Magyar Pszichológiai Szemle 29. (1972)
1972 / 1. szám - SALAMON JENŐ: A gondolkodás rugalmasságának fejlesztésére irányuló alsó tagozatos számtantanítási kísérlet hatása a gyakorlati problémamegoldás fejlődésére
kifejezésre jutó — tudatosulását, azaz interiorizációját. Ez utóbbi vonatkozásban a viszonylag spontán fejlődés keretében - Piaget eredményeivel megegyezően — áll. életévtől kezdve tapasztaltunk lényeges átalakulást, s csak a 12. évben szoros és szignifikáns korrelációt a megoldott és tudatosult elvek között (Salamon 1971/a). Jelen esetben csak 4. osztályos tanulókat volt alkalmunk megvizsgálni. Amennyiben a vizsgált osztályok közül legalább a 4. osztályosoknál lényeges fejlődést tapasztalunk az interiorizáció vonatkozásában, úgy a fejlesztő kísérletnek az előbb említettnél is általánosabb transzferhatását állapíthatjuk meg. Kísérleteinket az 1967 68-as tanév tavaszán végeztük a XII. kerületi Arany János iskolában (kísérleti csoport) és az ugyancsak budai, XI. kerületi Bartók Béla úti általános iskolában (kontroll csoport). A kontroll csoportban hasonló korú (4. osztályos), hasonló tanulmányi előmenetelű tanulókat válogattunk ki, mint amilyenek a kísérleti iskolában állottak rendelkezésünkre. Mindkét csoportban manipulációban (A) és rajzban (B) végeztettük el az alsó tagozatosok számára korábban is alkalmazott I. variációs feladatot. (Négyzet betöltése 3 síkidomból, amely két elv kiemelése alapján nyolcféleképpen végezhető el. Ld. Salamon 1970.) Mind a kísérleti, mind a kontroll csoportban a manipulációban történő feladatmegoldásnak azt a változatát alkalmaztuk, amely előre rajzolt négyzet nélküli összeállítással kezdődik, majd szükség esetén a megrajzolt üres négyzet támpontjának biztosításával folytatódik. Ez korábbi kísérletünkben eredményesebb módszernek bizonyult, mint az azonnal négyzetbe történő behelyezés (Salamon 1971/b). A további segítő fokozatok lépcsőzetes beiktatását (színvariációk) egyik csoportnál sem alkalmazták. A rajzban történő feladatmegoldás a szokásos feltételek között zajlott le. A kísérletek eredményeit a már ismert 6 paraméter alapján dolgoztuk fel. 1. A variációk megoldásának átlaga; 2. a variációk alapelveinek gyakorlati megoldása; 3. a variációk alapelveinek tudatosulása; 4. a hibás próbálkozások átlaga; 5. a cselekvés hatásfoka (EQ, amelynek képlete , azaz a helyes megpoldások számát elosztjuk az összes próbálkozások számával, és így megkapjuk a hatásfok százalékát); 6. a variációk megoldásának következetessége (KQ, melynek képlete: —, azaz az összes próbálkozások számát elosztjuk a követett megoldási mi irányok számával, s így megkapjuk a következetességi hányadost. A KQ számításának szempontjait ld. bővebben: Salamon 1970. 348 — 351. old.) A kísérleti csoport tagjai közül manipulációs feladatmegoldásban 54 fő, rajzban 59 fő; a kontroll csoportban mindkét feltétel-variációban 60- 60 k. sz. variációs teljesítményét vizsgálták meg, így összesen 233 kísérleti személytől a 6 paraméter szerint kapott 1398 adat került mennyiségi és minőségi elemzés alá. A kísérleteket mindkét iskolában azonos kísérletvezető, dr. Csoma Mihályné pszichológus végezte. 1* 3