Magyar Pedagógia 66. (1966)
1966 / 3-4. szám - BAJKÓ MÁTYÁS: Budai Ézsaiás (1766–1841)
434 SZEMLE KÉT MEGEMLÉKEZÉS BUDAI ÉZSAIÁS (1766—1841) Születésének kétszázadik és halálának százhuszonötödik évfordulójára emlékezünk. Kettős kötelesség rója ránk tehát, hogy a régi magyar nevelésügy, a haladó protestáns iskolakultúra és tudományosság kimagasló alakjáról e szerény megemlékezés keretében számot adjunk. Nem a teljesség igényével, hiszen Budai Ézsaiás tevékenységének sokoldalúsága, munkásságának mélysége monografikus feldolgozásra vár. Különösen tanári működésének a tudós alkotó által igen magas piedesztálra emelt klasszicitása képez gazdag kutatási forrásanyagot. Mert a debreceni kollégium professzorának nevelő egyénisége szerencsésen ötvöződött a klasszika-filológus nagytudományú koncepciójával. Ezért pályájának pedagógiai vonatkozásai legtöbb területen szorosan kapcsolódnak tudományos tevékenységének egyes elemeihez. És így a tanítás, valamint a filológia nála nem választható el élesen egymástól., Még szuperintendens korában sem. Hogy az alábbiakban mégis néhány pontra széttagoljuk működését, azt azért tesszük, hogy ezáltal jobban kiemeljük munkásságának egy-egy területét. Nagyívű életpályája mindvégig a debreceni kollégiumhoz kapcsolódik. Itt kezdi tanulmányait, s 1782-ben, 16 éves korában már aláírja a kollégium törvényeit és ettől kezdve ,,tógás deák”, akinek a coetus szigora bizonyos szabadságjogokat engedélyez. Mindenekelőtt azonban kötelezővé teszi számára a fekete tóga és a háromszögű kalap viseletét, valamint téli időben a rókatorkos mente hordását. De legfőképpen a kollégium tanulmányi rendjének és fegyelmi életének betartását, ami elég nehéz volt, ha meggondoljuk, hogy Debrecen akkor a latin nyelvű oktatás erős vára. Ahol Maróthi György után egy fél évszázaddal még mindig deresre húzzák azt a diákot, aki társaival magyarul beszél. A kollégista Budai a SiNAI-féle rendszer szerint járta végig itthoni tanulmányait. Ez a rendszer alsó-, közép- és felsőfokon egyaránt a deákos művelődési eszményen alapult. Az alsótagozat: az elementisták, lectorok, abecedáriusok osztályából, a középső tagozat: a deklinisták, conjugisták, grammatisták, szintaxisták, poéták és rhétorok osztályából, a felsőtagozat pedig az egyéves metafizikai, a kétéves filozófiai és a hároméves teológiai évfolyamokból állott. Latin és teológia uralkodik tehát e rendszerben. Szinte az egész XVIII. század második felében, amikor , RoussEAU-nak nemcsak a híre jut el ide, hanem a munkái is; igaz, hogy tilalmas utakon, vándordiákok tarisznyáinak mélyére rejtett bugyrokban. Ez az idő a hírhedt „Sinai-korszak”, amikor még az egyházi racionalizmus is háttérbe szorul, pedig Domokos Lajossal az élen hosszú ideig ostromolja a hierarchia falait. Annak ellenére, hogy a kollégium mereven ragaszkodik tanulmányi rendjének hagyományos formáihoz, mégis a szegények, jobbanmondva a szegény diákok iskolája volt. Ez tette lehetővé, hogy az egyszerű származású Budai, aki teljesen árva gyermekként kerül Debrecenbe, szó szoros értelemben a kollégium kenyerén nevelkedik, s nem is akárhogyan. Mert 1785-ben már privátus preceptor, s mint ilyennek: magántanítványai vannak. Majd két évre rá publicus preceptorként előbb a poéták, vagyis a „verseléstanulók” osztályának, később pedig az első éves akadémistáknak a köztanítója. Így járja végig a tanítva tanulás iskoláját, amely általában a protestáns kollégiumok keretében a személyiség kibontakozásának fontos fóruma volt, és amely a szegény, de tehetséges tanulók számára a fejlődés, az előrehaladás biztosítékául szolgált. Ezen az úton a kiváló képességű preceptor Budai már egészen magától értetődően kerül a seniori tisztségre, ahol a coetus első embereként nemcsak a diákönkormányzat vezetője, hanem a kollégium tanulmányi munkájának is— a rector után — legfőbb őre. Közben a Domokos kontra Sinai per kenyértörésre kerül, s ebből időlegesen a felvilágosodás hívei kerülnek ki győztesen. SiNAinak a katedráról is távoznia kell. Ekkor, 1791-ben megbízzák BuDAit az üresen maradt tanszéken a történelem és a görög-római ékesszólás helyettes tanárának, majd egy évre rá Domokos támogatásával külföldi tanulmányútra küldik. Göttinga ekkor a haladó európai universitas egyik legjelentősebb székhelye. Különösképpen a természettudományok és a klasszika-filológia