Magyar Shakespeare-tár 1. (1908)
1908 / 3. szám - Értekezések - Bodrogi Lajos: Shakespeare mirólunk
Shakespeare mirólunk. 181 ridge, a hires «logician metaphysician and hard» nagyon jól ismerte az Erdély önállóságáért küzdött Báthoryak, Zápolyák, II. Rákóczi Ferenc, az reformáczió érdekében harczolt Rákócziak, Bethlenek nevét,— csakhogy fájdalom, csak a nevüket. Valósággal boszantó, amit ezekkel a dicső nevekkel elkövet. Kortársának, a melodráma feltalálójának, René Charles Pixérecourtnak modorában írt darabja, a híres Zápolyai, valóságos gyűjteménye a nagy magyar neveknek, de csak a neveknek. A hajdan élt dicső névtulajdonosok emléke teljesen elhomályosult a költő és nagy tudós emlékezetében, tehát bizonyosan korának emlékezetében is. A darab protagonistája, Zápolya nem János király, sem János Zsigmond, hanem egy Genovéva sorsára jutott erényes asszonynak, Illyria üldözött királynéjának a neve. A név bizonyosan azért tetszhetett meg Coleridge-nek, mert az első declinatiohoz tartozó a végű, tehát nőnemű. «Chef» Ragozzi, «Emerick» királynak, (talán a vesszős Árpád emléke) «military commanderje». Öreg Báthory havasi vadász, Bethlen (keresztnév) Báthory pedig az öreg vadász és pásztor fogadott fia, de a valóságban nem más, mint Zápolya királynénak halálra keresett gyermeke, Andreást. (Ismét egy villanás az Imre és Endre harczának történetéből.) Így fakult el a nemzeti történelmünkből kiáradó világosság a múlt század elején Angolországban, amely világosság tűz és erő, világhatalmi hajtóerő volt még a XVI. és XVII-ik században is. Hogy az volt, annyit bizonyosan tudott Shakespeare; ez a majdnem udvari poéta már csak barátja, Leicester gróf révén is bizonyosan tudta, hogy a magyar protestantizmus ügye nem közömbös dolog Erzsébet udvarában, a mint nem volt az közömbös I. Jakab udvarában sem. Hallania, tudnia kellett rólunk. Hiszen, nem merem Zápolya, a Christmas Tale in two parts. Lásd: The poetical Works of S. T. Coleridge. Gall and Inglis kiadása 297—358 lap. I. Jakab folyton támogatta a magyar protestantizmus ügyét, bár diplomácziai érdekekből itt-ott mostohán, sőt áruló módon viselkedett. Például 1622-ben a parlament kívánságára 80 ezer aranyat ígér Bethlen Gábornak, de kéz alatt konstantinápolyi megbízottjait, J. Roet utasítja, vonja el IV. Muradot Bethlen támogatásától.