Magyar Pedagógia 74. (1974)

1974 / 2. szám - HEGYI JÓZSEF: Csokonai és Sárospatak

barátok választásában vigyázó — írja Puky —, az azokkal való társalkodásban nyílt szívű, s amiben hasznokra lehetett, mind a maga, mind mások munkál­kodása által örömest teljesítette. A másokkal való társalkodásban nyájas, tréfás volt, és sok olvasásai mellett szerzett tudománya által elmés beszélgetései annyira magához édesgették az azon időben törvényt tanuló ifjakat, hogy a tanulástól üres órák a vele való társalkodásnak szenteltettek ...” — örökítette meg a diáktársak véleményét a pataki barát, majd hozzáteszi: „Nagy gyönyörű­séget érzett abban, ha valakiben a tudományhoz való hajlandóságot tapasztalt, s kiváltképpen szerette az egyenes, tiszta gondolkodású felebarátjait . . . Egyedül a kevély és fanatikus ember volt az, akinek társaságát úgy kerülte — hogy tulaj­don szavaival éljek —, mint ördög a tömjént, és még az élemedett öregek is annyira szerették, hogy a vele való beszélgetést keresve keresték . . .”. A tanév hamar elrepült, s ha a nemesi jogtudományban, amit ő „moslék­habarásnak” nevezett, nem sokat haladt is előre, és ha a vége felé olykor elé­gedetlensége is megnyilvánult már Patakon, azért a pataki néhány hónap mindenképpen kedvező hatással volt Csokonai költői munkásságára. Nagy kedv­vel folytatta itt is a Debrecenben elkezdett népdalgyűjtő munkáját, s ebben a néprajzi szempontból sajátos táj és itteni diáktársai is segítették, úgyhogy mire Patakról eltávozott, gyűjteménye már 300 „mindenes nótából” állt. „A magyar népbéli dalokat — írta jegyzetében — más csinos nemzeteknek példájára imitt-amott írásból és hallomásból összeszedvén, az elveszéstől meg­menteni kívánom . . .” A kollégiumi könyvtár 25—30 ezer kötetnyi könyvével kedve szerint kielé­gíthette olvasási szenvedélyét. A kiviteli naplóban több helyen is szerepel a neve: saját kezű aláírásával nyugtázta a könyvek kikölcsönzését. Innen tudjuk, hogy főképp latin, német, olasz műveket olvasott Sárospatakon, mindig eredeti­ben, többek között Apuleius műveit, Boccaccio 4 kötetes olasz kiadását. Aztán a gyönyörű hegyaljai táj, a mustszagú őszi szüretek, nemkülönben a tolcsvai, mádi, tokaji, liszkai pincékben töltött vidám órák sok szép tájvers és bordal megírására ihlették Patakon Csoportóit. „A szabadabb élet megorvosolta a szülőföldről hozott sebeit —­ olvashatjuk a régi írásokban —, s a regényes vidék, a Bodrog nyájas partjain könyöklő s onnan az alföldi rónán eltekintő Hegyalja — nagy hatással volt a kedélyére . . .”. „Mindezek oly tüzet és kedvet adtak poétái képzelődéseinek — írja Páky —, hogy amint gyakran emlegette, később is az azon időben készült versei voltak előtte a legkedvesebbek . . .”.­ Több pataki szerzésű versét tartja számon az irodalomtörténet, s ezek egy része az évszakok, az egyes hónapok, a táj szépségét megéneklő tájleíró költemény, a másik csoportja pedig bordal. Úgy szerette azonban Csokonai Patakot — Mikes Kelemen módján szólva —, hogy nem feledhette Debrecent. És ez természetes is, hiszen a XVIII. sz. végi Sárospatak — mégha olyan tudósokkal dicsekedhetett is, mint KÖVY Sándor vagy Rozgonyi József, a kor egyik legkiválóbb magyar filozófusa és Vályi Nagy Ferenc, Homérosz első magyar fordítója — semmiképpen sem pótolhatta a civises Debrecent, ahol a civitas fogalma a többi magyar városénál szabadabb szellemet, ennélfogva mélyebb, korszerűbb, ha úgy tetszik, modernebb polgári kultúrát jelentett. És végső soron ez a szellemi légkör volt az, amely CsoKONAK­ olyan költővé érlelte, hogy amikor Sárospatakra érkezett, akkorára lényegében

Next