emlékek élesztik. Varázsos erő számára a múlt, nem nélkülözheti a gyermeki légkört. Mintha a földön keresné a rímet, gyerekesen keresi, vagy mint a csecsemő keresi leejtett pléhcsörgőjét. Mint a gyermek, „árnyas erdőben szeretne élni nyáron át”. Boldogságot kíván a gyermekeknek, élvezzék a tavasz örömeit. A gyermekkel kapcsolatos gondolatai gyakran messziről szállnak, pezsdítők, a gyermekséget dicsőítik, gyakran vigaszt, bátorítást nyújtanak. Útkeresési kedve az Európai Irodalom Története című művében csillog. Tallózzunk belőle: Az Iliász és az Odüsszeia nagy hősei sírnak, dicsekszenek, civakodnak, mint a gyermekek. Hérodotos „babonás mesélő”, hiszékeny, mint egy gyermek, világnézete is gyermeki. Vergilius még akkor is egy bájos gyermek képét festi, mikor a világ megváltozásáról beszél. Juvenalis, az „ép testben ép lélek” hangoztatója szerint a legnagyobb tisztelet jár a gyermeknek. Dante hősnőjének, Beatricének szerelme gyermekszerelem. Racine gyermekkora nyomot hagyott egész életén. BÉNELONI, a leányok neveléséről írt tanulmánya tette híressé. Hodol BousSEAunak, aki az Emile-ben a gyermeknevelés irányítását a természetre bízza. William Blake angol költő és festő hangja a gyermekkacagás ritmusára zeng, „és az öröm és béke paradicsomába vezet, ahol a gyermekek hancúroznak. De a paradicsomba csak az jut el, ki olyan mint a gyermek, aki még nem tudja a jó és rossz közötti különbséget. „Csokonai Vitéz Mihálynál” minden tarka, édes és hangos. A fölszabadult líra kicsit úgy szabadult föl, mint egy gyerek- vagy kamaszcsapat, ahogy kitör az iskolából. Egyelőre játék volt ez. Néha elég vaskos kamaszjáték. De a Lillában már finom, kecses játék, csengő rímjáték, gáláns szerelmi játék. A Lilla egy pajkos és érzékeny suhanó lírája . . . Csokonai, a debreceni diák és dunántúli vagabundus elég közelről látta az élet primitív és vaskos realitásait. „WoRDSWORTHnál kiemeli e Babits Mihály: Az Európai Irodalom Története. II. kötet Nyugat, k. 310. o. 8 Babits Mihály: összes versei. Arany Jánoshoz. Athenaeum, 07 .K. 425