Magyar Pszichológiai Szemle 29. (1972)

1972 / 3-4. szám - ELKONYIN, D. B.: A gyermekkori pszichikus fejlődés periodizációjának problémája

tulajdonságai csak mint a velük való cselekvések fizikai tájékoztatói merülnek fel.* A tárgyakkal való cselekvések társadalmilag kidolgozott eljárásai elsajátí­tásakor zajlik le a gyermeknek mint a társadalom tagjának formálódása, beleértve intellektuális, kognitív és fizikai erőit. Magának a gyermeknek (mint egyébként a nevelési és oktatási folyamatba bele nem kapcsolt felnőtt­nek is) ez a fejlődés úgy jelenik meg mindenekelőtt, mint a tárgyakkal való cselekvések elsajátítása szférájának kibővülése és szintjének emelkedése. Éppen e mutatók alapján hasonlítják össze a gyermekek saját szintjüket, saját lehetőségeiket más gyermekek és a felnőttek lehetőségeivel. Az ilyen összehasonlítás során a felnőtt a gyermeknek nemcsak mint a tárgyakkal való társadalmi cselekvési módok hordozója jelenik meg, hanem mint meghatáro­zott társadalmi feladatokat megvalósító ember is. A tárgyi cselekvések emberi értelmének gyermek által történő felfedezésének sajátosságait több kutatás mutatta be, így E. J. Fradkina (1946) írta, hogy a tárgyi cselekvések elsajátításának bizonyos szakaszában a gyermek elkezdi összehasonlítani cselekvéseit a felnőtt ember cselekvéseivel. Ez megjelenik önmagának sajátos kettős — a saját nevével és a felnőtt nevével történő — megnevezésében. Például az újságot olvasó vagy író felnőtt cselekvését ábrá­zolva a gyermek azt mondja: „Misa — papa”, és a baba lefektetésével kapcso­latos cselekvéseket ábrázolva kijelenti: „Vera — mama”. L. Sz. Szlavina (1948) vizsgálatában bemutatta, hogy a gyermek, miután egyszer feltárta a tárgyi cselekvések emberi értelmét, azután makacsul tartja magát hozzá, ilyen értelmet ad még az egyszerű manipulációknak is. Ezeket a vizsgálatokat a korai gyermekkorban végezték a gyermekek tárgyi cselekvései fejlődésének korlátozott anyagán. De ezek alapján feltételezhető, hogy a tárgyi cselekvési módok elsajátítása a gyermeknél törvényszerűen elvezeti őt a felnőtt emberhez, mint a tevékenység társadalmi feladatainak hordozójához. Milyen ennek az átmenetnek pszichológiai mechanizmusa az egyes konkrét esetekben és a fejlődés minden egyes szakaszában — ez a követ­kező kutatások problémája. A „gyermek—felnőtt” rendszernek végső soron szintén lényegesen más tartalma van. A felnőtt mindenekelőtt nem véletlen és individuális tulajdon­ságai felől jelenik meg a gyermek előtt, hanem mint természetük szerint különböző fajtájú társadalmi tevékenységek hordozója, meghatározott fel­adatokat megvalósító személy, aki eközben más emberekkel különböző kap­csolatokba lép, és maga is meghatározott normáknak veti alá magát. De a felnőtt ember tevékenységén külsőleg nincs feltüntetve annak feladatai és motívumai. Külsőleg ez úgy jelenik meg a gyermek előtt, mint e tárgyak átalakítása és előállítása. E tevékenységnek befejezett reális formában való megvalósítása a társadalmi viszonyok egész rendszerében — csak ezen belül tárhatók fel a tevékenység feladatai és motívumai — a gyermek számára nem elérhető. Ezért válik szükségessé az emberi tevékenység feladatainak és motívumainak, és azon kapcsolatoknak, amelybe az emberek a megvalósítási folyamat során lépnek, sajátos elsajátítási folyamata. Sajnos e folyamat pszichológiai sajátosságait nem vizsgálták eléggé. De van alapunk feltételezni, hogy a feladatoknak, motívumoknak és a felnőttek . A cselekvések e társadalmilag kidolgozott eljárásai elsajátításának folyamatát leg­részletesebben P. J. Galperin és munkatársainak kutatásai mutatják be.

Next