Magyar Pszichológiai Szemle 29. (1972)
1972 / 3-4. szám - ELKONYIN, D. B.: A gyermekkori pszichikus fejlődés periodizációjának problémája
tulajdonságai csak mint a velük való cselekvések fizikai tájékoztatói merülnek fel.* A tárgyakkal való cselekvések társadalmilag kidolgozott eljárásai elsajátításakor zajlik le a gyermeknek mint a társadalom tagjának formálódása, beleértve intellektuális, kognitív és fizikai erőit. Magának a gyermeknek (mint egyébként a nevelési és oktatási folyamatba bele nem kapcsolt felnőttnek is) ez a fejlődés úgy jelenik meg mindenekelőtt, mint a tárgyakkal való cselekvések elsajátítása szférájának kibővülése és szintjének emelkedése. Éppen e mutatók alapján hasonlítják össze a gyermekek saját szintjüket, saját lehetőségeiket más gyermekek és a felnőttek lehetőségeivel. Az ilyen összehasonlítás során a felnőtt a gyermeknek nemcsak mint a tárgyakkal való társadalmi cselekvési módok hordozója jelenik meg, hanem mint meghatározott társadalmi feladatokat megvalósító ember is. A tárgyi cselekvések emberi értelmének gyermek által történő felfedezésének sajátosságait több kutatás mutatta be, így E. J. Fradkina (1946) írta, hogy a tárgyi cselekvések elsajátításának bizonyos szakaszában a gyermek elkezdi összehasonlítani cselekvéseit a felnőtt ember cselekvéseivel. Ez megjelenik önmagának sajátos kettős — a saját nevével és a felnőtt nevével történő — megnevezésében. Például az újságot olvasó vagy író felnőtt cselekvését ábrázolva a gyermek azt mondja: „Misa — papa”, és a baba lefektetésével kapcsolatos cselekvéseket ábrázolva kijelenti: „Vera — mama”. L. Sz. Szlavina (1948) vizsgálatában bemutatta, hogy a gyermek, miután egyszer feltárta a tárgyi cselekvések emberi értelmét, azután makacsul tartja magát hozzá, ilyen értelmet ad még az egyszerű manipulációknak is. Ezeket a vizsgálatokat a korai gyermekkorban végezték a gyermekek tárgyi cselekvései fejlődésének korlátozott anyagán. De ezek alapján feltételezhető, hogy a tárgyi cselekvési módok elsajátítása a gyermeknél törvényszerűen elvezeti őt a felnőtt emberhez, mint a tevékenység társadalmi feladatainak hordozójához. Milyen ennek az átmenetnek pszichológiai mechanizmusa az egyes konkrét esetekben és a fejlődés minden egyes szakaszában — ez a következő kutatások problémája. A „gyermek—felnőtt” rendszernek végső soron szintén lényegesen más tartalma van. A felnőtt mindenekelőtt nem véletlen és individuális tulajdonságai felől jelenik meg a gyermek előtt, hanem mint természetük szerint különböző fajtájú társadalmi tevékenységek hordozója, meghatározott feladatokat megvalósító személy, aki eközben más emberekkel különböző kapcsolatokba lép, és maga is meghatározott normáknak veti alá magát. De a felnőtt ember tevékenységén külsőleg nincs feltüntetve annak feladatai és motívumai. Külsőleg ez úgy jelenik meg a gyermek előtt, mint e tárgyak átalakítása és előállítása. E tevékenységnek befejezett reális formában való megvalósítása a társadalmi viszonyok egész rendszerében — csak ezen belül tárhatók fel a tevékenység feladatai és motívumai — a gyermek számára nem elérhető. Ezért válik szükségessé az emberi tevékenység feladatainak és motívumainak, és azon kapcsolatoknak, amelybe az emberek a megvalósítási folyamat során lépnek, sajátos elsajátítási folyamata. Sajnos e folyamat pszichológiai sajátosságait nem vizsgálták eléggé. De van alapunk feltételezni, hogy a feladatoknak, motívumoknak és a felnőttek . A cselekvések e társadalmilag kidolgozott eljárásai elsajátításának folyamatát legrészletesebben P. J. Galperin és munkatársainak kutatásai mutatják be.